Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

április lí-én, pénteken. 104 .Í4. országos ülés 1905 Darányi Ferencz: Az úgynevezett szabadelvűpárt, jobban mondva a Tisza-pártra nézve két jelenséget akarok a mai szituáczióból is lerögzíteni. Az egyik jelenség az, hogy nekik lehet mindent cselekedni, mindent beszélni, lehet szavazni a nélkül, hogy tudnák, miről van szó. Ezt bizonyítja az, bogy ezen vitában az első felszólaló az ő részükről, a vezérszónok ur, nem volt tisztában a helyzettel, nem volt tisztában azzal a szereppel, a melyet neki kiosztottak, s mégis ő volt a vezérszónok. Egy másik tény. a mely bizonyítékul szolgál, az, hogy a mikor előttem szólott t. képviselőtársam azt a szomorú képet festette az egygyermek-rendszerről, a mely nemzeti és gazdasági előhaladásunk olyan nagy kára, nyűge, baja, betegsége, akkor a t. túloldalon ülő képviselők közül épen egy orvos mosolygott ezen kijelentés felett, pedig egy becsületes magyar emberről, hozzá még egy orvosról nem lehet azt a képtelenséget, feltenni, hogy ezt nevetségesnek találta volna. Én felteszem róla, hogy nem találta nevetségesnek, hanem azt állítom, hogy nem tudta, miről volt szó. Ebben az örök nemtudomságban szendvednek ők és bizonyára november 18-án is abban szenvedtek, mert különben lehetetlen, hogy meg ne gondolták volna, mit kell nekik a haza ellen véteniök. A másik jelenség, a mit lerögzíteni akarok velők szemben, az, hogy ugy látszik, az ő erkölcseik megengedik azt, hogy máskép cselekszenek, mint a hogy beszélnek, vagy fordítva, másként beszélnek, mint a hogy cselekszenek. Erre nézve a legfényesebb tanúbizonyságot a ház 1904 november 7-iki üléséről szóló naplója szolgáltatja, a mikor Rakovszky István t. képviselőtársam többek közt ezeket monda (olvassa): »Óva intem a t. miniszterelnök urat, ne engedje magát törvénytelenségbe sodortatni, erőszakra vagy csínyre ragadtatni.* Már ekkor november 18-ának előszele itt volt, a házban fujt az a kellemetlen szellő, éreztük annak nyomását, s ezért emelkedett Rakovszky t. képviselőtársam szólásra, hogy zsilipet nyisson és ne engedje erőre emelkedni. Erre Tisza István azt felelte (olvassa): »Nem is fogom.« Egy másik ülésen, a mely volt november 10-én, tehát még közelebb 18-ához, azt mondta Rakovszky István t. képviselőtársam, a kit ugy látszik nyugtalanított ez a helyzet, (olvassa): »Méltóztassék minket megnyugtatni, hogy a t. eluök ur és társai nem nyúlnak oly eszközhöz, a mely a törvénynyel, a tisztességgel, a becsülettel és a házszabályokkal ellenkezik.« Erre az elnök, a ki nem volt más, mint Perczel, Dezső a következőket jelentette ki (olvassa): »En mindig házszabályszeriien járok el. Én tőlem olyasmi, a mi a tisztességgel, becsülettel össze nem fér, nem várható.* Hogy ez így van, hogy Perczel Dezsőnek ez az önkényre való hajlama és az a hajlama, hogy máskép beszél, mint a bogy cselekszik, régi jellembeli betegsége, hogy ugy mondjam —• nem szeretek személylyel foglalkozni, de itt nem lehet a személyt elválasztani a tárgytól . . . Kubik Béla: Helyes! Csak ! Szívesen! Darányi Ferencz: ... ez bizonyítja azt, a mit Mezőri Vilmos t. képviselőtársam itt előadott, hogy belügyminiszter korában erőszakot alkalmazott védtelen, szegény emberekkel szemben, azok vérével festette pirosra a magyar földet. Én is tudok egy esetet, a mely nem belügyminiszter korában történt ugyan, de a melynek azért ő az értelmi szerzője, egészen hasonló bűn, a melyet én annak idején eleven színekkel festettem a házban interpelláczió alakjában; az 1901-iki pinczehelyi választáson történt, hogy ll embert agyonlőttek, hetet pedig súlyosan megsebesítettek. Ezt én a maga idejében bőven ismertettem a házban, most nem ismétlem a részleteket, csak meg akarom magát a dolgot rögzíteni. Ennek a lelövetésnek az értelmi szerzője Perczel Dezső volt, mint a tolnamegyei kormánypárt akkori vezetője. Ilyen hajlamú urnái aztán könnyű belátni, hogy ő bizony hajlandó elragadtatni magát arra a térre, a melyet nem nevezünk hazafiasnak, de még tisztességesnek se. Hogy november 18-án ő a miniszterelnök úrral, a ki a felbujtó szerepét vitte, összejátszott ós hogy a miniszterelnök már akkor kilátásba helyezett neki bizonyos előnyt, valószínűleg a képviselőházi elnöki méltóságot, a mennyiben pedig megbuknának, mást, az kétségtelen a dolgok lánczolatából, abból az összefüggésből, a mi a történt események között van, mert világos a t. ház előtt, hogy Perczel Dezső nyugdiját törvénytelen módon emelték fel. Bebizonyította ezt erről az oldalról Babó Mihály képviselő ur, bebizonyította, hogy ez a nyugdíj felemelés nem egyéb mint judáspénz. Mindenesetre még jobban megállapítja ennek a nyugdíjnak a judáspénz jellegét, ha tudjuk azt, hogy január 26-ika után történt, vagyis a mikor nyilvánvaló lett, hogy Perczel Dezső házelnök nem lehet és hogy a kormány ezért a cselekedetért nem jutalmazhatja máskép, mint a szegény nép millióinak terhére, a melyeknek nyomorát oly eleven színekkel festette előbb Mezőn Vilmos t. képviselőtársam. A miniszterelnök ur még nem állott elő ugyan azzal, hogy okiratokat bocsásson a ház rendelkezésére, pedig elvárhattuk volna, hogy ilyen módon fogja magát tisztázni, de azért itt van kezünkben a bizonyíték. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök ur ugyanis Eötvös Károly t. képviselő ur beszédére válaszolva, ezeket mondotta: »A képviselő ur felemiit egy konkrét esetet, a mely hivataloskodásunk ezen ideiglenes időszakára esik.« Ezt mondotta gróf Tisza, meg van örökítve a naplóban, ebből tehát világos dolog, hogy a nyugdíjazás január 26-ka után történt, vagyis a mikor ez a kormány máiideiglenes kormány volt, a mikor tehát csak