Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

ií. országos ülés 1905 április lk-én, pénteken. 97 Már pedig, méltóztassék megengedni, hiszen ahhoz joga van mindenkinek, azt a mulatságot egy képviselőház többsége mindig megengedheti magának, (Zaj és mozgás a baloldalon.) hogy politikai ellenfeleinek eljárása felett táplált véleményét házhatározatok alakjában fejezze ki. Ennek nincsen akadálya, de méltóztassék nekem megengedni, ennek joghatálya nincsen, és erkölcsileg sem lehet több, mint a mennyi­vel politikai ellenfelek véleménye ellenfeleik el­járása felett bírhat. Nem fogadom el az indít­ványt. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal­oldalon.) Hammersberg Lászlő jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök urnak imént el­hangzott beszédére kívánok egy pár megjegy­zést tenni, különösen a, házszabályrevizióra vo­natkozó nyilatkozatára. 0 ugyanis azt mondotta, hogy az az igazság, hogy a Daniel-féle határo­zati javaslattal nem akarta a klotürt behozni, mert az csak bizonyos törvényjavaslatok elfoga­dására szólott, és hogy ő ki akart küldeni egy 21 tagú bizottságot, a mely azután véglegesen megállapítsa a házszabályokat, a képviselőház tanácskozási rendjét. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Abban a t. miniszterelnök urnak igazsága van, hogy az u. n. lex-Daniel csak bizonyos törvényjavaslatok elfogadására szólott, azonban a miniszterelnök ur nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy az u, n. 2l-es bizottság ki­küldését, a mely bizottságnak az lett volna a feladata, hogy a házszabályreviziót véglegesen megszerkeszsze, megelőzte az u. n. ugrai levél, a mely levélben a miniszterelnök ur a ház­szabály revíziójának szükségét hangoztatván, egye­nesen a klotür behozatalára vonatkozó szándé­kot nyilvánított. Mikor a 21-es bizottságnak kiküldéséről itt a képviselőházban szó volt, az ellenzéki pártok azért tagadták meg az ezen bizottságban való résztvételt, mert a miniszter­elnök ur ezen az utón, a 21-es bizottság kikül­dése utján kereste a módot arra, hogy a ház­szabályok ugy alkottassanak meg, hogy azokban a klotür is bennfoglaltassák. Mikor azután olyan nagy reszenzust keltett ez az u. n. lex-Daniel, s az ország közvéleménye megmozdult, akkor a miniszter urak vették maguknak a fáradságot és vidéki körutakra indultak. így Hieronymi Károly miniszter ur is elutazott Pozsonyba és ott azt mondotta, hogy a kormánynak nincs szándékában a képviselők szólásszabadságát kor­látozni, mert hiszen annak a 21 tagú bizottság­nak az lenne épen a feladata, hogy a szólás­szabadságot tisztelje. De hát ez már retirálás volt, s egy oly becstelen tény mentségére fel­hozott indok. (Ugy van! a baloldalon.) Az. a mit a t. miniszterelnök ur mondott, hogy a képviselőháznak esetleg összeállt húsz tagja lehetetlenné teszi a parlamentnek működé­sét, igazán oly kicsinyes nyilatkozat, a mely KÉPVH. NAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. nem illik olyan férfiú szájába, mint a t. mi­niszterelnök ur, már abból a szempontból, hogy olyan előkelő állást foglal el. Hiszen húsz ember hogy képes obstrukcziót csinálni? Obstrukcziót csak akkor lehet csinálni, ha annak talaja van az ország közvéleményében. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Holló Lajos: Próbálják meg ők! Tessék, csináljanak! Buzáth Ferencz: Mikor itt a képviselőház­ban az obstrukczió folyt, önök óriási majoritás­ban voltak, s mi ellenzékiek, a kik az obstruk­cziót csináltuk, voltunk kisebbségben. S az ország közvéleménye elitélte a mi cselekede­teinket? Nem ítélte el, sőt ellenkezőleg, helye­selte; hiszen a választások is fényesen beiga­zolták, hogy akkor, a mikor önök a nemzetre hivatkoztak, már a nemzet többsége nem önök mellett, hanem mellettünk, a kisebbség mellett volt. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Ezekben a miniszterelnök úrral végezve, pár megjegyzést teszek gróf Keglevich István képviselő ur beszédére. Nekem nem lehet fel­adatom az ő közjogi botlásait itt diskusszió tárgyává tenni, mert olyan emberrel, a ki a közjognak legelemibb ismeretét sem bírja, vitat­kozni nem lehet; de ennek a beszédnek elhang­zására igen nagy szükség volt; mert most már az országnak közvéleménye igenis láthatja, hogy micsoda óriási veszedelemben forgott a mi alkot­mányunk. A mi érveléseinkre nincs is ezek után szükség a közvéleménynek abbeli meggyőzésére, hogy igenis mi itt helyes álláspontra helyez­kedtünk a múltban, a midőn a nemzet védel­mére itt sorakoztunk; ez a beszéd elegendő arra nézve, hogy meggyőzze azokat a férfiakat is, a kik még bizalmukkal azokat a képviselőket megtisztelték, arról, hogy ezek egyáltalán arra nem érdemesek. Ezzel áttérek, t. ház, magára a szőnyegen forgó tárgyra. Mindenekelőtt kinyilatkoztatom az országgyűlési néppárt nevében, hogy az Eötvös Károly t. képviselő ur által beadott azon indítványt, hogy (olvassa): »Mondja ki a ház határozatban, hogy Perczel Dezső ház­elnöknek és gróf Tisza István miniszterelnök­nek 1904 november 18-án és deczember 13-án együttesen elkövetett cselekvényét és ennek foganatosítása iránti intézkedéseit kárhoztatja és elitéli«, szintén hozzájárulunk és azt elfogadjuk. (Helyeslés a balodalon.) T. képviselőház! Eötvös Károly képviselő ur abban az indokolásban, a melyet Írásban beadott, valamint mesterileg elmondott beszédé­ben annyi érvet halmozott össze, hogy azután valóban teljesen felesleges is volna a kérdéshez hozzászólni; és ha mégis rövid néhány szóval részt veszünk a kérdés tárgyalásában, csak azért teszszük, hogy a tárgy fontosságát és az indít­ványozó képviselő ur által felhozott érveket megerősítsük és mert épen gr. Keglevich István képviselő ur beszéde után Ítélve, a melyből lát­13

Next

/
Thumbnails
Contents