Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

232 518. országos ülés i9Qh november í7-én, csütörtökön. cziónak a következményeit ismeijük mindannyian. Ennek az obstrukcziónak következménye volt az, hogy az adóhátralékosoknak választói joga meg­szereztetett, ennek az obstrukcziónak következ­ménye volt az, hogy, fájdalom, csak rövid időre, a helyi klikkeknek korrupcziója és dédelgetése megszűnt, (Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) hogy, fájdalom, csak rövid időre, a köz­igazgatásnak tisztasága biztosíttatott, ennek köszönhettük a kúriai bíráskodást, a mely a Wertheiin-szekrény szemérmetlenségét legalább megfékezte; (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) ennek köszönhetjük az inkompa­tibilitási törvények létesítését, (Ügy van! a bal­és a szélsöbaloldalon.) a mely, a mennyire emberi­leg lehetséges, az üzéreket kikergette a közélet­ből. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsö­baloldalon.) Ezek nagy erkölcsi eredmények, s ennek az obstrukcziónak erkölcsi jogosultsága megvan a maga erkölcsi nagy vívmányaiban és eredményeiben, (Ugy van ! a bal- es a szélsőbal oldalon.) Zboray Miklós: Most azonban eltöriendő! Vázsonyi Vilmos: S vájjon a legutóbb le­folytatott obstrukczióról merik-e azt állítani az ország színe előtt álszenteskedés nélkül, hogy az jogosulatlan volt? Vájjon midőn elsősorban, legalább egy időre, a katonai létszámemeléstől mentettük meg az országot, (Ugy van! a bal­és a szélsöbaloldalon.) másfelől pedig a nemzeti eszmének a hadseregbe való bevonulását épen ez az obstrukczió idézte elő, merik-e erről az obstrukczióról azt állítani, hogy ez jogosulatlan volt? (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Miféle obstrukczióról beszélnek önök tehát odaát, t. uraim, a túloldalon? Arról e, a mely nem volt. hanem a mely valamikor lesz ? (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert azok az obstrukcziók, a melyek tényleg lefolytak, erkölcsi és nemzeti talajon nyugodtak, s a nemzetnek erkölcsi és nemzeti eredményeket szereztek. (Ugy van I és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha hallom itt azt a keserves feljajdulást, hogy Magyarországon a többség oly rettenetesen el van nyomva, (Derültség a bal- és a szélsö­baloldalon.) hogy minden jog, minden előny, min­den vagyon, minden boldogság, minden kitünte­tés, minden uj nemesség és báróság a mienk és semmi sem a többségé, (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) midőn a kisebbség foglalja le magának ebben az országban a jogokat és elő­nyöket . . .(Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Grutmann a mi bárónk ! (Derültség balfelöl.) Vázsonyi Vilmos: . . . s az önkormányzatba is befészkeli magát a kisebbség, s ott az önkor­mányzat segítségével is csinálja a maga üzleteit, mikor látjuk, hogy a kisebbség oly rettentő módon elnyomja a többséget, azt kérdezem én, vájjon hol van a mi alkotmányunkban egyetlen­egy szakasz, egyetlenegy betű, és hol van ház­szabályainkban egyetlenegy szakasz is, a mely a kisebbségről szólna és a mely a kisebbségnek intézményes biztosítékokat nyújtana? Hiszen épen ellenkezőleg, ha van alkotmányunknak fogya­tékossága, ez semmi egyéb, mint az, hogy a kisebbségnek semminemű intézményes biztositéka és védelme nincsen, hogy a kisebbséget község­ben, megyében, városban, házban, mindenütt le lehet gázolni és el lehet tiporni, mert a többség hatalma Magyarországon korlátlan, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen itt vannak a házszabályok. Hol fedezik fel önök a házszabályokban nyomát egy­általán a kisebbség létezésének? Hiszen más parlamentekben az elnökség pártközi intézmény és nem a miniszterelnök javaslatára vláasztja meg a többségben lévő párt az elnökség tagjait. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen hogyan várhatna egyáltalában bizodalmat az elnökséggel szemben, midőn az elnökség tagjai között csupán csak egy párt embereit találjuk fel? És hol látják a házszabályokban nyomát a kisebbség jogának? Hiszen hogy a bizottságok­ban, a delegáczióban képviselve van a ház kisebb­sége, ez egyszerűen méltányossági gyakorlat, a házszabály a kisebbségnek ezt a jogot nem biz­tosítja és egyáltalában nem vagyunk megmentve attól, hogy ilyen többségi felfogás mellett, a hol a többségnek nemcsak a törvényhozás, hanem a törvény megmagyarázásának, a törvény megtar­tásának jogát is akarja immár a maga nagy fanatizmusában a t. miniszterelnök ur biztosí­tani, nem vagyunk attól mentesítve, hogy a legközelebbi jövendőben már a maga többségi jogával élve, a t. többség a kisebbséget a bizottságokból is ki akarja szorítani, egyszerűen azért, hogy a dolgok gyorsabban menjenek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kisebbségnek tehát én semmiféle intéz­ményes védelmét sem alkotmányunkban, sem pedig a házszabályokban meg nem találom. Es ha a kisebbségnek voltak jogosulatlan kitörései, akkor méltóztassék megengedni azt, hogy a ki­sebbségnek a miniszterelnök ur által u. n. nagy­zási hóbortját régen megelőzte a többségnek nagyzása, régen megelőzte a többség korlátlan tobzódása a maga hatalmában. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha van betegsége alkotmányunknak, akkor annak egyik betegsége épen az, hogy a többségnek korlátlanságát ér­vényesitik alkotmányunk minden intézményében és hogy a többség hatalmának ebben az ország­ban semmiféle korlátja, semmiféle gátja nincsen. (Élénk helyeslés és taps a bál- és a szélsöbal­oldalon.) Felállítani azt a tételt, a melyet a tisztelt miniszterelnök ur felállított, hogy akármit csi­nálunk mi, mindig a többségnek van igaza, hogy a többségnek mindenre joga van, hát ez semmi egyéb, mint a parlamentarizmus formá­jába bujtatott abszolutizmusnak proklamálása. Nem a többségi uralom alapja az alkotmányos­ságnak, nem a többségi uralom alapja a parla-

Next

/
Thumbnails
Contents