Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

28 5iO. országos ülés 1904 november X-án, kedden. Gajáry Géza: Kubik t. képviselőtársam egy kérdést intézett hozzám, a melyre nyilt ülésben is felelnem kell. Az t. i., a mit én mondottam, nem Kubik képviselő úrra vonatkozott. A mennyiben pedig Polónyi képviselő ur most itt kijelentette, hogy ő nem beszélt Kubik képviselő úrral abban az értelemben, a mint hittem, s miután Kubik képviselő ur is ezt mondta, ezért ezt el kell hinnem és igy én félreértettem, de jogosan, azon egész esetet, a midőn a soros jegyző Szederkényi képviselő urat hivta fel és ő már fel is kelt szólásra, mialatt Polónyi ur a terembe érkezve, Kubik képviselőtársamhoz sietett, s neki valamit mondott és miután ezen, Polónyi Géza és Kubik képviselő urak közötti beszélgetés után kelt fel Kubik képviselő ur, s ült le Szederkényi: joggal tételezhettem fel, (Ellenmondás a szélsöbaloldálon.) hogy igenis Kubik Béla képviselő urat Polónyi Géza ur instruálta. (Zaj.) Elnök: Következik a napirend: gr. Tisza István képviselő indítványának folytatólagos tárgyalása. Szederkényi Nándor képviselő urat illeti a szó. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Ez az épen lefolyt inczidens engem is egy megjegyzésre késztet. Valóban figyelemre méltók azok az előzmények, a melyek e házban ilyen hangra adtak okot. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Emlékezzünk csak vissza a t. miniszterelnök ur tegnapi és szombati felszólalásának kifejezéseire, megjegyzéseire és jellemző vonásaira. Nem vagyok oly gazdag drámai érzékkel megáldva, hogy minden ilyen kis megjegyzésre vagy jellemzésre nagyot kiáltsak vagy mindjárt nagy háborút üzenjek. Hisz a parlamenti életben a temperamentumnak nagy szerepe van és az ellenzéket nem lehet elzárni attól, hogy néba erősebb kifejezéssel is ne éljen. Tőlem a miniszterelnök ur is használhatja azt a hangot, a melyet jónak lát, én nem félek tőle, habár meggondolandó, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) hogy azon a helyen, a melyen ő nemcsak mint képviselő, de mint a koronás királynak, az uralkodónak megbízottja ül: szabad-e elhangzaniok bizonyos kifejezéseknek, a parlamentbe nem illő bizonyos szavaknak, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) mint pl. annak, hogy itt gaz van, a melyet ki kell söpörni, a mi másra nem érthető, mint arra, hogy itt vannak képviselők, a kik e helyet nem érdemlik meg, a mi egyenes megtámadása a népképviselet jogának. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a hang tehát a miniszterelnök úrtól ered és ez ma az inczidens folyamán nem tisztázódhatott ugy, a mint kellett volna. Es ez az, a mi itt az ellenzéken keserűséget idézett elő. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ha a t. miniszterelnök ur a parlament védelmére akarja a házszabálymódositást, akkor ezekkel a példákkal csak azt bizonyítja, hogy ilyen mi niszterelnök kezében a szigorított házszabályok a parlamentre nézve veszedelmet rejtenek magukban, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert a ki a parlamentben nem képes még a leghevesebb viták között is annyira mérsékelni szenvedélyét és megválogatni kifejezéseit, annak olyan házszabályt adni a kezébe, a melylyel ő nemcsak pártját odabenn a Lloyd-klubban. hanem a szavazatok többségével ezt a házat és az elnököt is megrendszabályozhassa: ez egyenesen a parlament felforgatására vezet. Az ország közvéleménye folyton figyeli ezen jelenségeket, (Ugy van! jobbfelöl.) és mind jobban meg fog győződni arról, hogy a miniszterelnök ur, a ki állítása szerint a parlamentet akarja megvédelmezni, ezzel az eljárásával az ellenkezőt bizonyítja. Ennek bizonyítékait láttuk tegnapi és szombati beszédében is. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezen észrevételeim után rátérek tárgyamra. A t. miniszterelnök urnak a házszabályok revíziójára vonatkozó indítványát, a mely szerint a ház egy bizottságot küldjön ki a házszabályok módosítása czéljából, én sem fogadom el, azt visszautasittatni kérem és az előző felszólalók példájára én is felolvasom az erre vonatkozó határozati javaslatot, a melyet barátaim nevében is van szerencsém benyújtani. Határozati javaslatom ekképen szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): ^Alkotmányos életünknek legfőbb biztositéka, hogy a törvényhozó hatalom egyenlően oszoljék meg az uralkodó ós a nemzet között. Az utolsó évtizedek romboló politikai hatása főleg abban jelentkezett, hogy az országgyűlés megszűnt a nemzet független szervezete lenni. Az uralkodó akaratából kirendelt megbízottak teljes hatalommal rendelkeztek a nemzeti képviselet többségének összealkotása felett. Nem a nemzeti eszmék, küzdelmek és erőmérkőzések voltak a hatalom elérése körül a döntő tényezők, hanem egyedül az, hogy az uralkodó kinek a kezébe tette le nálunk a közhatalmat. Ekként a nemzet kezéből kisiklott a hatalom és az uralkodó akaratának érvényesítése elé semmiféle törvényes akadályok nem gördültek. Ez a helyzet az alkotmánynak teljes meghamisítására vezetett. A nemzetnek, mint az uralkodóval egyenrangú törvényhozási tényezőnek, háttérbe szorítása következett be. Ez idézte elő alkotmányos életünknek zavarait és ez tette lehetővé a nemzeti erők kimerítésére irányuló fékezhetetlen törekvéseket. Ebből a veszélyből nincs más kibontakozás, mint ha a nemzetet megillető közhatalom a nemzet részére visszaszereztetik. Senki sem akarja az uralkodó törvényhozói jogkörét csorbítani, de a nemzetnek is meg kell adni azt, a mi a nemzeté. Meg kell tehát teremteni alkotmányos életünk tisztaságát és a hatalomtól való függetlenséget. Ez annyival inkább szükséges, mert ime a hatalom nem elégszik meg, hogy a képviselőházi többség felett korlátlanul rendelkezzék, most már a kisebbség erejében rejlő