Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

518. országos ülés 190b november 17-én, csütörtökön. 225 győződhettem róla, hogy a czéit ezen az utón el nem érem. Erre a válaszom az, hogy én a ház rendjét kívántam és kívánom biztosítani... (Helyeslés a jobboldalon,) B. Kaas ivor: De a szabadságát megöli! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget) Gr. Tisza István miniszterelnök:.. nagyon melegen óhajtottam volna, hogy ha ebben a való­ban hazafias és nemzeti czél elérésére irányuló törekvésemben (Zaj balfelöl.) támogattak volna pártkülönbség nélkül mindazok, a kik maguk is csak a közelmúltban elborult lélekkel látták azokat a visszataszító jelenségeket, a melyeknek szemtanúi voltunk. (Igaz! ZJgy van! a jobb­oldalon.) De hát ez nem tőlem függött és az a feladat, hogy a parlament rendjét és méltóságát a szólásszabadságnak minden sérelme nélkül biztosítsuk, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ma már, mint már annyi nagy feladat e nemzet történetében, egyedül és kizárólag a szabadelvű párt vállaira nehezedett. (Elénk helyeslés jobb­felöl.) De ez sem feltett czélunktól el nem tánto­ríthat, sem kötelességérzetünkben meg nem ingathat; ez csak fokozhatja azt a férfias el­határozást lelkünkben, hogy azt a nagy szolgá­latot, a melyet a nemzet elvár e háztól, mi és ennek a háznak a többsége a nemzettől adott jogunkból és a nemzet által ránk ruházott misszióból kifolyólag teljesítsük. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) És ne tessék azt hinni, hogy csak egy­hangúlag lehet házszabályokat módosítani. Más nemzeteknél igen erős, igen heves küzdelmek után (Egy hang a szélsöbaloldalon: De tör­vényes utón!) módosították a házszabályokat, és azok az igy módosított házszabályok is átmentek az életbe, átmentek azért, mert az illető nemze­tek ellenzéki politikusaiban is volt elég alkot­mányos érzék arra, hogy meghajoljanak a nem­zeti akarat előtt, (Igaz! JJgy van! a jobb­oldalon.) a nemzeti akaratban pedig volt elég belső erkölcsi erő, hogy azokat, a kik meg­hajolni nem akartak, összetörte. (Zajos helyes­lés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Rakovszky István: Minden beszédében vala­mit összetör. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én meg­engedem, hogy a magyar nemzet nagy erőpróba, nagy erkölcsi erőpróba előtt áll, mert most fog eldőlni, hogy van-e a magyar nemzetben elég politikai érettség. (Felkiáltások a szélsöbalolda­lon : Es szolgalelkűség! Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) __ Egy hang (a jobboldalon): Önök a szólás­szabadság igazi ellenségei! Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóz­tassanak közbeszólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Most fog eldőlni, hogy van-e a magyar nemzetben elég politikai érettség, elég igazi ragaszkodás szabad intézményeihez, elég hazafiúi belátás arra, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. azok eljárására "adja meg a szaukcziót, a kik a magyar alkotmányosság intézményeit ezektől a megrázkódtatásoktól meg akarják óvni; (Elénk helyeslés jobbfelöl.) hogy sikerül-e tartósan meg­vetni egy komolyabb, méltóságteljesebb . . . Okolicsányi László: Osztrák politikát, (Zaj, Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... az ország érdekeire nézve üdvösebb parlamenti közélet alapjait. Ez a nemzettől függ. mert utóvégre a nemzet döntése fogji megadni a szankcziót. (Elénk helyeslés jobbról és a középen. Felkiáltá­sok balfelöl: Tiszta választás ?) Én bizom a ma­gyarok Istenében, bizom a magyar nemzet jó géniuszában és hiszem azt, hogy az isteni gond­viselés . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: A pártkassza! (Folyton­tartó nagy zaj a szélsöbaloldalon. Pap Zoltán, majd Pozsgay Miklós Mzbeszólanak.) Elnök (csenget): Pap Zoltán képviselő urat másodszor figyelmeztetem, ne méltóztassék közbe­szólni! Pozsgay képviselő urat felkérem, ne méltóztassék az elnökkel szemben feleselni. (Zaj. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Bizom az isteni gondviselésben . . . ladarász József: A pártkasszában! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... hogy meg fogja a magyar nemzetet attól a szégyen­től kímélni, hogy őseink ezredéves küzdelmében kivívott nemzeti jogainkat most, mikor semmi külellenség nem fenyeget, mikor nemzet és király karöltve dolgozhatnak . . . (Nagy zaj a szélső­baloldalon.) Az igazság szavát semmiféle ilyen magaviselettel elnémítani nem lehet. (Éljenzés és taps jobbfelöl. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Belezajonghatnak önök beszédembe, lábbal tipor­hatják a házszabályt, lábbal tiporhatják a szólás­szabadságot, hiszen a mi számunkra érlelődik meg a gyümölcs. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Csak azt sajnálom, hogy nem ül az egész magyar nemzet ezeken a karzatokon, hogy szemtől­szembe lássa az önök magukviseletét. (Hosszan­tartó zajos helyeslés és taps a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Hadd látnák a gyerkőczöket! (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Eitner Zsigmond közbeszól.) Elnök (csenget): Eitner képviselő nr annyit szólott már közbe, hogy rendreutasítom. (Zaj.) Méltóztassanak a t. képviselő urak a ház méltó­ságát figyelembe venni és a házszabályokhoz tartani magukat; ennek első alapfeltétele az, hogy méltóztassanak a szónokot csendesen meg­hallgatni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Rákosi Viktor: Ide ereszszék be a nemzetet a szavazati jog kiterjesztésével és ne a karzatra! Elnök: Bákosi képviselő urnak nincs joga most szólni. Rákosi Viktor: De közbeszólni igen. Elnök: Közbeszólni sincsen joga egyetlen képviselőnek sem. (Zaj a bal- és a szélsöbalolda­lon.) Első sorban ne méltóztassanak az elnökkel 29

Next

/
Thumbnails
Contents