Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-512

512. országos ülés 190b nov hogy ezért a politikai felelősséget pusztán az én terhemre irni méltóztassék. Élesen akarom megkülönböztetni beszédemnek ezt a részét, melyért egyénileg vállalok felelőséget, beszédemnek azon vonatkozásaitól, melyeket egy párt vagy pártcsoport nevében terjesztek elő. Nem tagadom, hogy engem Apponyi szerep lésének és politikai egyéniségének megítélésében bizonyos elfogultság vezet. A politikai együttműködésnek 15 éves és a személyi tiszteletnek és nagyrabecsülésnek állandó kapcsai kötnek hozzá. Ez a nagyrabecsülés, azt hiszem az ő köztőkéje, a melyet még ellenségei sem tudnak tőle megtagadni, mert hiszen tudásának színvonalában, jellemének tisztaságában, a mely büszkeséggel tölt el minden magyar embert, a magyar faj zsenialitásának olyan tulajdonságai nyilatkoznak meg, a melyekre mindnyájan örömmel tekintünk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalion.) Sőt nemcsak mi magyarok, hanem a külföld is, mert csak a közel múltban voltunk szemtanúi annak a világszerte ismert tüntetésnek, a melylyel őt mint a magyar interparlamentáris békekongresszus vezérét, a külföld legelőkelőbb tekintélyei is elhalmozták, elismerésük zászlaját hajtván meg ezzel a magyar faj zsenialitása előtt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Éljen Apponyi!) Két kézzel tépte ő a babért nem egy politikai pártnak zászlajára, hanem az egész ország nemzeti dicsőségére. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor valaki egy nemzetnek dicsőséges munkát végez, a melynek értéke az egész nemzetnek történelme számára könyveltetik el ott künn, nem szabadna ilyen egyhangú tüntetéssel szemben hidegen ülni ott a túloldalon, hanem meg kellene adni neki mint magyar embernek a magyar nemzet érdekei képviseletében ott kunt megszerzett dicsőségért az elismerést. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Ott gubbasztanak a régi pártiak! Hock János: Bocsásson meg a t. ház e kitérésért, de azt hiszem, nagy hibát köpettem volna el, ha itt e házban, a hol a közéletnek szive kell, hogy dobogjon, mindjárt első felszólalásom alkalmával ki nem fejeztem volna iránta azt a tartozó hálát, a melyet az őszinte, becsületes magyar szivek éreznek. Tegnapi felszóla lásának nemes hazafiságo, tiszta szándékai pedig engem ismét mélyen meghatottak. Tacitus jellemző erejével mutatott ő rá azokra a veszedelmekre, a melyek a házszabályoknak tervbe vett azonban egészen világosan nem ismeretes módosításával alkotmányos ellentállásunk bástyáin üthetnek rést és az ország szivében egyúttal meggyengithetik a dinasztikus érzések lojalitását is. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már pedig a mi viszonyaink között sem ennek az országnak, sem az uralkodóháznak nem állhat érdekében az, hogy a kiegyezésben lefektetett ember lú-én, csütörtökön. 87 szolidaritás érzését a kormány, s a nemzet között ilyen erőszakos kísérletezésekkel folyton aláássák és újólag meggyengítsék. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha a király koronázási jelszavához hiven még mindig bizik az ősi erényben, ugy a nemzet is évszázados lojalitásából kifolyólag még mindig bizik a királyi szótartás hűségében és a királyi esküben. (Uqy van! balfelöl.) Jól monda tehát Apponyi, hogy nem tudja feltenni soha a királyi szó hűségéről, hogy a kormányzási kényelem szempontjából megtűrné azt, hogy alkotmányos ellenállásunk biztosítékain a párturalom a. házszabályok törvénytelen módosításával itt keresztülgázolhasson és ez által alkotmányos szabadságunkon is rést üssön. (Ugy van! a baloldalon.) Hiszen ebben a haldokló monarchiában, a melynek arczulatán már a külföld is látja a lappangó hipokrateszi vonásokat, a mi hazánk az egyetlen, szilárd pont, a melyre az a trón, a melyre a dinasztia a mostani viszonyok között biztosan támaszkodhatik. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mint a hogy a talajnak süppedése már előre jelzi mindenütt a nagy földalatti kataklizmákat: ugy látjuk az örökös tartományok részeiben is megmozdulni mindenütt a földet, a mely egy lappangó belső tűz kitöréseire emlékeztet. Még a lojális hűségről világszerte híres Tirolban is megmozdult legújabban a nemzeti közszellem, és hogy nyelvét ez a tartomány megvédelmezhesse, vérrózsákkal öntözte meg Innsbruck város kövezetét. (Ugy van! bal felöl.) Azon a földön folyt a nemzeti eszmékért a harcz, s azon a földön ontottak vért, a melyen egykor a császárhűségükről hires Hofereknek vére ömlött ki. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ebben a monarchiában tehát minden faj, ha részekre van is töredezve, tömörül és szervezkedik sokszor, hogy megmentse nemzeti önállóságát, megvédelmpzze alkotmányát, nyelvét és nemzeti sajátságait. Csak ez az ország, a melyet ott künn még ma is a szabadság országának neveznek, tűri, hogyan teszik a kést alkotmányos életének ütőerére, hogy a parlamentáris tanácskozások szabadságának korlátozásával egyúttal alkotmányos életünket is megsebezzék. (Ugy van ! a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Saját kormánya! Hock János: Veszélyes játék ez, t. ház, mert a koronának ez a félrevezetése — csak a legenyhébb mórtéket használom — olyan merész játék koczkázata, a mely nem csupán ránk nézve veszedelmes, de sokkal veszedelmesebb magára a dinasztiára nézve. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék el nem feledni, hogy a milyen törvényen alapul tényleg nálunk a Habsburgháznak jogos uralma, ép olyan szent törvényen alapszik a nemzetnek joga is, hogy őt saját törvényei szerint kell kormányozni, hogy ezt a nemzetet csupán alkotmányos elvek alapján, szabadsága alapján lehet országolni. (Ugy van!