Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-512
82 512. országos ülés 190i november 10-én, csütörtökön zettnek nyilvánittatik, a kérdés feltétetik a szavazásra, azutáa következik a szavazás elrendelése, a melylyel kapcsolatban határozza el a ház, és élnek a ház tagjai azon jogukkal, hogy megállapittassék, hogy a szavazásnak milyen módja alkalmaztassuk. A mint én az előadottakból meggyőződtem, ennél a pontnál az elnök ur helyesen járt el. A második pont az, hogy a jegyző, midőn a névszerinti szavazást kérők ivét felolvasta, 19 nevet olvasott fel, kettőt pedig nem tudott elolvasni. Itt némi hiba történt, mert a jegyző urnak azt kellett volna mondani: következik egy név, a melyet felolvasni nem birok. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Ha ezt megtette volna, a névszerinti szavazásnak ügye teljesen rendben lett volna. A harmadik kérdés pedig az, hogy Lengyel Zoltán képviselő urnak interpellácziója volt beírva és napirendre kitűzve. Ezzel az történt, hogy az elnök semmit sem intézkedett róla. Ez nem helyes, mert az elnök urnak kellett volna javaslatot tennie a háznak, és a háznak a felett kellett volna határoznia, hogy aznap nem tárgyal, és hogy mikor fogja azt az interpellácziót tárgyalni. így felfogva, a házszabályoknak igazi és valódi értelmét és tartalmát kivántam helyreállítani, hogy az mint biztos zsinórmérték tanácskozásaink rendjén megtartassák. (Elénk helyeslés balfelöl.) Kubik Béla: Személyes kérdés czimén kívánok szólni. B. Felitzsch Arthur képviselő ur nekem azt tulajdonította, mintha ón tegnap azt állítottam volna itt, hogy a szavazás már megtörtént. Kérem, én ezt nem állítottam. Méltóztassék elolvasni azt, a mit elmondtam, meg fogja látni, hogy ebben ő tévedett. A határozatképességre vonatkozólag pedig most is azt állítom, hogy ő helytelenül és hibásan járt el az elnöki szókben; mert én ott álltam és onnan meglehetősen harsány hangon kiálltottam fel, hogy: kérem a határozatképességet konstatálni. Ebben csak azt látom, hogy a többség hibáját akarta ő elpalástolni azzal, hogy azt meg nem cselekedte. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Senki többé szólni nem kivan, Határozathozatalnak ebben az ügyben helye nem lévén, következnék most a napirend. Mielőtt azonban a napirendre áttérnénk, Pap Zoltán képviselő ur kért szót a házszabályokhoz. Pap Zoltán : T. képviselőház! Távol legyen tőlem, hogy ahhoz a nagy epochális műhöz, me lyet itt tegnap gr. Apponyi Albert t. képviselő ur megalkotott, hozzá akarnék nyúlni. Sokkal maradandóbb alkotás az, semhogy gyarló kézzel azt megpiszkálni akarnám. Olyan kifejezést sem szándékozom imputálni igen t. képviselőtársamnak, a melyet nem mondott; azt sem akarom, hogy konfliktust támaszszak az elnök ur és a t, képviselő ur között, de egy tényre rá akarok mutatni, a mely a közhittel, a közvéleménynyel szoros összefüggésben van. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rátérek arra, hogy mit mondott az igen t. képviselő ur. Előbb azonban még meg akarom állapítani azt, hogy az utóbbi időben nagyon sokszor hallottunk dithirambusokat zengedeztetni az elnöki tekintélyről. Én magam is, mint egyszerű képviselő, számtalanszor meghajoltam és meg akarok hajolni a jövendőben is az elnöki tekintély előtt; de bocsánatot kérek, mikor az elnökség olyan valami ügyben, a melyet előre hirdetnek, hogy gazságot akar elkövetni, nem tiltakozik, akkor én az elnökség fülét máris Olay Lajosnak a kezében látom.* (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök: Pap Zoltán képviselő" urat e kifejezéseért rendreutasítom. Pap Zoltán: T. képviselőház! Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur akkor azt mondotta: »Az a gondolat is lappang 1 , tudniillik ezen indítvány tárgyalásánál és előrelátott, sejtett sorsánál, »hogy a háznak valamely határozata kimondassák a házszabályok által meg nem engedett módon«, Rakovszky képviselő ur erre közbeszólt, hogy: »ott leszünk«. Hát ez világos ; ilyen elnöki enuncziáczióra lehetünk elkészülve; legalább az én gyarló felfogásom szerint azt is érthetem, hogy imputálnak az elnök urnak olyasvalamit, hogy a házszabályok által meg nem engedett módon fog itt valamit kimondani. Kérem a magyar képviselőház elnökének érdekében is, méltóztassék ezeket rektifikálui. Méltóztassék kijelenteni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk az elnököt! Zaj jobbról.) hogy ilyen gyanúsítást nem szabad kifejezni a magyar országgyűlés képviselőházának elnöke irányában. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István : T. ház ! Személyes kérdésben kérek szót! Pap Zoltán t. képviselő urnak felszólalása következtében figyelmesen átolvastam a tegnapi naplót. Ott nekem egy közbeszólás tulajdoníttatik, a mit én hallottam, de nem én tettem. A közbeszólás ez volt: »Ott leszünk, de akkor az elnök ur nem lesz ott.« Ezt én nem mondtam. Hallottam, hogy ez oldalról kiáltották, de nem én mondtam, de mondottam azt: »Hakovszky István: Gaz stiklikkel itt nem fognak dolgozni,« (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Miután a t. képviselő ur felvetette a kérdést, kötelességem a t. ház előtt ezt megmagyarázni. En azt hallom, hogy az a szándék, hogy gr. Tisza István indítványát egy csinynyel keresztülhajszolják a házban. (Halljxüi! Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Keresztül akarják hajszolni itt ezt az indítványt erőszakkal, nem tiszta, törvényes eszközökkel. Ezekkel szemben, ha akárki akarja alkalmazni ez eszközöket, — nem tételezem fel eddigelé még az elnökségről — de ha azt, a mit fel nem teszek, megtennék, ezt nem tartanám egyébnek, mint gaz
