Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

72 5l1. országos ülés 1904- november 9-én, szerdán. zásokat, a tárgyalásokat egy teljhatalommal ellátott megbízottja által ugy vitetni, hogy a kielégítő eredmény lehető rövid idő alatt létrejöhessen, ha ebbe az osztrák és a magyar kormány is beleegyezik. Ilyen viszonyok között — azt hiszem — kötelességünk megszegése nélkül csak egy utat választhattunk; ez az ut pedig az volt, hogy figyelmeztettük a német kormányt arra, hogy a vele megállapítandó kereskedelmi szerződés a magyar parlamentben nem tárgyalható, tehát annak a szerződésnek sem inartikulálása, sem ratifikálása, sem természetszerűleg életbelépése nem következhetik be, mig az Ausztriával kötendő kiegyezés kérdése el nem dől . . . Polónyi Géza: Ugye? Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . hogy tehát abból a tényből kifolyólag, hogy most a megállapodás Németországgal létrejön, semmiféle kétértelműség abban az irányban nem származhatik, hogy ennek miránk vonatkozó bárminő konzekvencziái csak akkor állanak be, hogy ha a kiegyezés előzetes kérdése a magyar parlament által elintéztetik. Polónyi Géza: Mikor? Gr. Tisza István miniszterelnök : Ennek a világos kijelentése mellett és ugy, hogy a német kormány ezt a kijelentést tudomásul vette, nagyon természetes, hogy készséggel mentünk bele a tárgyalásokba, készséggel, t. képviselőház, azért, mert ha az ember tárgyalni akar, ne felejtse el soha, hogy kettőn áll a vásár, és hogy akkor czólszerű tárgyalni, a mikor a másik félben is hajlandóság mutatkozik a tárgyalások megkezdésére. (Helyeslés a jobboldalon.) Többet ez alkalommal nem mondhatok, mert hiszen a tárgyalások most vannak függőben. Egyszerűen figyelmeztethetem a ház tagjait, hogy mindarra, a mi a lapokban megjelenik a tárgyalások tartalmát illetőleg, semmit ne méltóztassanak adni, mert azon forrásból, a hol autentikus felvilágosítás volna adható, ugyan sem újság, sem semmiféle más tényező nem kapja azt a felvilágosítást, nem is kaphatná, a nélkül, hogy valaki vastag kötelességmulasztást kövessen el. Én tehát csak azt a kijelentést kívánóin tenni, — és ebben a tekintetben kérném a t. ház türelmét és legalább ideiglenes megnyugvását — hogy mi el fogunk követni minden lehetőt a végből, hogy a mi jogos érdekeinket is kielégitő szerződés jöjjön létre, mert nagy súlyt helyezünk arra, hogy Németországgal fentartsuk a szerződéses viszonyt, de csak olyan szerződést fogunk megkötni, a mely jogos érdekeinket kielégiti. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezek után kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Polónyi képviselő ur kivan szólni! Polónyi Géza: T. ház! (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! B.d>ljuk! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur élczelődéseit én hálás köszönettel veszem, mert hiszen őt a legújabb időben komoly oldaláról ritkán látom megjelenni. Köszönettel veszem, hogy olyan nagy súlyt helyez beszédemre, hogy azt le fogja fordíttatni és elküldi Posadowskinak, csak ez aztán ne legyen olyan igéret, mint a választási törvény reformjára és a fogyasztási adókra vonatkozólag tett Ígérete. Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt mondtam, hogy talán! Polónyi Géza: Talán! Az már mindegy. Ez már a visszaszívás első stácziója; még a másodikhoz is el fog érkezni. Azzal pedig mindig legyen megelégedve a t. miniszterelnök ur, a mi ajándékot én fogok önnek hozni az ön politikája támogatására. Ha azt hiszi, hogy az én interpelláczióm az ő politikájának a támogatására oly nagy gyümölcsöt hozott, ám legyen az ő meggyőződése szerint. De most nem ez a kérdés, hanem, a mint bevezetésül mondtam, lehat a magyar parlamentben törvényről, tarifáról, akármiről beszélni, lehet itt valakinek oly igazsága, mint a napfény: elég a miniszterelnöknek az a frázisa, hogy igyekezni fogunk olyan szerződést kötni, a mely a magyar állam érdekeit is meg fogja óvni. Hát ugyan mikor fognak az urak olyan miniszterelnököt látni, a ki ennek ellenkezőjét fogja mondani? (Igaz! Ugy van! balfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: Ki tudja!) Gr. Bethlen Balázs: Nem is kérünk belőle! (Zaj.) Polónyi Géza: Arra csak nem kapható miniszterelnök, hogy azt mondja, hogy oly szerződést fog kötni, a mely a nemzet érdekeit nem fogja kielégíteni. Hát ez a magyar parlament csak arra való, hogy az ilyen miniszterelnöki enuncziáczíókat regisztrálja és sz ilyen frázisokat tudomásul vegye? Hát ez a gazdasági önállóság? Erre való a gazdasági törvényhozás? Ez a komoly készség arra, hogy itt, a nemzet törvényhozó termében a nemzet gazdasági érdekeit megvitassuk? De, t. képviselőház, hiszen hányan ülnek ott, a kik nem is értették meg, hogy mit mondott a ^miniszterelnök ur. (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Én lehetetlenségnek tartom ezt, a mint az urak táborán végignézek, mert én látok ott ülni képviselőket, a kik ezelőtt néhány esztendővel, nem is olyan régen, talán három esztendővel ezelőtt, aláirtak az ivet, hogy ők az önálló vámterület hivei. Már most lehetetlennek tartom, hogy azok az urak oda hallgattak volna arra, a mit a miniszterelnök beszélt, mert e beszédből nyilvánvaló, hogy ő Németországgal egy szerződést köt, a mely nem inartikulálható addig, a mig Ausztriával a vámszövetség létre nem jő. Addig lesz tehát provizórium Németországgal, mig Ausztria és Magyarország a vámszövetséget meg nem köti; hát az önálló vámterület hive tudomásul vehet-e ilyen választ? Tudomásul veheti-e józanul azt, hogy egy külföldi állammal