Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

523. országos ülés 1904- deczember 16-án, pénteken. 39 abszolutizmus szuronyaival kellene szembe állania, (Zaj. Elnök csenget.) akkor bizonyára azok a férfiak állanának az elsősorban, akik most. . . . (Zaj a hal- és a szélsőbaloldalon. Elnök többször csenget.) Polónyi Géza: Az Andrássyak nem volnámk ott? 'Folytonos zai.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem értettem a közbeszólási. Polónyi Géza: Azt mondtam, hogy az Andrássyak nem lesznek-e ott akkor is? Gr. Tisza István miniszterelnök: Arról aztán meg vagyok győződve, hogy ebben a kérdésben az Andrássyak és én mindig egy táborban leszünk. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Borbély György: Azok ott lesznek, de maga hátul lesz! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Kérem Olay képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Azzal pépedig, azt hiszem, szintén tisztában van mindenki, hogy Polónyi képviselő ur hol lesz és hol nem lesz. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Zaj. Elnök csengetj Borbély György: Ott lesz, a hol fizetik. Polónyi Géza: Hacsak az ecsedi lápba el nem sülyedek, elől leszek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy az ecsedi láppal mit akar a képviselő ur, arról igazán nincsen fogalmam. Borbély György: Egyszerű ugatás ! (Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! A képviselő uraknak maguknak áll érdekében, már csak a nagy közönség szempontjából is, hogy meghallgassák ugy a vádoló, mint az igazoló beszédet. Kérem báró Kaas Ivor és líessi Pál képviselő urakat, hogy a védelmet méltóztassanak báró Bánffy Dezsőre bízni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy ki mit akar az ecsedi láp kérdéséről mondani, arra magam is kiváncsi volnék. Gr. Károlyi György: Én is! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha mást akar valaki mondani, mint azt, hogy nekem ott földbirtokom van, földbirtokom, a mely a legsúlyosabban megterhelt ártérosztályba esik, talán egy pár hold kivételével, és a melyre nézve mellesleg megjegyzem azt, hogy a mikor, . . . Egy hang (a baloldalon): Ez házszabály? Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, az sem házszabály, ha az embert ilyen módon lappangó gyanúsításokkal illetik. (Óriási nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Gazság! Hitványság ! Komiszság. Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! A legrosszabb szolgálatot teszik a t, képviselő urak b. Bánffy Dezső képviselő urnak, ha folyj tonos közbeszólásaikkal zavarják a szónokot, | (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.} Hock János : Halljuk a leleplezést! (FelI kiáltások a jobboldalon: Hock János szeretné, I ugy-e? Miféle leleplezést, tán a »Szalon« leleplezését? Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Tehát ismétlem, — mert bocsánatot kérek, az azután ellenkezik a lovagiasságról é3 a becsületről való felfogásnak legelemibb alapelveivel, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ha valaki ilyen odadobott jelszavakkal akar kitérni a kérdés érdeme elől. (Hosszantartó nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Gazság! Alávalóság! Gyalázat! Folytonos zaj a ház minden oldalán. Elnök ismételten csenget.) Gr. Zichy Aladár: Igaz! Rakovszky István: Igaza van! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Andrássy Tivadar: Igaza van ! Halljuk! Gr. Hadik-Barkőczy Endre: Igaza van! Halljuk! (ÁHalános nagy zaj. HaVjuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Zichy Aladár: Kérem, meghallgatjuk! Halljuk! Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt hiszem, erről az inczidensről felesleges többet mondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Helyes! Gr. Tisza István miniszterelnök: A mi magát a most felvetett politikai kérdést illeti, ahhoz tulajdonképen már hozzátenni valóm nincs. Egyszerűen megjegyezne!em azt, hogy b. Bánffy Dezső ezen memorandumomat átvette, annak tartalmát tudomásul vette, de ez már az egész akcziónak utolsó heteiben, talán február elején történt, (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) a mikor . . . Eötvös Károly : Már lemondott! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . talán körülbelül egy hónappal a lemondása előtt, de mindenesetre az akczió olyan stádiumában, a mikor már sem b. Bánffy Dezső szempontjából, sem az én szempontomból nem volt szükséges, hogy egymással^ szemben ezen kérdésre többé visszatérjünk. Éti azon czélomat, hogy álláspontomat vele szemben tisztázzam és netaláni eljárásának következményei iránt b. Bánffy Dezsőben kételyeket fenforogni ne hagyjak, azon memorandum átnyujtásával elértem. Ez az, a mit tudok a dologról és a mit elmondani kötelességem volt. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! B. Bánffy Dezső képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. (Zaj. Halljuk ! balfelöl.) B. Bánffy Dezső: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Azokkal szemben, a miket a