Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

518. országos ülés 190k november 17-én, csütörtökön. 227 Az igen t. miniszterelnök ur azt volt szíves mondani, hogy mi a házszabályokban a kisebbség érdekét keressük. Én ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy a kisebbség védelmét keressük. (TJgy van! Ügy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) És minthogy, t. ház, e miatt szükséges volt, hogy felszólaljak . . . 6r. Bethlen Balázs: Mindjárt helyreigazította ! Kossuth Ferencz: . . . engedjék meg, hogy csak néhány rövid megjegyzést fűzzek helyreigazításomhoz. (Halljak! Halljuk!) A kisebbségnek Magyarországon egészen más helyzete van, mint minden más országban, (Ugy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) kivált annak a pártnak, a melyhez én tartozom. Említsen a t. túloldal csak egyetlen felszólalásomat is. vagy pártomhoz tartozó képviselő felszólalását, a mely nem a nemzeti jogok védelmeért lett volna megtéve, vagy nem a nemzeti jogok visszakövetelésére vonatkozott volna, (TJgy van! TJgy van! d szélsöbalóldalon.) Egész nyugalommal hivatkozhatom annak a pártnak egész parlamenti működésére, a melyhez tartozom és egész nyugalommal állithatom, hogy ez előtt a párt előtt más czél.^mint a haza jogainak védelme, sohasem lebegett. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mi pedig a magam személyét illeti, én is hivatkozhatom Istenemre, mint a hogy a t, miniszterelnök ur tette, hogy engem soha más czél, mint a haza java, nem vezetett. (Általános élénk helyeslés.) Minthogy azonban oly igen veszélyesnek tartja az igen t. miniszterelnök ur az obstrukcziót — a mi felől, ha őszintén nem lenne meggyőződve, nem hiszem, hogy olyan jeleneteket provokálna, mint a milyennek most is szemtanúi voltunk — azért egész tisztelettel ráirányítom a miniszterelnök ur figyelmét a következő tényekre, (Halljuk! Halljuk!) Igaz-e vagy nem, hogy az obstrukczió vitte keresztül azt, hogy az adóhátralék ne képezhesse a választói jog felfüggesztését, a mi nagy igazságtalanság volt, mert a hátralékos adót mégis behajtották, az illető választó pedig nem gyakorolhatta legbecsesebb polgári jogát? Ezt a vívmányt tudvalelevőleg az obstrukczió vitte ki, s ezzel 200 ezer ember kapott választói jogot. Igaz-e, hogy vívmánynak tekintette az egész ház, a t. túloldal is, a curiai bíráskodás behozatalát, azon igazságos szempontból indulva ki, hogy senki saját maga birája nem lehet, tehát itt a többség sem biráskodhatik a választások felett? Ezt is az obstrukcziónák köszönheti az ország. Igaz-e, hogy az inkompatibilitási törvényt szintén az obstrukczió szerezte meg? (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Ez nem tetszik nekik!) Lehetetlenség, hogy ez ne tessék a t. túloldalnak is, minthogy ezzel kétségtelenül felemeltetett az országgyűlésnek erkölcsi nívója, a mi "a többségnek is érdekében volt. Az 1899 : XXX. t.-czikk is az obstrukczió eredménye, (Helyeslés a bal és a szélsöbalóldalon.) De megemlítem azokat a vívmányokat is, melyeket az igen t. miniszterelnök ur is becseseknek tekintett, t, i. a magyar nyel? tanításának fokozását a tiszti nevelésben. Hát vájjon ez nem az obstrukczió eredménye/

1 Hiheti valaki, hogy erre az elhatározásra eljutott volna a t. többség, ha az ellenzék hosszú ellenállást nem fejtett volna ki a katonai kérdésben? T. miniszterelnök ur, higyje el nekem, lelkem egész meggyőződésével mondom, az ellenállás lehetősége a kisebbség részórői olyan országban, a mely nem független, nem önálló, olyan országban, a mely össze van kapcsolva egy nálánál népesebb, erösebb hatalommal, olyan országban, a melynek uralkodója egy idegen állam egész anyagi erejével rendelkezik, mondom, ilyen országban a kisebbség joga nemzeti jog, (Helyeslés a széls'óba.'oldalon.) Még olyan államböicsész is, mint pl. Leroy Beaulieu, a ki független államok parlamentjeiről irt, az obstrukcziót a leghatározottabban szükségesnek tartja ott, a hol lehetséges az, hogy a kormányférfiak kedvencz eszméket, hogy ne mondjuk: rögeszméket visznek magukkal a hatalom polczára. Ilyen országnak tekinti Leroy Beaulieux Erancziaországot, mely egészen független ország és önálló nemzeti állam: kétszeresen szükségesnek kell tartanunk nekünk az időnkénti obstrukcziót Magyarországon, hol idegen túlerő ellen kell esetleg megvédeni obstrukeziókkal a nemzeti jogokat. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon. Mozgás jobbfelöl.) Én azok közé tartozom, t. ház, a kik határozottan elítélik azt, hogy ha akár sokan, akár kevesen az obstrukczióval visszaélnek, de azon igazság elől nem zárkózkatom el, hogy nálunk az obstrukczió olyan, mint a napfény, a mely éltet. . . (Élénk helyeslés a balés a szélsöbalóldalon. Derültség és ellenmondások a jobbóldalon.) Molnár Ákos: Ugy van! Nemzeti liliomok származnak belőle! Kossuth Ferencz: . . . bár néha káros és megöl. Nem tudom egyébiránt, mi volt abban, a mit mondtam, megmosolyogni való, mert tagadni azt, hogy az obstrukczió jogszerző fegyver, s ez idézte elő az imént felsorolt nagy vívmányokat is, (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) teljes lehetetleneég. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Nem akarom a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni; (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) látom, hogy minden érvelésem ugy is hiába való, (TJgy van! a szélsöbalóldalon. Mozgás a jobboldalon.) de kérem a magyarok Istenét, hogy az országot ezen nehéz válságban védelmezze meg. (Elénk éljenzés és taps a szélsöbalóldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólni! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Én természetesen 29+