Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-519

519. országos ülés 1904 november 18-án, pénteken. 247 megváltoztatása. (Halljuk ! HalljuJc.') Hulló Lajos a köyetkezőket mondotta (olvassa): »Bocsánatot kérek, én nem mondom azt, hogy menjünk odáig, hogy ez megalázásnak tekintessék a kormánynyal szemben és hogy kimondjuk, hogy ez házszabálysértést képez. Ezt valljuk ugyan, de nem akarjuk, hogy a kormányra ráerőszakoltassék, de azt hiszem, hogy azt, hogy most minden ellenállás nélkül elfogadtassák az, hogy az indítvány a 203. szakasz alapján fog visszavonatni, hogy annak alapján tétetik ez az ülés végén egyszerű szavazás tárgyává szó és ellenmondás nélkül, nem fogadhatjuk el. A mai jegyzőkönyvben benne van és nagyon sajnáltam, a mikor hallottam, hogy a jegyzőkönyvben is igy van felvéve, hogy ma az ülés végén a 203. szakasz alapján fog ezen indítvány felett határozat hozatni.* (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljak! Halljuk! a szélsöbáloldalon.) Argumentum, ugy látszik, nem érdekli a túloldalt, csak szavazni akar. Egy kissé várjanak a szavazással. (Zaj a szűsobaloldalon. Felkiáltások: Ezek a komoly elemek!) Azután igy folytatja (olvassa): »A mennyiben ma fogunk határoza tot hozni és nem fogunk ez ellen kifogást tenni, hogy e felett ma határozzunk, a 203. szakaszra való hivatkozást e kérdésnél hagyjuk el és ne ezen az alapon történjók ebben az irányban döntés.* És kéri azután a miniszterelnököt, hogy ehhez hozzájáruljon. A miniszterelnök nyomban felelt. Csak azt a részét fogom felolvasni felszólalásának, a mely szigorúan erre a kérdésre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) '• »Semmiféle indokolás, semmiféle hivatkozás a 203. §-ra, vagy valami egyébre most már nem szükséges. De nagyon természetes dolog, hogy ezt a kérdést közmegnyugvásra máskép elintézni nem lehet, mintha a dologban mindenki fentartja saját álláspontját és most létrejön egy olj megállapodása a háznak, a mely a gyakorlatban a délutáni üléseket kiküszöböli és azoktól eltekint.« (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Tehát kiküszöbölt! Ellenmondások a jobboldalon.) Ugron Gábor t. képviselőtársam a vita folyamán egy határozati javaslatot nyújtót be, a mely — a beszédét nem olvasom fel, csak a határozati javaslatot — következőképen hangzik (olvassa) : »A képviselőház kijelenti, hogy sem b. Podmaniczky Erigyes indítványának, sem a miniszterelnök indítványának a 203. szakasz alapján történt előterjesztése és elfogadása házszabályt magyarázó esetet jövőre nem képez.« Erre a miniszterelnök ur — beszédének ismét csak azt a részét fogom felolvasni, a mely kizárólag, rigorózusan erre vonatkozik — ezt válaszolta (olvassa): »Azt hiszem tehát, hogy abból az indítványból, ha ma ezen határozat meghozatik, preczedens a parallel-ülések behozatalára vonatkozólag nem vonható le.« Tehát mint preczedensre sem lehet erre hivatkozni. (Igaz ! TJyy van ! a szélsöbáloldalon.) Azután a miniszterelnök azt mondotta (olvassa): »Magát az indítványt, gondolom, egyhangúlag elfogadhatnék, mert az a parallel-ülések kérdésében semmiféle ujabb preczedenst nem alkot.« Erre nézve Holló Lajos nyomban felkelt, s a következőket mondotta (olvassa): »Ennek a kijelentésnek a jegyzőkönyvbe vételét kérem! Ha az a kijelentés, a melyet a miniszterelnök ur most tett, hogy ez preczedenst az ő felfogása szerint nem képez, jegyzőkönyvbe vétetik, akkor hozzájárulunk.« Erre azután a miniszterelnök ur a következő, kissé kétértelmű , . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Sőt! Sőt! Justh Gyula: . . . nyilatkozatot tette, t. i. azt, hogy (olvassa): a »parallel-üléseknek ilyen módon való eltörlése semmi tekintetben preczedenst nem képez.« Gr. Tisza István miniszterelnök: Eltörlése! (Ugy van! Ugy van! jobbról) Justh Gyula: Erre közbekiáltások történtek a baloldal részéről, hogy nem az eltörlés, hanem általában a parallel-ülések. S ekkor folytatta a miniszterelnök ur a következőképen (olvassa): » Értsük meg egvmást, mert nem szeretném, ha félreértenének. Én kizárólag arról beszéltem, hogy az a tény, hogy a hozott a határozat ilyen módon változtattatik meg, nem képezhet preczedenst* Gr. Tisza István miniszterelnök: No igen! (Zaj a baloldalon,) Justh Gyula: Ez az egyik része a mondatnak. Azulán jön a másik része — méltóztassék ezt is meghallgatni — a mely ekként szól (olvassa): »s nem erősítheti meg azt az álláspontot, hogy ilyen határozatok hozhatók.« (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbáloldalon. Zaj. Halljak! Halljuk!) Erre, t. ház, (Halljuk! Hűljük!) Ugron Gábor kijelentette, hogy indítványát visszavonja. A miniszterelnök ur akkor közmegnyugvásra akarta ezt a kérdést megoldani. S most ezt — ugy látom legalább mostani közbeszólásaiból, valamint tegnapi beszédéből is — másként akarja magyarázni, mint a hogy akkor azt az egész ház és az egész közvélemény magyarázta. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ohó! Justh Gyula: Mert ha ő tényleg lojálisán akart eljárni az ellenzékkel szemben, akkor, a midőn Ugron Gábor visszavonta indítványát, ki kellett volna jelentenie, hogy: egészen másként érti. ezt a kérdést, (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbáloldalon.) s nem közmegnyugvásra akarja megoldani, hanem teljesen a maga felfogása szerint. Már most tovább megyek. (Halljuk!) A jegyzőkönyvbe azután ugyanez vétetett be szószeriut, talán nem is olvasom fel. (Halljuk! Halljuk! bal felöl. Olvassa): »Ugron Gábor a következő indítványt terjeszti elő: Indítvány. A képviselőház kijelenti, hogy sem báró Pod-