Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

18. országos ülés í\)05 május 5-én, pénteken. 149 intézkedés, arra vonatkozólag a horvát-szlavón országgyűlésnek autonóm jogköre ki van zárva, korlátozva van. (Ugy van! jobbfelöl.) Tomasics Miklós igen t. képviselő ur az általa felolvasott nyilatkozatban hivatkozott az 1868 : XXX. törvényczikk 56. és 57. §§-aira és ezekből is akarja a jogot konstruálni arra, hogy ha a magyar hadsereg vezényleti nyelvévé a magyar avattatik. akkor a magyar hadseregnek horvát részről besorozott, illetőleg kiegészített csapataiban a horvát nyelv a jogosult. E törvény 57. §-a szeriüt Horvát-Sziavonorszag határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül a horvát nyelv állapittatik meg. Csakhogy, engedelmet kérek, igénytelen nézetem szerint az 1867 : XII. t. czikkben is határozottan és világosan ki van mondva, hogy magyar hadsereget a közös hadsereg kiegészitő részét képező azon csapatok képeznek, a melyek a magyar szent korona területéről egészíttetnek ki. Sehol horvát hadseregről intézkedés, említés téve nincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang a baloldalon: Egész hadseiégről van szó!) Egész hadseregről annyiban van szó, hogy a magyar hadsereg annak az egész hadseregnek kiegészitő része. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Az 1868 : XXX. t.-ez.világosan sorolja fel azokat az ügyeket, a melyek tisztán a magyar országgyűlésnek vannak fentartva. annak a magyar országgyűlésnek, a melynek az ilyen közös ügyek tárgyalása alkalmával Horvát-Szlavonország képviselői szintén tagjai. Itt van említve a 7-ik §-ban, hogy közös ügy az ujonczajánlás, a védrendszer és a hadkötelezettséget illető törvényhozás, az intézkedés a hadsereg elhelyezéséről és élelmezéséről, a melyre nézve azonban HorvátSzlavonor3zágra kivételek statuáltatnak. Ezekben a kivételekben azonban sehol említés nincs a vezérletre vagy vezényletre vonatkozó intézkedések tekintetében. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha jól emlékszem, Tomasics képviselő ur hivatkozott a honvédségi törvényre, a melyből mint analóg jogforrásból akarja leszármaztatni azt a felállított tételét, hogy a magyar hadsereg magyar vezényleti nyelve esetén a Horvátországból kiegészített csapatoknál a horvát nyelvet kell behozni, Hát én azt hiszem, hogy épen ez a honvédségi törvény, az 1868: XLI. t.-cz., legerősebb bizonyítéka az általam felállított és legerősebb czáfolata a ^Tomasics képviselő ur által felállított tételnek. Épen az a körülmény, hogy szükségét érezték annak, hogy talán méltányosságból, talán okosságból, talán a testvéries érzés létesítése czéljából, ezt az intézkedést a honvédségi törvénybe beiktassák, bizonyítéka annak, hogy a horvát nyelv használhatásának jogát szükséges volt magyar törvényhozásilag megállapítani, szükséges volt jogszabályt alkotni, mert ilyen törvényes intézkedés nélkül az 1868: XXX t.-cz. alapján a horvát nyelvet használni nem lehetett volna. (Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Most, t, ház, azon álláspontnak elfogadása mellett, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a alapján a hadsereg nyelvének, tehát a magyar hadsereg nyelvének megállapítása felségjog : fejtegetés alá óhajtom vonni azt a kérdést, hogy a horvát vezényleti nyelv követelése a a közös hadsereg kiegészitő részét képező magyar hadseregnek a horvát sziavon területről kiegészített csapataira nézve jogosult-e vagy sem? (Halljuk/ Halljuk!) Már említettem, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a, tehát azon törvényezikkuek intézkedése, a melyet az 1868. évi XXX. törvényczikk 4. §-a teljes egészében Horvát-Szlavonországra nézve is kötelezőnek elismer, csakis egy hadseregről, a magyar hadseregről mint a közös hadsereg kiegészitő részéről tesz említést, tehát külön horvát-szlavón hadsereget nem ismer, Az 1867 : XII. törvényczikk ugyan nem, de a később alkotott mindazon törvények, a melyek az anyaország és a Horvát Szlavonország közötti közös ügyekre vonatkoznak, a magyar országgyűlés által nagyon természetesen a horvát-szlavón képviselő urak meghívásával és a velük együttes tanácskozás utján közösen hozattak. Akár benfoglaltatik tehát az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-ában a hadsereg nyelvének megállapítási joga mint felségjog, akár nem, kétségtelen, hogy a felségjog megállapítása nem lehet más fórumnak, mint a magyar törvényhozásnak joga. (Ugy van! jobbfelöl.) A felségjog gyakorlása pedig nem lehet más fórumnak, mint a magyar királynak joga. (Helyeslés. Mozgás a baloldalon. Halljuk/ Halljuk!) Nem akarok én testvéries érzületet zavarni, hiszen nálamnál senki jobban nem látja át annak szükségét, hogy ebben az országban, a hol máris annyi belső és külső visszavonás dúl, ne igyekezzünk a kedélyeket még jobban felizgatni. Nem akarok én visszavonást kelteni, a midőn a magyar király felségjogának kérdésében is álláspontomat röviden kifejtem a tekintetben, hogy a magyar királytól a magyar királyi felségjog gyakorlotánál fogva nem lehet, jogra alapítva követelni azt, hogy a magyar hadsereg egy részében más, mint magyar vezényleti nyelvet állapítson meg, hanem legfeljebb a méltányosság, hasznosság, szükségesség és czélszerüség alapján. Babó Mihály: Ezzel egyúttal meg is ölhetik a magyar nyelvet! (Ugy van! a baloldalon.) Issekutz Győző: A magyar király czime: »Horvát- Szlavon-Dalmát- országok királya«,( Halljuk ! Halljuk ') de ez csak czim, mert a horvát államiság már a XII, században megszűnt. Midőn a magyar király az 1867. évben a magyar szent koronával egyúttal mint Horvát-Szlavonország királya is meg lett koronázva és koronázási hitlevelet bocsátott ki: soha senkinek eszébe nem jutott, a mint az igen t. képviselő ur felolvasott nyilatkozatában jelezte is, hogy a magyar