Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

511. országos ülés 1904- november 9-én. szerdán. 51 Hock János: Mint az ugrai levélnek! (Derültség balfelől.) Gr. Apponyi Albert: . . . hanem folytonos akczióval mind nagyobb és nagyobb részét a mi népünknek kell az alkotmányos jogokban része­síteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltá­sok a bal- és a szélsőbaloldalon: 1elszabadul­tak? Elnök csenget.) , Mert az események és a történelem 1848 óta tagadhatatlanul igazat adtak a 48-iki tör­vényhozók észjárásának; bebizonyították, hogy annak a külső és felületes látszatnak ellenére, a mely talán jobban biztosítottnak vélte a nem­zeti egységet, ha a politikai jogok gyakorlása bizonyos kizárólagosságon alapul, ép ellenkezőleg még az a szerény haladás is, a mely demokra­tikus irányban történt, a múlthoz képest a nemzeti egységet megszilárdította-, a demokra­tikus alapon szervezett Magyarországban lehe­tetlenné váltak és mindegyre lehetetlenebbé fog­nak válni azok a, pártoskodások, a melyek ma­gának a nemzeti összességnek érdekét alája rendelték akár egyéni érdekcsoportok, akár pártok, akár felekezetek érdekének. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbal­oldalon.) A legnagyobb egységesítő momentum egy olyan politika alkotmányszerű biztositékai­nak létesítése, a mely lehetetlenné teszi az osztálypolitikát, (Hosszantartó helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely a nemzeti egész tekintetbevételére mentül inkább kénysze­ríti a nemzet vezéreiéinél közül azokat is, a kik attól eltérni hajlandók. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, az utolsó és talán leg­nagyobb organikus akadálya a választások ered­ményében megnyilvánuló őszinte nemzeti akarat­nak a magyar intelligenczia egy nagy részének lenyűgözött, függő állapota a hatalomtól. (Ugy van.' a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vezetésre minden társadalomnak szüksége van. Az európai demokráczia mai stádiumában az a sokfélesége a férfiaknak, a kiket az intelligenczia gyűjtő neve alatt szoktunk összefoglalni, a kik tudás­ban, értelmi képzettségben és remélhetőleg jellem­ben is felette állanak, vagy legalább kellene, hogy felette álljanak a tömegnek, ezek azok, a kik minden törvényszerű kiváltság nélkül egye­dül a társadalmi erőknek természetszerű játéka folytán vezérei a tömegeknek, vezérei a soka­ságoknak ugy, hogy egy ország intelligencziájá­nak helyzete az, a mely az alkotmány helyes vagy helytelen működésének megadja a jellegét. Már most a magyar intelligencziának egy aránytalanul nagy része egyik vagy másik módon függési viszonyban van a hatalomtól. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) Leg­nagyobb mértékben nyilvánul ez meg a váro­sokban, nevezetesebb vidéki városokban annyira egybeözönlenek a hivatalos választók, hogy azokkal szemben majdnem lehetetlen többséget alkotni. (Ugy van! a balr és a szélsőhaloldalon.) És azt már ne mondja senki, attól kímélje meg a t. házat bárki is, hogy állítsa ezeknek az uraknak független helyzetét politikai meggyőző­désük megnyilvánitásánál. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A legnagyobb mérték­ben felszabaditottaknak érezhették magukat az utolsó választásoknál. Uray Imre: És mégsem érvényesültek! Gr. Apponyi Albert: Addig az egyetlen ki­látás arra, hogy valaha egy városban a hiva­talos szavazók egy része ellenzéki jelöltre is adhassa szavazatát, az volt, ha két miniszter közt feszült viszony állott elő. (Derültség a bal­oldalon.) Erre is volt példa. (Felkiáltások a bal­oldalon : Pozsony!) Ily esetben az egyik mi­niszter felszabadította a tőle függő hivatalos szavazatokat; akkor egyszerre megszállta őt az alkotmányos jogok szentsége iránti tisztelet és az eredmény rendesen az volt, hogy az ilyen felszabadítás esetén az illető tisztviselők töme­gesen szavaztak az ellenzéki jelöltre. (Derültség a baloldalon.) Ámde, t. képviselőház, ezek esetleges körül­mények. Nagyban és egészben véve áll az, hogy a hivatalos szavazóknak épen a csekély számú szavazókhoz képest roppant nagy aránya meg­fosztja az országot választási és alkotmányos küzdelmeiben a nagy városok vezető szerepétől, a nagy városokban rejlő, a nagy városok túl­nyomó intellektuális erejében rejlő vezető ele­mektől és ez által erőtlenné teszi az egész nem­zetet. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már most vegyük ehhez hozzá azon nagy számát a választókerületeknek, a hol különböző okokból választási harcz egyáltalában nem lehet­séges. Igen sajátságos, hogy sokszor, a mikor erről a témáról szó volt, a kormánypárt részé­ről a választások őszinteségének és szabadságá­nak érdekében hivatkozások történtek a nagy­számú egyhangú választásokra. Bocsánatot kérek, ha azok az egyhangú választások oszczillálnának a választókerületek között, hogy ha egyszer itt, egyszer amott volnának, a szerint, a mint az illető kormány ilyen vagy amolyan irányt követ: lehetne erre a jelenségre hivatkozni. De mikor a mappán meg tudjuk határozni azokat a helyeket, a hol lehetetlen komoly választási küzdelem . . . (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) Ugron Gábor: Abrudbánya! Vízakna ! Gr. Apponyi Albert: . . . vagy azért, mert ott az intelligens elem a maga összességében hivatalos befolyás alatt áll , . . Molnár Jenő: Az ilyen kerületekből kerül­nek be a komoly elemek! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: . . . vagy azért, mert azokban a kerületekben a harcz esetleg felkölt­hetne és túlsúlyra emelhetne olyan elemeket is, a kikkel szemben az ellenzéki magyar ember is még a kormánypártot is támogatni kötelességé­nek érzi: ha az ember mindezeket a jelenségeket összegezi, akkor a nemzeti akaratnak a válasz­7*

Next

/
Thumbnails
Contents