Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

30 510. országos ülés 1904 november 8-án, kedden. t. miniszterelnök urnak fellépése és ténye ez irányban a magyar közjog szellemével, betűjével, felfogásával és ősi hagyományaival teljesen ellen­tétben áll. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az 1833-iki országgyűlésen egy táblai ülé­sen hevesebb kifejezések, észrevételek történtek, főleg a barsi követ részéről. Akkoriban, mint méltóztatik tudni, egy átkos — én is használom e szót, — felülről vitt obstrukczió folyt a nemzet ellen. Mi volt ez? Az, hogy bármit csináltak a Rendek, bármily felterjesztést intéz­tek, egyet, kettőt, 20-at, 30-at, százat, a korona legtöbbnyire hallgatással mellőzte azokat. Madarász József: Igaz. A király, nem a korona! Szederkényi Nándor: Mert ne méltóztassék ugy felfogni a dolgot, hogy csak az az obstruk­czió, ha valaki feláll, aztán itt beszél; hiszen az is obstrukczió, mikor önök hallgatnak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és mindent hallgatás­sal ütnek agyon. Ez a felülről vezetett vesze­delmes obstrukczió tehát a múlt században a Rendek országgyűlésein a korona hallgatása foly­tán már nagyon felizgatta a szenvedélyeket és a Rendek kitörtek, főleg egyes kifejezésekkel a főrendiház ellen. Madarász József: Éltek a szólásszabad­sággal ! Szederkényi Nándor: Éltek a szólásszabad­sággal. Bars követének egy észrevétele — nem olvasom fel, csak elmondom az észrevételt, a melyből az inczidens keletkezett — arra vonat­kozott, hogy a főrendek akadályozzák a Rendek, a tábla indítványainak keresztülvitelét és annak útjában állanak, a mennyiben minduntalan visszaküldik azokat. Ezért mondta Bars követe, hogy végtére meg kell gondolni, hogy az alkot­mányos élet akadályát képező felsőház töröl­tessék el; meg kell gondolni, hogy három nap alatt a felsőház reformját keresztül lehet vinni. Akkoriban a Rendek között nagy felindulást, nagy ellenvéleményt szült ez, mert a Rendek a maguk jogköréhez annyira ragaszkodtak, hogy annak biztosítását látták abban, hogy ők a mások törvényes jogkörét szintén érintetlenül akarják hagyni. Több felszólalást idézett elő a barsi követnek ez az észrevétele, a mely, mint látszik és mint ismertettem, nem valami crimen laese majestatis volt. Az előülő elnök, a per­szonális, ki is jelentette, hogy a kifejezések nem idevalók, mert azok a másik tábla jogait sér­tik; egy szóval: a legmérsékelfebb és legtisztes­ségesebb alakban, hogy igy fejezzem ki maga­mat, rendreutasította az illetőt. Ezzel a képviselő ügye a rendi táblánál be lett fejezve, hanem nem lett befejezve a koroná­nál. Ezen észrevételek az 1833 deczember 5-iki táblai ülésen történtek, erre Bécsből 1834 január 3-án egy leirat érkezett Reviczky kanczellár alá­írásával, a mely leiratban ő Felsége kanczellárja utján az illető felszólalónak kifejezéseit rosszalja. A leirat abból indult ki, hogy tudomást vett a korona a naplóból, hogy ilyen inczidens történt a Rendek tábláján, a melyet ő Felsége nem helyesel. Ez a leirat a Rendek tábláján felolvas­tatván, a Rendek, a kik különben a barsi követ­nek megjegyzését maguk is elitélték, egyetemesen felzúdultak és tiltakoztak a koronának minden beavatkozása ellen a rendi tábla ügyébe, azt visszautasították és egy feliratot indítványoztak, a melyet azután az akkori szokás szerint a fő­rendekhez is átküldőitek. Hogy a Rendek mit mondtak, ezt magából a naplóból fogom bemutatni, a melyből kitűnik, hogy a Rendek a ház szuverenitása érdekében látták szükségesnek a felírást. A Rendek igy szóltak (olvassa): »Az országgyűlési tanácskozá­sok és végzések valamely hatáskör beavatkozása a hatalom részéről is megengedhetetlen. Ha ilyen eljárás divatba jönne és a fejedelem ós a nemzet között egyenlően felosztott törvényhozási just a nemzet részéről mindannyiszor a parancsolatnak vételével engedelmesség váltaná fel, a hányszor a kormány ilyetén kijelentéseket tesz, abból a nemzet kívánságai szabad kifejlésének, egyszer­smind pedig a szólásszabadság korlátozása kö­vetkeznék, mely, minthogy kivált az ország­gyűlésen ma nemcsak az uj törvények alkotásá­nak, hanem a fennálló régi törvények eltörlésének vagy magyarázásának is törvényes helyét, a királyi szék és a haza közös javának és az igaz­ságnak is feltalálásira a gondolataikat szabadon kimondó elmék súrlódása szüli, egyenesen az ősi alkotmány éltető gyökerét teszi, a Karok és Rendek tehát oly módokhoz és eszközökhöz, melyek annak kiszáradhatását okozhatják, meg­egyezésükkel, sőt csak hallgatásukkal is soha és semmi tekintetből nem járulnak. Azért is, miután a Karok és Rendek azt, hogy a kegyelmes királyi levél a törvényekben nem gyökerező jusst szán­dékozik tulajdonítani a kormánynak, megmutat­ták azt is, hogy az utóbbi üzenetekben előhozott törvények a jelen esetben igenis alkalmazhatók; megmutatták azt is, hogy nemzeti méltó aggo­dalmuk a nemzeti törvényes jussok és szabad­ságok teljes épségben való fentartásuk iránt viselendő köteles gondosságból ered, cs. és kir. főherczegségedet köztisztelettel kérik, hogy a felíráshoz járuljanak a főrendek és azon felírás, a melyben ezen tiltakozás foglaltatik, ő Felsé­gének tudomására hozassák.« Ebből látszik, hogy a Rendek a hatalomnak csak beleszólását is a tanácskozás során felmerült ügybe már sérelmesnek találták, azt kiküszöbölni, annak helyet nem adni határozták el és az ellen tiltakoztak. Kitűnik tehát az is, hogy a nemzet a maga képviselőházának jogát, valamint a Ren­dek a maguk tanácskozási jogát a koronával szemben teljesen egyenlőnek tartották és azt, hogy az ő tanácskozási rendjükbe a korona bele­avatkozzék . . . Madarász József: A király!

Next

/
Thumbnails
Contents