Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-518
518. országos ülés 19Üb november 17-én, csütörtökön. 221 Hock János: Azt hiszem, elég tárgyilagosan beszéltem a házszabályokhoz eddig, és csak utolsó szavaimban tettem némely megjegyzést, hogy t. i. ha a házszabályok törvénytelen módosításával egy uj tanácskozási rendet adnak a nemzet elé, a mely gúzsba köti a törvényhozási akaratot, akkor az a kisebbség is, a mely esetleg bejön, vagy egy erőszakos választásból ki fog kerülni, kötelességének fogja tartam gr. Apponyi Albert álláspontján állva, a törvényes ellenállást itt a házban megindítani és a régi házszabályok alapján eljárni. (Elélik helyeslés a hal- és a szélsÖbaloldalon.) Ismételve kijelentem, nagyon sajnálom, hogy gr. Apponyi Albert csak most emeli fel tiltakozó szavát, a mikor már a 12-ik óra ütött a nemzetre nézve, s a mikor azt látjuk, hogy a miniszterelnök ur már megerősödve és minden tekinteten magát túltéve, belesodortatott egy ilyen erős nemzetellenes politikai irányzatba, mert módja lett volna gr. Apponyi Albertnek még csirájában megakadályozni ezen rendszer keletkezését. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kossuth Ferencz képviselő ur kért szót a házszabályokhoz. (Sálijuk! Halljuk !) Kossuth Ferencz: T. ház! Az én meggyőződésem is az, hogy a Dániel Gábor-féle határozati javaslat beleütközik a házszabályokba. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbálóldahn.) Az érceket, melyek ezt bizonyítják, már előttem elmondták mások ; ezen érveket én is teljes mérvben magamévá teszem, előttem is kétségtelen, hogy ez a határozati javaslat a ház tanácskozási rendjére nézve uj törvényt szándékozik alkotni és bizonyos kijelölt törvények megalkotását is javasolja, tehát világosan beleütközik a házszabályok 201. §-ába. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) De, t. ház, ha nem is akarom ezt bővebben bizonyítgatni, kénytelen vagyok az igen t. miniszterelnök úrhoz ez alkalommal egy komoly kérdést intézni. (Halljuk! Halljuk!) Mi a czélja az igen t. miniszterelnök urnak, midőn a házszabályokat módosítani akarja? Más czélja nem lehet, ínint az, hogy az ő véleménye szerint ezen módosítással a ház békés tárgyalásait biztosítsa. Ha ez igy van, kérdem a miniszterelnök úrtól: nem győződött-e meg eddig is arról, hogy épen az ellenkezőjét éri el annak, a mit czélzott? Nem is akarok a felett vitatkozni, hogy a mi álláspontunk helyes-e, vagy a t. miniszterelnök uré, mert ennek mostani érvelésemre semmi befolyása nincsen. Csupán tényállást akarok konstatálni, azt a tényállást, hogy a miniszterelnök ur alaposan tévedett, ha azt hitte, hogy a házszabályok módosítását czélző határozatával el fogja érni kitűzött czélját. Szerény véleményem szerint minden bölcs és a felelőség érzetétől áthatott ember, ha meggyőződik arról, hogy a maga elé tűzött czél keresztülvitele lehetetlen, felelősége tudatában eláll attól, hogy akaratát keresztülerőszakolja. Mindnyájan hallottuk azokat a kijelentéseket, a melyek gr. Apponyi Albert és az előttem szólott t. képviselő ur a Bánffy-csoport nevében megtett és a melyekhez nekem pártom nevében hozzá kell tennem, (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon) hogy erőszakkal keresztülhajtott házszabályokat jogosaknak és érvényeseknek el nem ismerhetünk mi sem. (Elénk éljenzés a bal- és a szélsÖbaloldalon.) A mi erős meggyőződésünk az, hogy a parlamenti rendszerben érvényesülnie kell a többség akaratának, (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt kívánjuk!) a törvények alkotásában igen, de a házszabályok módosításában nem. (Zaj, ellenmondás a jobboldalon. Helyeslés a bal- és a szélsÖbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek a ház minden oldalán! Kossuth Ferencz: A házszabályok védő intézkedései a kisebbség számára vannak megalkotva, azok a kisebbség jogainak garancziáját képezik. (Zaj. Ellenmondás a jobboldalon.) Sándor Pál: De nem a kisebbség terrorizmusának ! (Nagy zaj.) Kossuth Ferencz: Ha tehát a kisebbségnek az a meggyőződése, hogy bizonyos házszabálymódosítások folytán, az igy megcsonkított házszabályok az ő jogait meg nem védik és a szükséges garancziákat nem tartalmazzák többé, akkor teljes lehetetlenség, hogy a kisebbség lelkületében meg legyen az a megnyugvás, a mely szükséges ahhoz, hogy a tanácskozások békésen folyhassanak. Látja az igen t. miniszterelnök ur, hogy én nem szenvedélyesen, hanem teljesen tárgyilagosan beszélek. Én az ő mindnyájunk által elismert nagy tehetségéhez fordulok és azt mondom, hogy ezen nagy tehetség világával tekintsen bele mélyen a mostani helyzetbe, (Halljuk! Halljuk! a szélsÖbaloldalon.) és gondolja meg, (Halljuk! Halljuk!) hogy jogosult elhatározás volt-e részéről az, hogy akkor, a midőn ebben a házban békés volt a hangulat, (Ugy van! a bal- és a szélsÖbaloldalon.) a miniszterelnök ur e békés hangulatot nem törvényalkotásra használta fel, hanem arra, hogy egy oly tárgyban tegyen javaslatot, a melylyel előre tudhatta, hogy ezt a békés hangulatot lerombolja, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) még pedig azzal a szándékkal rombolja össze a békét, hogy békét teremtsen. (Derültség balfelöl. Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Ne vegye rossz néven tőlem, t, miniszterelnök ur, ha nemcsak belátásához fordulok érvekkel, hanem szivéhez is egy kéréssel és arra kérem őt : gondolja meg azt, hogy ez a szegény ország milyen nehéz helyzetben van . . . (Mozgás és felkiállások jobbfelöl: Hátra beszéljen! Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsÖbaloldalon.)
