Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

Í4. országos ülés 1905 lyel ő azt elhalmozza, hát megkérdezem a t. miniszterelnök úrtól, hogy nem tudja-e azt. hogy épen a Magyarország közállapotairól szóló jelen­tésben, a melyet minden évben kiad az összkor­mányzat, vannak olyan adatok, a melyek azt bizonyítják, hogy pl. az elmúlt esztendőben Magyarországon közel tízezer árverezés történt, s ugyancsak az elmúlt esztendőben több ezer önálló kisgazdának földjét és kis házikóját ár­verezték el, (Egy hang balfelöl: Az nem baj, csak Perczelnek legyen nyugdija!) a mi azt bizonyítja, hogy pusztul az állam- és nemzetet fentartó magyar parasztság, a melyet pedig fen­taríani és védeni kellene, a melynek jólétét emelni kellene. E helyett azt látjuk, hogy a nép koldus­botra jut és kivándorol az országból, és azt lát­juk, — a mi szintén elijesztő, szomorú tény — hogy az ország nagy részében elharapózik az egygyermek-rendszer. (Mozgás jobbról,) Ez a nevetés, mélyen t. túloldal, méltán so­rakozik ahhoz a gyönyörű kijelentéshez, a melyet gróf Keglevich István. az önök képviselőjének ajkairól hallottam, a mikor azt mondta, hogy ő nem helyesli a november 18. és deczember 13 iki cselekedeteket azért, mert nem sikerültek. Ehhez a czinikus és nagyon gyenge erkölcsi alapon nyugvó kijelentéshez méltán sorakozik ez a neve­tés akkor, a mikor az országnak egy képviselője a magyar nép tűrhetetlen nyomorúságát sorolja fel és felsorolja azt a nagy átkot, a melyet én az egygyermekrendszerben látok, a mely azt bi­zonyítja, tanúsítja és igazolja, hogy oly nehéz ebben az országban a munkálkodó nép megélhe­tése, hogy kénytelen csuaya és elítélendő eszkö­zökkel odahatni, hogy a születendő gyermekek számát apaszszaés kevesbbitse. (Ugy van/balról.) De talán más téren való működésükből meríti a t. miniszterelnök ur azt a jogát, hogy fennen dicsekedjék elért kormányzati munkássá­gának eredményeivel? Hogy ha a magyar nép megélhetésének, a magyar nép nyomorának meg­szüntetését illetőleg nem is tudott ez a kor­mányzat hasznosat és jót alkotni, talán az esz­ményi igazságok és szabadságok terén cselekedett valami jót? (Halljuk! Halljuk! balfelöí.) Én erre a kérdésre is tagadólag vagyok kénytelen válaszolni. Magyarországon, t. képviselőház, 1867 óta egyetlenegy kormány sem tisztelte valami nagyon az állampolgároknak egyetlen szabadsá­gát és jogát, a melyet pedig minden országban tiszteletben tartanak: az egyesülési, a gyüleke­zési jogot ós a sajtószabadságot; de egyetlen­egy kormány nem élt vissza ugy a népnek türelmével, a törvényhozás elnézésével a gyüle­kezési és egyesülési jog, valamint a sajtószabad­ság terén, mint épen ez a kormány. B. Kaas Ivor: A vasúti sztrájk! Mezöfi Vilmos: Ez a kormány cselekedte azt meg, hogy rendeletet bocsátott ki, a mely rendeletnek értelmében Magyarországon egész vármegyék vannak, a hol egyetlen népgyűlést április lh~én, pénteken. lül sem vesznek tudomásul a szolgabirák. Ilyen vár­megye pl. Arad vármegye. Egy hang balról: Ott csinálják a vértanukat! Mezöfi Vilmos: Igaz, hogy ezt a jogtipró, a gyülekezésnek, az egyesülésnek szabadságát ilyen csúnya és gyalázatos módon eltipró rendel­kezést azzal védik, szépítik ós mentegetik, hogy hiszen csak szocziáldemokratókról van szó. Egy hang a középen: És a néppártról! Mezöfi Vilmos: Én ugyan kétségbevonom és tagadom azt, hogy egy alkotmányos országban, a melynek törvényei az ország minden lakosára egyenlően kell hogy kiterjedjenek, (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a közében.) hogy egy olyan országban a véleményekkel és felfogásokkal szem­ben legyen szabad a törvényeket megsérteni vagy azokat _máskép magyarázni. (Ugy van! a baloldalon.) Én tagadom és kétségbevonom azt, hogy Magyarország szocziáldemokrata érzésű és meggyőződésű lakosságával, polgáraival és munkás­tömegével szemben másképen szabad alkalmazni az egyesülési és gyülekezési jogot, mint az or­szág bármely más polgáraival szemben. (Elén), lielyeslés. Ugy van! a baloldalon és a közepénk Sümegi Vilmos: Ez a liberalizmus! Ez a szabadelvűség! Kubik Béla: Szalonkocsin járnak kortes­kedni. A jándékba kapott szalonkocsin ! Mezöfi Vimos: Különösen az ezen oldalon ülő pártok t. tagjainak figyelmét hivom fel arra a veszedelemre, a mely e gyakorlatból szárma­zik akkor, ha ezt a gyakorlatot nem ostorozzuk, meg nem fojtjuk, lehetetlenné nem teszszük. Mert a mit ma a t. képviselő urak ott a túl­oldalon és a szabadelvű kormányzat 67 óta meg mernek termi a szocziáldemokratákkal szemben, azt holnap, mihelyt alkalom lesz rá, bizonyára meg fogják tenni a 48-as elveket valló polgárokkal szemben is! (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen. Felkiáltások: Már meg is tették!) Olay Lajos: De a nemzetközi szocziálisták­kal paktumban van az államtitkár ur! Azzal jól vannak! Leszkay Gyula: Kihasználják őket mi elle­nünk! (Ugy van! a baloldalon.) Olay Lajos: Kihasználják őket mi elle­nünk! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak párhuzamos beszédeket tartani. (Halljuk! Halljuk!) Mezöfi Vilmos: Ennél a kérdésnél megint csak rátérek a t. túloldal vezérszónokának, gr. Keglevich István képviselő urnak szavaira, a ki többek között, hivatkozván az e padokon ülő képviselők lovagiasságára, azt mondotta, hogy nem szép és nem illik bukott kormányt, kisebbségben levő pártot ily módon pellengérre állítani. Nem szószerint így mondta, de ez volt értelme felszólalásának. Tisztelettel kérdem a túloldalt, és Keglevich gróf urat, vájjon, ha a magyar nép ítélete nem igy esett volna ki, mint

Next

/
Thumbnails
Contents