Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-511
november \)-én, szerdán. 53 511. országos ülés 190% Azok között a hiányosságok között, a melyekre előbb rámutattam, s a melyek útját állják a nemzeti többség teljes őszinteséggel való megnyilvánulásának a parlamenti többség képében, egy része olyan, a melyet reformokkal, törvényekkel ki lehet küszöbölni. Egy része azonban olyan, a melyet lehet enyhíteni, de marad egy rész, a mely még jó időn át, ép ugy, mint más országokban a múltban, nálunk jelenleg, a mi társadalmunk állapotában gyökerezik. És ha a t. miniszterelnök ur angol példákra hivatkozik és azokra a drákói rendszabályokra, a melyeket az angol parlamentben az obstrukczió ellen felhoztak, akkor vagyok bátor őt arra figyelmeztetni, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezeket a rendszabályokat az angol parlament nemcsak olyan állapotban hozta meg, a melyben, hogy Anglia részesül, Isten adománya, hogy t. i. teljesen független ország, nincs kapcsolatban egy más országgal, hogy egy más ország koronája csak mint kolóniáé ékesíti az ő fejedelmének fejét, de várt vele addig is, míg az alkotmányos tényezőknek a túlsúlyért való versengésében a népképviseleti tényezőnek hatalmi túlsúlya befejezett ténynyé vált. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezzel a helyzettel összehasonlítani akarni egy olyan ország helyzetét, (Halljuk! Halljuk!) a mely ország fejedelme egyszersmind más országoknak fejedelme is, ós így a legjobb akarat mellett is idegen befolyásoknak organicze hozzáférhető. (Ugy van! balfelöl és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Kubik Béla: Hát a chlopyi parancsot nem ott csinálták ? (Zaj. Elnök csenget.) Pap Zoltán: Most már házszabályt is ott akarnak csinálni! Hock János: Ott csinálják az összbirodalmi politikát! (Zaj,) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Ezzel összehasonlítani akarni egy olyan ország helyzetét, a melyben a népképviseleti tényező még korántsem érte el a hatalmi pozicziónak azt a fokát, a melylyel Angliában már 50 év előtt birt: ez nem komoly dolog; ebből érvet kovácsolni a mi viszonyainkra egy tisztán formalisztikus eljárás, a mely nem állja ki a dolog lényegébe való legkisebb betekintés próbáját sem. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Azért mondom, hogy még abban az esetben is, ha az, a mit a többség kialakulásában rejlő hibák közül törvényhozási és intézményi utón kiküszöbölni lehet, kiküszöböltetett, abban az esetben is csínján és mérséklettel, kell hozzányúlni a házszabályok kérdéséhez. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De ha előbb nyulunk hozzá, mielőtt amazt a sokkal lényegesebb és fontosabb akcziót keresztülvittük; mielőtt a magyar parlamentarizmusnak alapbaját gyógyítottuk : akkor kettőt cselekszünk; először súlyosbítjuk azt a bajt, a melyet a kisebbségnek adott nagyobb hatalmi kör ugy a hogy, szabálytalan módon, de valamiképen mégis ellensúlyoz; másodszor pedig lemondunk a parlamenti reform megvalósitásáuak reményéről is; mert ha egyszer a házszabályszigoritás megtörtént, akkor megengedem, hogy lesz egy olyan tessék-lássékféle előterjesztés, a melyet választási reformnak lehet nevezni; de hogy az azután komoly, mélyreható, s igazi legyen, hogy belevágjon a dolgok elevenébe és a mikor az egé3z akcziót a t. többség hatalmi politikájának legtipikusabb képviselője veszi kezébe, akkor az az akczió odairányuljon, a hova kell irányulnia, hogy t. i. lehetőleg véget vessen egy párt hatalmi monopóliumának: (Iuaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. Taps balfelől.) a ki ezt hiszi, t. ház, azt a t. miniszterelnök ur megteheti »komoly és higgadt* ellenzéki politikusnak, (Élénk derültség és tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) de ez a kinevezés azután inkább lefokozásnak. mint előléptetésnek lesz nevezhető. (Élénk helyeslés és taps a balés a szélsobaloldahn.) A mellett, hogy én az egész akcziót gyökerében elhibázottnak tartom, — s hogy miért, arról most adtam számot. — szinte elenyésznek azok a kisebb hibák, a melyeket a t. miniszterelnök ur annak bevezetésében elkövetett, és a melyekkel a helyzetet valóban kellő indok nélkül el mérgesítette. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Talán nem sorolom azon kisebb hibák közé azt, hogy ebben az egész házszabálymódositási akczióban a kormányelnök viszi a vezérszerepet. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István t. barátom és ma Szalay László t. barátom is teljes alappal kifogásolták ezt az eljárást. És valóban csodálatos a t. miniszterelnök ur eljárása. 0 ennél az ügynél annyira egy rögeszmének a befolyása alatt áll, (Élénk helyeslés és taps bal felöl.) hogy még azt is kifogásolja, hogy az ellenzék már a vitának ezen első stádiumaiban is a kérdés érdemére kiterjeszkedik. Azt mondja, hogy most semmi egyébről nincsen szó, mint egy bizottság kiküldéséről és elfelejti, hogy ő maga e bizottság kiküldésének ötletét mindjárt első megjelenésekor az egész házszabályre vízióra vonatkozó érdemleges programmal adta elő. O azt tartja, hogy neki szabad prejudikálni a bizottság működésének, (Nagy zaj balfelöl. Elnök csenget.) neki szabad a kérdésről, már ezen stádiumában, érdemleges programmot adni, de nekünk, a képviselőház tagjainak ehhez már most hozzászólni ildomtalanság. Pedig épen neki állásánál fogva nem volna szabad, hogy magamat egészen preczize fejezzem ki, nem volna helyes ezt tenni, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) mert ő a királynak minisztere, a királynak képviselője, a házszabályok megalkotása pedig eminenter szuverén belügye a háziak. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: Ehhez a királynak semmi köze! (Zaj balfelöl.) A király tolakodik, ha ebbe
