Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-18
156 18. országos ülés 1905 bau, hogy áldozatot hozni ezen a téren nem lehet, mert itt a haza érdeke nem azt kívánja, hogy gazdasági iildozatot hozzunk, hanem azt, hogy gazdaságilag helyesen és czélszerűen járjunk el. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) B. Kaas !vor: Áldozzuk fel függetlenségünket? Gr. Zichy Jenő: Önállóságunkat áldozzuk fel ? Olyan nincs! (Zaj. Elnölc csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Lám, mióta a koaliczió egyetértő programmot állított fel, azóta az ember minduntalan a legellentétesebb közbeszólásokat hallja. (Hosszantartó élénk derültséq a jobboldalon. Mozgás balról.) Hát, t. ház, mégis, b. Kaas Ivor t. képviselőtársam különvéleményétől eltekintve, a ki a függetlenséget félti a közös vámterülettől . , . B. Kaas ivor: Azt nem féltem semmitől, csak öntől! Gr. Tisza István miniszterelnök: . .. egyetértünk abban, hogy ezt a kérdést hámozzuk ki az összes politikai vonatkozásokból és döntsük el kizárólag gazdasági szempontból. (Halljuk! Halljuk !) Ha ebből a szempontból fogjuk fel a kérdést, akkor azt hiszem, mindenekelőtt két sarkalatos feladatát kell konstatálnunk és konstruálnunk a magyar gazdasági politikának, Az első a magyar mezőgazdaság védelme és fejlesztése, (Helyeslés a, jobb- és a baloldalon.) mert hiszen anyagi jólétünknek, az általános anyagi jólétnek Magyarországon ma még legerősebb alapja a mezőgazdaság. Zakariás János; Miért irta hát alá a német szerződést ? (Mozgás. Halljuk! Halljuk! jobhról.) Elnök: Kérem Zakariás képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a^szónokot. Gr. Tisza István miniszterelnök: És mindazt, a mi a mezőgazdaság amúgy is súlyos viszonyait további teherpróbának és megrázkódtatásnak teszi ki, az általános jólét megrontása terén is érvényesiti káros hatását. A másik sarkalatos feladat, hogy ipart kell teremtenünk és fejlesztenünk. (Élénk- helyeslés a jobb- és a baloldalon,) Gr. Zichy Jenő: De hogyan! Gr. Tisza István miniszterelnök: Fejlesztenünk kell az ipart magának a mezőgazdaságnak jól felfogott érdekében is. Mert hiszen a mezőgazdaság helyzete igazán viruló csak ott lehet, a hol lehetőleg közelében iparral foglalkozó lakosság van mint fogyasztó közönség és mint a mezőgazdaság kereskedelmi czikkeinek vevője. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) De már most ne felejtsük el . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Gr. Tisza István miniszterelnök: . .. hogy iparfejlesztési politikát is Magyarországon nem lehet és nem szabad másként csinálni, mert egészséges alapon tartós alapítás másként nem lehetséges, mint egy erősbödő, fogyasztó képesmájus 5-én, pénteken. ségében fejlődő, növekvő mezőgazdaságra támaszkodva. Az az iparfellendülés, a mely a mezőgazdaság krízisével és romlásával jár, az azután igazán üvegházi növény volna csak, a melyet rövid pár év múlva elsöpörne (Zaj a baloldalon. Elnölc csenget.) összes gazdasági és hitelviszonyainknak az az általános megrendülése, a melyet a mezőgazdaság krízise vonna maga után, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Elnök: Kérem Eitner képviselő urat, méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a jobóldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt hiszem. egy fontos kérdést behatóan és objektíve nem lehet előadni ugy, ha a t. képviselő urak minden mondatnál közbeszólanak és a fonalat megszakítják. (Halljuk! Halljuk!) És azt hiszem, nem végzünk felesleges munkát, ha e kérdést komolyan és higgadtan fejtegetjük és érveinket adjuk elő. (TJgy van! jobbfelöl.) Sokkal többre becsülöm a t. ház többségének szellemi képességét és erejét, sokkal magasabb véleményem van felőle, semhogy feltenném róla, hogy az eszmék harczát ily közbeszólásokkal akarná zavarni, Hellebronth Géza: Hát most nem vagyunk elemek? Tavaly még elemek voltunk! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Ha ezt a kettős szempontot veszszük kiindulásunk alapjául, t. i. a mezőgazdaságunk védelmét és fejlesztését, s az oly iparpolitikát, a mely legbiztosabb támaszát egy erősbödő, fejlődő mezőgazdaság fogyasztásában keresi, az első kérdés az kell hogy legyen, hogy minő következményei lennének a külön vámterületnek a mezőgazdaságra nézve. T. képviselőház! Az összes, régibb kultúrával bíró európai államok mezőgazdasági viszonyait alapjukban forgatta fel az a körülmény, hogy mintegy három évtizeddel ezelőtt a forgalmi, a közlekedési eszközök átalakulása aránylag mesésen olcsóbb szállítási költségek mellett hozzáférhetővé tette az európai piaczokat olyan messzefekvő szüzterületek nyersterményei számára, a melyeknek termelési viszonyai, termelési költségei egészen mások, mint a régi kulturállamoké. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezen körülménynél fogva a régi kulturállamok mezőgazdasága oly versenynek látta kitéve magát, a mely versenynyel szemben szabad forgalomban, megfelelő védvám segítségül vétele nélkül megállani nem tudott, ugy hogy az európai mezőgazdaság egyszerűen azon alternatíva előtt látta magát, hogy vagy tönkremenjen, vagy elveszítse jövedelmének és tőkeértékének legnagyobb részét, vagy az agrár védvámok rendszerével rendezkedjék be. És látjuk egész Európában, az egy Angliát kivéve, a hol a szabad kereskedelmi rendszer fentariása tényleg a mezőgazdaság hozamának és a föld tőkeértékének óriási devalvácziójávai járt, a mit azonban Anglia az ő specziális külön viszonyainál fogva
