Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-518
230 518. országos ülés 1904 november 17-én, csütörtökön. Elnök: Áttérünk most napirendszerint gróf Tisza István indítványának folytatására a házszabályok módosítására vonatkozó javaslat elkészítése végett kiküldendő bizottság tárgyában. A feljegyzések során szólásra következik ? Kovács Pál jegyző: Vázsonyí Vilmos ! (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget); Csendet kérek! (Felkiáltá sok a baloldalon: A komoly elemek távoznak!) Vázsonyí Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Immáron nem tudom, hányadszor, — mert hiszen a t. miniszterelnök ur annak ellenére, hogy az egész ellenzéket vádolja a technikai obstrukczióval, lefoglalja a tanácskozásokra szánt idő legnagyobb részét — mondom, nem tudom, immár hányadszor halljuk a t. miniszterelnök úrtól, hogy az ország alkotmánya halálos beteg és a fanatizmus erejével hangoztatja, hogy neki rendeltetése, magasabb hivatása van: ő az a férfiú, a ki magasabb hatalmak által ki van szemelve arra a feladatra, hogy alkotmányunknak legégetőbb sebét orvosolja a házszabályok revíziója utján. Hát én látok itt betegséget, látom azt a betegséget, a mely leggyakrabban a fiatal sebészeknél található. A fiatal sebészek ugyanis pályájuk elején rendszerint furor operativusban szenvednek, (Derültség balfelöl.) operálási lázban. A legcsekélyebb pörsenés és legcsekélyebb daganat, a mely előttük áll, rögtön arra a felkiáltásra ösztönzi őket: ezt fel kell vágni, ide a késsel, vagy több késsel; mert hiszen a kés az első javaslat volt, a kések egész sokasága, sőt a szekerezek egész sokasága pedig az a javaslat, a melyet Dániel Gábor és társai nyújtottak be. De nemcsak ezt a furor operativust látom, hogy ott, a hol egy kis hideg borogatás tökéletesen elegendő lett volna, a t. miniszterelnök ur a kések sokaságával áll elő, hanem ugy találom, hogy a magyar nemzeti szellemet, a melyet annyiszor emleget javaslatának indokolásánál, a furor operativus tényleges végrehajtásánál képviseli módszerében az u. n. magyar narkózis. (Derültség balfelöl.) Orvosi egyetemünknek egyik kitűnőségéről mondják, a kit még haló porában is tisztelek mint a magyar szellemi nagyságnak egyik megtestesülőjót, hogy ő találta fel a magyar narkózist, a mely abban állott, hogy a beteget nem kloroformizálták, bánem egyszerűen arezulütötték. (Derültség bal felöl.) A magyar narkózisnak alkalmazását ezen operálási műveletnél látjuk az ugrai levél megjelenésétől kezdve egészen a mai napig, a hol ugy akarja megoperálni az ellenzéket, ugy akarja megoperálni a parlamentet a t. miniszterelnök ur, hogy valóságos erkölcsi ostorcsapásokkal ront nekünk, a magyar narkózis segítségével akar minket kényszeríteni, hogy legyünk alázatos, szelid betegek és operáltassuk meg magunkat. (Derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Majd megoperálják őt! Vázsonyí Vilmos: Ezen furor operativust látom abban is, hogy a t. miniszterelnök ur nem tudja megvárni a dolgoknak természetes fejlődését, nem tudja megvárni azt, míg az eszmék és gondolatok a természet erejénél fogva megérnek. Hiszen ha a házszabályoknak voltak vagy vaunak fogyatékosságai, ugy a kisebbség, mint a többség szempontjából, ezek a gondolatok természetszerűen is megérhettek volna. A t. miniszterelnök ur azonban az operálási lázban addig megy, hogy ő az időtől is kalendáriumra rendeli meg az eseményeket és ha az idő nem akar pontosan szülni, azt is megoperálja. (Derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Fájdalom, nem először találkozunk, talán nem is utoljára, olyan férfiakkal, a kiknek a végzet nemzetük életében döntő befolyást biztosit és a kik a türelmetlenségnek ebben a nagy betegségében szenvednek. Hiszen II. Józsefről följegyezte a história azt az igen jellemző adatot, hogy egyetlen kertjében sem engedte meg azt, hogy fiatal fákat, csemetéket ültessenek, mert nem győzte megvárni a fák növését. Rögtön terebélyes fákat ültettetett, hogy azoknak az árnyékában megpihenhessen. Ugyanezt a lázasságot, ugyanezt a türelmetlenséget, a melyet a felvilágosodott abszolutizmus képviselője tanúsított, látom a t. miniszterelnök ur eljárásában, látom az abszolutizmus felvilágosodottsága és a felvilágosítás minden reménye nélkül. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen a t. miniszterelnök urnak, a mikor folytonosan azt a bizonyos 15 — 20 embert emlegette, a kinek obstrukcziójától fél és a kinek éretlen és jogosulatlan obstrukeziója ellen akarja megcsinálni a házszabályok revízióját ideiglenes klotürrel, rendelkezésére állott volna egy példa 15 — 20 embernek az ellenállására. — és itt csak mellesleg jegyzem meg, hogy 15—20 ember ellenállást nem is fejthet ki, mert legalább 60 emberből kell állania annak a pártnak, a mely állandóan 20 embert képes a házban tartani — rendelkezésére állott volna egy ily példa, a Fort Ohabt-ol. A Fort-Chabrolt nem vették rögtön ostrom alá Franciaországban semmiféle ágyúval, a midőn néhány naczionálista oda bevonult, hanem várták egyszerűen, a mig ez a furcsa erőd nevetségessé válik. Mert hála Isten, Francziaországban még öl a nevetségesség; fájdalom, nálunk nem. A Fort-Chabrolt nem ostromolta ágyukkal a franczia kormány, sőt azt mondotta, hogy egyetlen macskának se legyen baja, mely véletlenül a Fort-Chabrol tetején sétál. Ha a miniszterelnök ur állt volna a franczia kormány élén, kétségtelen, hogy az egész franczia hadsereget kirukkoltatta volna a FortChabrol ellen, mert pusztuljon el inkább egész Paris és Francziaország, de Guérint és társait megadásra kell kényszeríteni^ (Derültség a szélsöbaloldalon.)
