Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-526

68 526'. országos ülés 1905 január 3-án, kedden. ökábó], a melyet a dinasztiával szemben kellett folytatnia, feltétlenül szüksége volt. Az 1867-iki törvényalkotás által a nemzetnek két joga épségben maradt: az ujonczmegajánlási és ezzel kapcsolatos ujonczjutalékmegállapitási jog, továbbá az évenkénti költségvetési jog. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a két törvény azonban relativitásban és recziproezitásban áll azokkal a tiltó törvényes intézkedésekkel, a melyek szerint Magyarországon országgyülésileg meg nem szavazott adókat behajtani tilos. Miként áll ma előttünk ez a kérdés? Első sorban tisztában kell lennünk azzal, hogy ha csak gyakorlati szempontból kívánom megvilágosítani a dolgot, rögtön meg fogja érteni mindenki, hogy ennek a törvénycsavarásnak, a melyről most itt szó van . . . Mandel Pál: Ki csavar ? Polónyi Géza: Önök, a kik nem tudva, vagy szándékosan ferditik az alkotmányt! Gabányi Miklós: Vén hazaáruló! Még jár a szája! (Nagy derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Mert hogy minden teoretikus vitatkozást mellőzzek, (Halljuk I) a dolog ugy áll, hogy Magyarország alkotmánya nemcsak hogy ismeri ezeket a tiltó és korlátozó rendelkezéseket, a melyek a királynak jogát korlátozzák s másrészt a hatóságoknak az adó beszedését megtiltják, hanem ezenfelül a magyar alkotmány a szükségrendeletekkel való kormányzást nem ismeri; Magyarországnak nincs 14. §-a. Miért fontos ez az adott esetben ? Mert ha az az interpretáczió áll, a melyet önök itt most hirdetnek: ez vagy egy állandó, soha meg nem szűnő ex-lex, vagy a tiszta abszolutizmusnak olyan inaugurálása, a melyhez foghatót még nem láttunk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert most nem azzal az esettel állunk szemben, a midőn a nemzet törvényhozása vagy annak egy része akadályozza meg a költségvetés megállapítását, hanem most tisztán az az eset áll előttünk, hogy a király ismételten és ismételten elnapolta az országgyűlést, lehetetlenné tette a költségvetésnek megállapítását abból az indokból, mert ragaszkodott egy oly kormányhoz, a mely törvényt tiprott és okirathamisitásban is bűnrészes volt. (ügy van!\ a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Élénk felkiáltások a baloldalon; Igazat mondott!) Polónyi Géza: Mi, t. ház, felajánlottuk az ellenzék részéről a felhatalmazásról szóló törvényjavaslatnak akadálytalanul való keresztülvitelét minden más kormány számára. Hogy mégis ez a kormány áll előttünk ma, abban mi annak a megnyilatkozását látjuk, hogy helyesen bíráltuk meg a helyzetet akkor, mikor az alkotmányunk ellen a házszabálymódositás által intézett támadásban egyenesen a felülről való akaratot ismertük fel. (Ugy van! balfelöl.) A tényleges eredmény pedig, hogy ha az alkotmányjogi falsum létesülhet, mi lesz? Méltóztassanak egy pillanatra gyakorlatilag nézni ezt a kérdést. Ha szabad ő Felségének 1905 január 4-én, midőn nincs meg az 1905-iki költségvetés, feloszlatni az országgyűlést és feloszlatván, szabad neki, ugy amint a múlt évben tette, az ujonnan összehívott országgyűlést költségvetés nélkül ismét elnapolni, mondjuk, 1905 deczember végéig, — mert nem férhet szó ahhoz ezen teória szerint ugyebár, hogy ezen teória szerint a Felségnek joga van azt el is napolni, ha feloszlatni joga van, — akkor semmi egyéb nem kell Magyarországon, mint hogy ő Felsége összehívja az uj országgyűlést, elnapolja és 1906-ban újból feloszlatja és akkor ezen teória szerint itt áll a meztelen abszolutismus. (Ugy van! balfelöl.) A mi a királynak szabad egyszer, ha elvileg szabad, akkor azt szabad neki ismételni annyiszor, a mennyiszer az neki tetszik. De most kegyeskedjenek, t. képviselőház, a gyakorlati eredmény szempontjából figyelembe venni azt, hogy ma már, 1905 január 3-án, az országban az adók behajtása a törvény tilalma alá esik. Már most mi történik ezzel a példa nélkül álló szerencsétlen országgal, ha ezen teória szerint a Felségnek ezek a jogai fennállanak ? Hiszen akkor megtörténik, hogy most márcziusig már ipso facto nem lehet adókat behajtani, mert addig nem lesz országgyűlés. A Felségnek nem kell egyéb, csak egy pár hónapra, vagy ha tetszik, az év végéig elnapolni újból az országgyűlést; nincs megszavazott költségvetés, nem lehet adót behajtani. Mire vezet ez, t. uraim, abban az államban, a hol nincs szükségrendelet? Mire vezet ez? Vagy arra, hogy önök a fejedelemnek ezen abszolút hamisan értelmezett joga alapján tönkre fogják tenni az országot, mert adót nem kaphatnak törvényes alapon, vagy pedig^ egyengetik az abszolutizmusnak azt az útját, (Elénk felkiáltások balfelöl: Ez az!) a hol a Felség majd utólagos jóváhagyások reményében az ő abszolúte kormányzó kormánya utján fog intézkedéseket tenni és esetleg erőhatalommal ujonczokat szedni és adót behajtani. Ez az, t. uraim, a mihez a tudatlanság nyújthat segédkezet, de a hazafiság ez ellen ünnepélyesen tiltakozik. (Ugy van! balfelöl.) A mi pedig már most annak az esküszegésnek kérdését illeti, alkotmányjogi szempontból teljesen vallom, hogy a király tényeiért a minisztérium felelős. De, bocsánatot kérek, t. uraim, a király esküjének két része van. Annak az eskünek nemcsak alkotmányjogi értéke és jelentősége, hanem vallási jelentőflége és értelme is van. A pragmatika szankczió szerint Magyarország apostoli királya csak római katholikus lehet. Az eskünek kérdése nemcsak alkotmány-