Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-520

272 520. országos ülés 1904- november 18-ún, pénteken. Gr. Zichy Aladár: Mindez frázis! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ezt hallottuk már százszor !) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát Kossuth Lajos, (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) hát Deák Ferencz . . . Lármázzanak, a mennyit tetszik; ezzel csak szegénységi bizonyítványt állítanak ki önmagukról! (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Zichy Aladár: Megint provokálta a tapsot! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát Kossuth Lajos és Deák Ferencz technikai obstrukcziók rendezésével érték el a nagy vívmányokat ? (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Hock János: De a papa csinált obstrukcziót. (Zaj.) Gr.Tisza István miniszterelnök: Hát Kossuth Lajos és Deák Ferencz azért hozták létre a magyar parlamentarizmust, hogy az ilyen szégyenteljes jelenetek megtörténhessenek? (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások balfelöl: Tisza Kálmán kezdte !) Ha azok a nagy alakok itt élnének még közöttünk, minő lángpallossal küzdenének önök ellen! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! jobbfelöl.) Volt obstrukczió Magyarországon (Felkiáltások balfelöl: Lesz is !) már a hetvenes években; . . . Egy hang (a baloldalon): A papa csinálta! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . olyan valaki csinálta, a ki nagyon közel állt én hozzám, de ő nem technikázott. (Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Voltak erős, szenvedélyes harczok a magyar parlamentben, de mennyire más volt az az elkeseredés, az a szenvedély, a mely pl. Bosznia okkupácziója után kitört! (Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egy hang (balfelöl): Az nem törvénytiprás folytán keletkezett! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mennyire más volt a helyzet akkor. (Nagy zaj a bal- és a

r szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Helyre! Felkiáltások jobbfelöl: Menjenek ott is helyre I Elnök csenget. Halljuk! a jobboldalon. Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Ugy állanak ott, mint a darabantok! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mennyire más volt a helyzet akkor, (Halljuk! jobbfelöl.) a midőn komoly elkeseredés volt a nemzetben; a midőn a képviselőházban alig, volt 10—15 főnyi többsége a kormánynak. És jutott- e az akkori ellenzéknek eszébe nemcsak technikázni, de egyáltalában obstrukczióval akadályozni meg a tárgyalást? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Azok nem tiportak törvényt ! Gr. Tisza István miniszterelnök: És vájjon, ha visszagondol gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azon időre, (Lelkes éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) nem gondol-e több elégtétellel és büszkeséggel vissza akkori működésére, mint erre a szerepre, a melyre most leszállott.^ (Élénk felkiáltások balfelöl: Bizony nem! Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) T. ház! Voltak erős, szenvedélyes harczok a magyar parlamentben, volt még obstrukczió is, de a technikai obstrukczió magyar ember agyában nem tudott megszülemleni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Pozsgay Miklós: Micsoda agy az, a melyben ilyen gondolat született, mint az önében! Az csak egy őrült agy lehet! (Hosszantartó nagy zaj balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Osztrák termény az, a mely csakis Ausztriában lehet helyén. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Folytontartó nagy zaj balfelöl.) És a mikor Ausztriában a technikai obstrukczió találmányát megcsinálták, pártkülönbség nélkül, hogy beszéltünk arról itt Magyarországon ? Minő fölénynyel jegyeztük meg akkor — fájdalom, azóta leszállottunk erről a színvonalról, — (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Folytontartó nagy zaj balfelöl.) hogy Magyarországon ilyen nemtelen fegyverekkel, ilyen, a parlamentarizmusra végzetes fegyverekkel, ilyen, a magyar szabadságot sárba tipró. lealacsonyító eszközzel nem fogunk találkozni soha. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Folytontartó nagy zaj balfelöl.) Mily keserű bánat és milyen megszégyenülés ez ránk nézve! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha Ausztriában ilyen jelenségekkel találkozunk, azt helyeselni nem, de megérteni lehet. Lehet először azért, (Halljuk! Halljuk!) mert Ausztria olyan népek konglomerátuma, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Nagy zaj balfelöl.) a melyeket, fájdalom, a nemzeti ellentétek elemi erővel sodornak harczba egymással és sokszor az állammal; és másodszor, mert Ausztria nem ment át a szabadság aranyiskoláján, Ausztria mögött nem áll az az ezredéves múlt, a mely Magyarország mögött áll, (Nagy zaj bal felől. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ausztria népei nem köszönik mindazt a parlamentarizmusnak, a mit a magyar nemzet köszönhet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hát ha Ausztriában történnek ilyen merényletek a parlamentarizmus ellen, az érthető; de minálunk, a hol mi mindnyájan egy egészséges . . . (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) ... a hol mi mindnyájan egy egészséges magyar nemzetnek