Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-512
94 512. országos ülés 1904 november 10-én, csütörtökön. Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. (Félkiáltások a szélsobaloldalon: Az elnök zavarja a szónokot! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Folyton az elnök beszél! Elnök: Csendet kérek ! Hock János: Nagyon kérem az elnök urat, engedje meg beszédem folytatását. (Derültség a baloldalon.) Pedig nekem most is meggyőződésem, hogy nekünk Széll Kálmán bukása után politikai kötelességünk lett volna kiválni. Megmondom az előzményeket, hogy miért, Mikor Széll Kálmán a kormányszékbe jutott, akkor a nemzeti párt a régi szabadelvű párttal ugy egyesült, hogy a fúzió alakjában egyik pártot sem fogják megszégyeniteni azzal, hogy lemondjon programmjának egyes pontjairól, mindegyik tehát önérzetének teljes megtartásával egyesülhet egy bizonyos politikai feladatra, de Széll Kálmán a házban egy programmbeBzédet fog elmondani, erre fel fog állni Horánszky Nándor volt képviselőtársunk, és azt fogja mondani, hogy a Széll Kálmán által kifejtett programra alapján, a személyes garancziákban bizva, belépünk a pártba és támogatjuk a kormányt. Mikor Széll Kálmán megbukott, vége volt a személyes garancziának, vége volt a kormányzati programúinak is, mert hisz ezt pártprogramra alakjában meg nem állapítottuk, nem állítottuk fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég baj volt!) Akkor tehát kötelességünk lett volna Széll Kálmán bukása után vagy egy közös pártprogrammban kimondani és biztosítani a mi elveinket, s azután bárminő kormány köteles e programmot beváltani, vagy pedig, ha ezt biztosítani nem tudjuk, kötelességünk lett volna egyszerűen kiválni. (Ugy van! a baloldalon.) Én így fogtam fel a dolgot, és magamra nézve le is vontam a konzekvencziát. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De pártunk régi tagjai közül nagyon sokan biztak még gr. Khuen-Héderváryban, sőt ezt a bizalmat az első időben átvitték gr. Tisza Istvánra is. Én előre láttam ezt a veszedelmet, a mely az ő kormányzásából a nemzetre nézve, a mi politikai életünkre nézve kifejlődik, fel is emiitettem ezt, de az én aggályaimat akkor rémlátásnak mondották, és belementek vele a bizottsági tárgyalásba is, és ekként kiköltötték az éretlen tojást, a melyből azóta előkelt a nemzeti jogokat gyilkoló és a nemzeti jogokra kártékony sárkány. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ez nekem meggyőződésem. Tudom, hogy jó szándékkal tették, de mégis előmozdították ezáltal a jelenlegi politikai rendszer megerősödését. Ezen hibát gróf Apponyi Albert később maga is belátta, nemcsak taktikai hibának ismervén el, hanem megragadta egyúttal a legelső kedvező alkalmat, hogy egy inczidensből kifolyólag: a házszabályok módosításának vagy törvénytelen alkalmazásának inczidense folytán kilépjen abból a pártból és a parallel ülések miatt, mint a törvénytelenségek kezdő aktusa miatt, megtagadja a közösséget a szabadelvű párttal. Sőt voltak, t, ház, kik vele együtt a szabadelvű pártból kiléptek ugyanezen okból, de a kik azután később visszamentek. B. Kaas Ivor: Visszasompolyogtak! (Félkiáltások a szélsobaloldalon: Árulók voltak!) Hock János: Már most azt a kérdést intézem Nagy Ferencz képviselőtársamhoz és a csoport azon tagjaihoz, a kik kiváltak és azután visszamentek, a kik akkori kiválásukat egyszerűen a házszabályok erőszakos értelmezésére alapították és igy indokolták meg kilépésöket a szabadelvű pártban és a lapokban is, és a kik, a mikor a miniszterelnök visszavonta a házszabályokra nézve sérelmes indítványát, azt mondták, hogy a sérelmek elhárításával jogczimet nyertek ismét a szabadelvű pártba újból való belépésre, mit szólnak most ezen újonnan tervezett házszabálysérelemhez? (Hosszas, élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Vájjon a következetesség teljes ereje nem kényszeriti-e őket arra, hogy, ismétlődvén ugyanazon okok és sérelmek, ugyanazon politikai álláspontot és meggyőződést vallják? (Igaz! Ugy van! bal felöl.) íme, igy lett gróf Tisza István legújabb végrehajtójává annak az évszázados czentraliszt.ikus politikai irányzatnak, a mely állami életünk fejlődését megbénította és még most is veszélyezteti. Évszázadok történetéből mutathatjuk ki, hogy a dinasztiának állandó törekvése és politikája mindig az volt, hogy hazánkat a birodalmi egységbe beleolvaszsza és ez által életerejében megfojtsa. (Ugy van! balfelöl.) Sajnos, hogy e czélra mindenkor kapott magyar embereket; Kolonicstól II. Tiszáig mindig akadtak államférfiak, a kik e politika végrehajtására vállalkoztak. Igaz, hogy hajdan a dinasztia ezt az abszolutizmus önkényével tette a nemzettel szemben; most azonban a kényelmesebb formát használja, mert as alkotmányosság látszatával akarja kifosztani a nemzetet jogaiból, hogy azután igába törje és ekként alkotmányos életének gyakorlásától megfoszsza. (Ugy van! balfelöl.) A birodalmi egység a legnyíltabb alakban lépett fel, ugy-e, I. Lipót uralkodása idejében . . . Bartha Miklós: Hóhér császár alatt! Hock János: ... azután a Lobkowitzok, a Porciák, az Auerspergek folytatták ezt és Terézia tanácsosain, Kaunitzon, Metternichen át az uralkodók tanácsosai a mai napig mind ezen czél szolgálatában állanak. Igazat adok tehát Kaas Ivor felszólalásának, hogy most is ott lappangnak a trónnak hátterében, árnyékában azok a felelősség nélküli tanácsosok, a kik minden kormány tanácsa előtt előre és minden kormány tanácsa után utólag megszabják azt az irányt, a melyet az egységes birodalmi politika Magyarországgal szemben kövessen. (Ugy van! balfelöl.)
