Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

IS. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. 151 megnyugodott és az elégedetlenséget, a nyugtalanságot az országban nem törvényes intézkedésekkel, nem üdvös alkotásokkal akarták elnémítani, hanem igenis a korrupczió eszközeivel. (Igaz! TJgy van! balfelöl. Mozgás és derültség jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Tessék bizonyítani, (Zaj és közbekiáltások balfelöl.) Gr. Zichy Aladár: így függ össze szoros kapcsolatban a rendszer bukása a kormány bukásával és midőn a koaliczióban mi és a disszidensek, a kik szintén 67-es alapon állnak, meg a Bánffy-féle ujpárt, (Derültség a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) tudomásom szerint az ujpárt is a 67-es alapon van . . . Barabás Béla: A maguk botlását nem lehet reparálni; ezt lehet. Hock János: Az igazságot nem lehet elnevetni. Gr. Zichy Aladár:... a midőn a koaliczióban mi részt veszünk, ez a koalíció épen arra alkalmas, hogy a nemzeti fejlődés fokozatosan történjék, szemben azzal a merev állásponttal, a melynek szolgálatára önök vállalkoztak, szemben azzal a merev állásponttal, hogy a nemzet állami fejlődéséről örök időre leszoríttassák. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ezeket akartam ez alkalommal elmondani, és ismételten ajánlom elfogadásra ezt az igen mérsékelt felirati javaslatot, (Mozgás jobbfelöl.) mert alkalmas eszköz arra, hogy ez által a nemzet őszintén, nyíltan ő Felsége, uralkodó királyunk előtt megnyilatkozzék. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy felszólalásomat a megelégedés és öröm kifejezésével kezdjem. (Hálljulc! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Barabás Béla: Halljuk! Az ország boldog! (Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Kezdem hazafias megelégedésem kifejezésével afelett, hogy maga a felirati bizottság előadója jelezte, hogy a felirat czimére vonatkozólag módosítást fog benyújtani.(Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem voltam soha kétségben az iránt, hogy ebben a parlamentben nincs senki — és legkevésbbé lehet parlamenti többség olyan — a ki meg akarná tagadni ő Felségétől azt a czimet, a mely őt jog szerint megilleti. Barabás Béla: Nemczim,megszólítás.(Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Meg voltam tehát győződve arról, hogy az a czimzés, a mely az eredeti szövegben javaslatba hozatott, tulajdonkóp csak egy, igénytelen nézetem szerint téves kiindulási pontnak a következménye. De azért mély sajnálattal láttam azt, hogy magánál ennél a formakérdésnél a felirati bizottság munkálata egy oly kifejezést tartalmaz, a mely bizonyára a felirati bizottságnak és a képviselőház többségének intencziói ellenére, de módot és alkalmat nyújt ezen intencziók félremagyarázására és diskreditálására. Már pedig azt tartom, hogy minden körülmények közt, de a mai helyzetben inkább, mint valaha, a magyar nemzetnek általános közérdeke, a melyhez pártkülönbség nélkül ragaszkodnunk kell, az, hogy a magyar nemzet éB a magyar képviselőház ő Felségével, Magyarország apostoli királyával szembea megadja a hódolatnak és tiszteletnek minden köteles jelét. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon. Felkiáltások: Mindig védik a királyt! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot ! Szabó István: Ezt nem kell magyarázni, ez magától értetődik! (Nagy zaj.) Nem kell bennünket lojalitásra tanítani! Rákosi Viktor: Az erősét védik, a gyengét pedig összetörik! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha a közbeszóló képviselő urak szívesek lesznek elolvasni azt a néhány szót, a mit most mondtam, maguk is be fogják látni, hogy ezen nyilatkozatomnak egyedüli czélja az volt, hogy konstatáljam azt, hogy itt a dolog lényegére nézve nézeteltérés magyar ember és magyar ember közt nem lehet, hogy az az eredeti szöveg sem bírhatott olyan intencziókkal, mint a minőnek belemagyarázására netán alkalmat szolgáltatna. (Zaj.) Azt hiszem, hogy midőn ezt én, az uraknak politikai ellenfele cselekszem, ezzel olyas valamit teszek, a mi legkevésbbé sem szolgál rá arra a fogadtatásra, a miben szavaim részesülnek. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Áttérve már most a dolog érdemére és a feliratnak, s az ahhoz fűződő vitának tartalmára, ne vegyék rossz néven nekem azok a t. képviselőtársaim, a kik eddig részt vettek a vitában, ha kénytelen vagyok konstatálni, hogy az a bizonytalanság és homály, a melyet a felirat tartalma a koalizált pártok politikai programmjára vonatkozólag felmutatott, semmi tekintetben nem szűnt, talán sűrűbb, mint a felirat előterjesztésekor volt. És ha a t. képviselő urak ismételten hangsúlyozzák azt, hogy hiszen nem adhat a koaliczió programmot, programmot adni a kormánynak a feladata, hát nagyon sajátságosan érint ez az okoskodás azon t. képviselőtársaim részéről, kik ismét és ismét — igaz, hogy a konkrét esetre tévesen alkalmazva — hangsúlyozták velünk szemben és igyekeztek érvényesíteni azt a helyes elvet, hogy a pártnak kell programmot csinálnia, azután a pártprogramm alapján kell a kor-