Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

46 511. országos ülés 190í november 9-én, szerdán. kötik. Nem volna-e helyesebb és időszerűbb, ha a házszabályrevizió helyébe ezeknek az ígéreteknek a beváltását tűzné ki czéljául? Magyarország gazdasági igényei_és ügyei nem igényelnek-e sürgős szabályozást? Örökké fenn kell-e tartanunk azt a függő helyzetet, a mely Magyarországot gazdaságilag eddig is megbénította és kiszámithatatlan károkat okozott a nemzeti vagyonban? Nem előbbrevalók- e ezek az ügyek, mint egy ilyen alárendelt házszabályrevizió kérdése? Régi sérelem, az ellenzék régóta sürgeti és a pénzügyminiszter ur már régóta ígéretet tett az adóreform megalkotása tekintetében. Most ezek a kérdések mind eltörpülnek a házszabályrevizió kérdése mellett. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy először is az országnak fontos, sürgős érdekeit kell kielégítenünk, és ezeknek az érdekeknek a kielégítését a mostani házszabályok mellett az ellenzék működése egyáltalában nem veszélyezteti, sőt az ellenzék az első akkor, ha az állam valóságos érdekeinek előmozdításáról van szó. (Ugy van! Uqy van! a szélsőbaloldalon.) Mi a magunk részéről egy sajátságos jelenséget látunk abban, hogy midőn a házszabályok megalkotásáról és megváltoztatásáról van szó, a mely a háznak kizárólagos belügyét képezi, akkor a kezdeményezés e tekintetben nem magából a képviselsőházból indult ki, hanem a. revízió kérdése mint kormányprogramm jelentkezett. A mi meggyőződésünk szerint a házszabályrevizió megalkotásának kérdése a háznak oly beiügye, a melybe a kormánynak beleavatkozni egyáltalában nem szabad, (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) ha csak azt nem akarja dokumentálni, hogy nem a képviselőháznak, nem a képviselőház többségének mandatáriusa, hanem uralkodni akar a felett a képviselőház felett. Már ebből a szempontból is ellene kell tehát mondanunk ennek az akcziónak, mert a magunk részéről nem ismerhetjük el a kormánynak azt a jogát, hogy ő a háznak belügyébe beleavatkozzék. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Senki sem tudja, hogy tulajdonképen mi lenne ennek a revíziónak véghatára ós mik lennének azok a változtatások, a melyek kontemplálva vannak. Talán a miniszterelnök ur tudja; ő azonban nyilatkozataiban annyira óvatos volt, hogy e tekintetben magunknak egészen hű képet alkotni nem tudtunk. Azokból azonban, a miket a miniszterelnök ur ebben a kérdésben már előadott, kidomborodik egy kérdés, nevezetesen az elnöki tekintély megerősítésének, helyreállításának kérdése. Nessi Pál: Akkora tekintélye van az elnöknek, a mekkorát magának szerezni tud! Szalay László: Én a magam részéről abban a meggyőződésben vagyok, hogy az elnöki tekintély megóvását az ellenzék, a kisebbség ép ugy óhajtja, mint a többség, (Uqy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) sőt, ha a kérdést elfogulatlanul bíráljuk, az ellenzéknek még nagyobb súlyt kell fektetni az elnöki tekintélyre, mert hiszen az elnököt tekinti a többség esetleges túlkapásai ellenében hivatott és természetes védelmezője gyanánt. De ha egyetértünk is ebben, bizonyára nem fogunk egyetérteni azoknak az eszközöknek a megalkotásában, a melyek az elnöki tekintélyt biztositani volnának hivatva. Mi a magunk részéről abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az elnöki tekintély elsősorban attól függ, hogy az elnöki állásra oly egyének választassanak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) a kik egyéni kiválóságuknál fogva a háznak minden oldalán a tiszteletet maguknak megszerzik. (Ugy'van! a hal- és a szélsobaloldalon.) Ha ilyen elnök fog megválasztatni, a kinek már egyénisége is tiszteletet követei és ha az a megválasztott elnök pártatlanságot és igazságszeretetet visz az elnöki székbe, akkor az előtt az elnök előtt meg fog hajolni a képviselőháznak minden pártja. (Uqy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Hock János: Tekintélyt kell oda vinni és nem erőszakot! (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Olay Lajos: Nem lehet az elnök eszköz a miniszterelnök kezében! Szalay László: Az elnök álljon a pártok felett; ne legyen sem egy pártnak, sem a kormánynak eszköze. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsobaloldalon.) Az elnök legyen tisztában azzal, hogy az ő feladata nem a ház felett uralkodni, hanem feladata a ház tanácskozásait vezetni. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: Nem káplárnak van oda téve! Szafay Lászlő: Ne tekintse magát kényurnak, ne tekintse magát a ház felett uralkodónak, hanem helyezkedjék arra az álláspontra, hogy ő csak primus inter pares, első az egyenlők között. (Elélik helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) Mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy ha az elnököt kényuri hatalommal fogjuk felruházni, akkor az elnök a maga feladatát, a maga kötelességét nem teljesítheti, hanem ki fogja hívni maga ellen a visszatetszést és megcsonkítja, tönkreteszi azt az elnöki tekintélyt, a melyet mi, a kisebbség, minden körülmények között megóvandónak tartunk. (Ugy van! a balés a szélsőhaloldalon.) Sajátságos felfogás, hogy az elnöki tekintélynek megóvása nem ily módon, nem ezekkel az eszközökkel czéloztatik, hanem ugy látszik, hogy külső eszközöket, erőszakos hatalmat akarnak az elnök kezébe adni és módot akarnak nyújtani neki arra, hogy az igazság, a pártatlanság útját elhagyva, leigázza, letörje a kisebbséget a hatalom érdekében. (Uqy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) Mi, t. képviselőház, ezen törekvéseknek ellenmondunk és