Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

523. országos ülés i90b deczember 16-án, pénteken. 33 Polónyi Géza: Az én értesüléseim megfelel­nek-e a tényeknek, nem tudom. De az én értesü­lésem szerint a háznak az az elnöke, a ki nem szégyell elnök lenni ma is, a mikor bujkálnia kell neki a miniszterelnök háta mögött, az az elnök azon ülés után magához rendelte Pereg­riny gyorsírót s annak mondotta tollba azt, hogy mik történtek. Hogy igaz-e ez a dolog, azt én nem tudom; az én értesülésem az, hogy igy történt. Ha ez igaz, akkor az a gyorsíró sem érdemli meg, hogy ennek a háznak a falai között, illetőleg azon a helyen legyen. (Ugy van! balfelöl.) Mielőtt a dolog további taglalásába men­nénk, megjegyzem, hogy ez a napló tartalmazza azt is, hogy egy királyi kézirat olvastatott fel. Nem tudom, nem súlyos bűn-e a király szent és sérthetetlen személye ellen, hogy egy ilyen gaz merénylet fedezése czéljából és ilyen gyűlésben azt a királyi kéziratot fel akarták olvasni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Az mondatik a naplóban, hogy a királyi kézirat felolvastatott, az mondatik, hogy az a jegyzőkönyv hitelesít­tetett volna. Ezek a tények egytől egyig valót­lanok, hazugságok. (Igaz! Ugy van! Folyton­tartó zaj balfelöl.) Oiay Lajos: Nem olvasták fel, nem hitele­sítették ! Hazugság! Daróczy Aladár jegyző : Hogy tudja? Elnök: Olay képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Olay Lajos: Igenis, nem olvasták fel! Polónyi Géza: A házszabálynak van egy szakasza, a 193. §, Ez a 193. § rendelkezik a napló szerkesztéséről. A napló, a mely eskü alatt szolgáló gyorsírók által veendő fel, a naplóbiráló-bizottság tagjai által ellenőrizendő és csak azután három nap alatt tétetik át a naplószerkesztőhöz, a ki a naplóbiráló-bizottság tagjai által^ ellenőrzött és revideált naplót meg­szerkeszti. Én utána jártam (Halljuk! Halljuk! balfelöl) és tudomást szereztem arról, hogy a házszabályok 193. §-a értelmében beosztott soros naplóbirálók 1904 november 18-ikán Hámory László és Jókey Zsigmond képviselőtársaim vol­tak. Itt ül Jékey Zsigmond t. képviselőtársunk közöttünk, felhívom őt, nyilatkozzék minden esetre: van-e neki tudomása ilyen napló fel­vételéről, igen vagy nem? És én biztosan mond­hatom, a vele való érintkezés alapján állithatom, hogy neki ilyen napló-felvételről semmiféle tudo­mása nincs, vele azt senkisem közölte. A napló­biráló-bizottság elnöke, Molecz Dani, Pozsony városának ez időszerint érdemes képviselője, a múlt ülésszak alatt birt elnöki állásából folyólag bizonyára kötelességének fogja tartani felállni és megnevezni a naplóbiráló-bizottságnak azon tagjait, a kik tudomással birnak arról és eskü alatt vallani képesek azt, hogy a naplóba fel­vett ezen tények megtörténtek-e? Akkor, t.kép­viselőház, ki fog derülni, hogy mindazok a dol­JCÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXXI. KÖTET. gok, a melyek ezen naplóban fel vannak sorolva, tónybelileg is valótlanságok, meg nem történtek, hazug álütások. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalul talon. Felkiáltásuk: Hamisítás! Mozgás jobbfelöl.) Borbély György: És ha az ellenkezője de­rül ki? Polónyi Géza: Már most, t. képviselőház, a büntetőtörvénykönyvnek 400-ik §-a okirathatni­sitásnak bélyegzi azt, ha valaki közreműködik arra, hogy valamely közokiratba valakinek lényeges közjogára vonatkozólag valamely valót­lan adat bevétessék. A napló és a jegyzőkönyv közokiratok. A képviselőknek szóláaszabadsági joga, a képviselőknek a szavazásban való rész­vételi joga oly lényeges közjog, a mely nélkül nincs parlamentarizmus. Ez a hamis okirat a képviselőknek egy egész légióját meg akarta és meg akarja fosztani a szólásszabadságtól és a mellett oly hamisan tünteti fel a szavazás tényét, mintha abban az ezen oldalon ülő képviselők is részt vettek volna. Pedig merőben koholt valót­lanság, hogy olyan szavazásban ezen oldalról bárki is részt vett volna, a melynek elrendelé­séről nem is volt, nem is lehetett tudomásunk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) De, t. képviselőház, ha még csak ennyiben volna ez a dolog. Az újdonsült 48-as, (Derült­ség balfelöl.) a geszti gróf, a ki istenkáromlás módjára most folyton a 48-at emlegeti, ne tudná azt, hogy az 1848-ban elfolyt vér a parlamen­tarizmusért és a népképviseleten nyugvó alkot­mányért folyt el? Ennek pedig legelső alap­oszlopa 6 minden törvény felett álló alapintéz­kedése a népképviselőknek szólásszabadsága. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a törvény felette áll a véd erőrendszert megváltoztatni czélzó intézkedéseknek, felette áll az ujonozjutalék fel­emelésének is; mert nincs parlamentarizmus, nincs népképviselet, ha a szólásszabadság a kép­viselők számára biztosítva nincs. (Ugy van! a bál- és a szélei/baloldalon.) Nézzük meg, uraim, hogy ezen az alapon keletkezhetett-e és kelet­kezett-e ilyen határozat, mint a milyent a Daniel­íéle határozati javaslattal hirdettek ki? Hát, t. ház. az apró Ooriolánok és ajponny-Abraha­moviczok mondhatják azt, hogy ilyesmi keletke­zett; de tisztességére és kötelességére valamit adó elnök és képviselő ilyet nem állithat. T. uraim! Ezt a naplót kezembe véve látom, hogy az a bizonyos butaság még annyi­ban is jelentkezik, hogy e napló tanúsága sze­rint az elnök még a vitát sem zárta be, még a vita bezárását sem jelentette ki. Ugy látszik, erre nem volt a kimért idő elégséges. Hanem az elnök a vita bezárása nélkül egyszerűen azt mondja — itt vannak előbb a közbeszólások: Elfogadjuk! Elfogadjuk! Szavazzunk! — serre jön az elnök kijelentése — ezt érdemes örök időkre megörökíteni. (Felkiáltások a szélsöbal­oldalon: Meg is teszi a történelem! Olvassa): 5

Next

/
Thumbnails
Contents