Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

509. országos ülés i90í Hihetetlen, hogy a terézvárosi kaszinóban, a pártklubban, talán a Grerbeaudban is mit mondott el, hogy tulajdonképen mik az ő indokai. Az egyik az, hogy az ő kedves t. képviselőtársai a kormánypárton nagyrészben bankárok, ügyvédek, tanárok; nektek — mondja ő — nincsen időtök hónapokon keresztül tárgyalni a képviselőházban a költségvetést, mert nektek a pénzkereset, a bankárság, az ügyvédség a fő. (Zaj jobbról.) Ezzel indokolta meg indítványát a szabadelvű pártban, a mit nem lehet letagadni, mert szórói-szóra közölve van. De ez csak kedvezés akart lenni, hogy kövessetek árkon-bokron keresztül, még több bankárt, ügyvédet fogok közétek behozni. (Zaj és felkiáltások jobbról: Egyikünk se bankár itt!) Másik indoka az, hogy nagyon eldurvult a hang és ezt nem lehet tovább tűrni a képviselőházban. Engedelmet kérek, ezt mindenkinek joga van mondani, csak Tisza Istvánnak nem, (Igaz ! Ugy van! a szélsi baloldalon.) mert van-e itt a házban valaki, a ki a becsületes ellenzéki támadást olyan igazán kvalifikálhatatlan módon, durván és gorombán pellengére állítani törekedett volna, mint épen ő. A legtiszteségesebb, legelőkelőbb ellenzéki férfiakat a legdurvább hangon iparkodott nevetségessé tenni. (Ellenmondások jobb felöl.) Hisz'ha valakit a miatt meg kellene leczkéztetni, az épen Tisza István volna. Meg is kapta a leczkét Eötvös Károlytól, a kinek adós is maradt a felelettel, mert hogyha egyenlő erejű és tudású férfiúval kerül szembe, akkor hallgat és kussol. (Zaj jobbról.) Elnök: Ez nem parlamentáris kifejezés méltóztassék más kifejezést használni. Kubik Béla: A miniszternek minden szabad. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. Zaj jobbról.) Olay Lajos: Hallatlan dolog. Mindenki tudja a képviselőházban, hogy a házszabály a legfontosabb állami intézmény, (Ellenmondás a jobboldalon.) garanciális törvénye — a mint mondám — a közszabadságnak, alkotmányunknak. Mégis most minden komoly indok, minden nemzeti érdek nélkül csak azért, hogy valaki a kormányon maradhasson, s a kormányzást tovább vezethesse, elő merészeltek lépni a képviselőházban ezzel az inditványnyal. Én azt biszem, még van idő, van ideje a többségnek is megfontolni — hisz magyar emberek vagyunk — hogy minő veszélyt rejtenek magukbán ennek a házszabályreviziónak intézkedései és ha most összefogunk, ha az utolsó órában meggondoljuk, ugy, mint meggondolták eddig az igazi becsületes államférfiak 1848 óta minden időben, még most sincs késő arra, hogy a kormánynak a házszabályrevizióra vonatkozó törekvését megakadályozhassuk. És ha még a házszabályrevizió kérdésével egy igazi magyar kormány jönne elő, talán lehetett volna róla beszélni; a választási jog biztositása mellett, talán a pártközi konferenczia november 1-én, hétfőn. ?;$ utján való keresztülvitel mellett lehetett volna róla szó, de őszintén megvallva, a mostani kormánynyal még ezen az úton-módon sem tartok semmiféle tranzakcziót a nemzet érdekében valónak, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ennél a kormánynál veszedelmesebb 1848 óta sobasem volt. Hasonlója volt talán a Khuenkormány, a mely azonban egy pillanatig sem tudott megmaradni. A jelenlegi kormányelnök összes eddigi működésével megmutatta, hogy ő a császárnak minden parancsát gondolkodás és feltétel nélkül kész végrehajtani, csakhogy a kormányon maradhasson, mert neki a nemzet semmi. (Zaj a jobbés a baloldalon.) Erre nekem nem kell sok példát felhoznom. Elég a katonai ügyekben tett nyilatkozatára, elég arra a szerencsétlen, általam már többször emíitett, galaczi átiratra hivatkoznom, amelyben — mindenki tudja — a magyar nemzetnek legszentebb joga, nyelvéhez való joga volt megsemmisítve, a melyben ő a császár érdekében nyíltan oda merte a nemzet elébe vágni, hogy ez törvényes, hogy ez igy volt, igy van és igy lesz, akár tetszik, akár nem tetszik önöknek. (Zaj.) Hát lehet-e ilyen kormánynyal, a melyben a nemzeti érdek iránt semmi érzék nincs, s a mely egyedül csak Bécsnek kivan szolgálni, ilyen kérdésben szóba állani? (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy példát mondjak, ha már felemiitettem az u. n. Andrássy-féle kormányzást, a kik be vannak avatva, tudják, hogy gr. Andrássy Gyula is vállalkozott a kormányzásra, — mert a többség a koronának olyan követeléseit, a melyek itt bizonyos mértékig jogosaknak látszanak, támogatja, habár az iránt a nemzet ellenszenvvel viseltetik is — de mielőtt a kormányt elfoglalta volna, nemcsak hogy a bázszabályrevizióhoz nem járult hozzá, hanem kijelentette, hogy csak abban az esetben vállalkozik a kormányra, ha a nyelvet kapja érte, vagyis ha a katonaságnál momentán nem is bírja érvényre juttatni a magyar nyelvet minden téren, a magyar állam területén ugy a bíróságnál, hatóságoknál, községekél, mint az iskolákban, alulról a népiskolától fel az egyetemig teljesen és tisztán a magyar nyelv érvényesüljön. Mutasson a t. kormányelnök ur egyetlenegy olyan intézkedését, a mely hasonló volna ehhez, a milyent ilyen becsületes, nemzeti emberek, ha már kormányalakításra vállalkoznak, beterjesztenek. (Zaj.) Minthogy én igy látom a helyzetet, minthogy soha veszélyesebb javaslatot a ház előtt még nem láttam, minthogy soha veszélyesebb kormányt a jelenleginél itt nem észleltem, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) kijelentem, hogy testtel-lélekkel igenis küzdeni fogok ezen javaslat ellen. (Zaj.) Csak még egy megjegyzésem van. A miniszterelnök ur azzal vádolt engem, gondolom szombati beszédében, mintha én azt mondtam