Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

5iö. országos ülés 190b november 17-én, csütörtökön. 219 TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az ellenzéki álláspont és ehhez akartam tegnap hozzájárulásomat kifejezni én is. Idő hiányában röviden és szárazon akarok ma is a házszabályok értelmezéséhez szólni, mert hiszen az ellenzéknek magának is az a czélja, hogy meggyőzze az országot arról, hogy itt nem egy fakcziózus formaszerű ellenállásról van csak szó, hanem alkotmányunk lényegét meg­támadó merénylettel szemben, az elvek és esz­mék összemérésével, hazafias lelkesedéssel fogjuk magas színvonalon álló vitánkat az ország fel­világosítása érdekében megküzdeni. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) De midőn mi erre készülünk, nekünk okvetlenül szükséges biztosí­tékot nyernünk az elnöki székből, hogy ez a vita alkotmányos módon kezeltetik onnan is, (Mozgás a jobboldalon.) Már bocsásson meg a t. ház, erőszakot semmiféle kormány házelnöki hozzájárulás nélkül ebben a házban nem alkal­mazhat. (TJgy van! ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Bn tehát már az első formahibát, a melyet az elnökség házszabályelienesen elkövetett, abban találom, hogy tényleg ezt a két javaslatot jelenleg együtt tárgyalja a ház. Mert nézzük, mi a Tisza István indítványa és mi Dániel Gábor határozati javaslata. Mit tartalmaz Tisza István indítványa? Azt, hogy a ház küldjön ki egy bizottságot, a mely előkészíti a házszabályra vonatkozó módo­sításnak javaslatát. Ezzel szemben pedig, t. ház, látjuk, hogy mig a miniszterelnök ur indít­ványában semmiféle érdemleges diszpoziczió nincs, mely a házszabályoknak ilyen vagy amolyan módosítását czélozná, addig Dániel Gábor hatá­rozati javaslatában határozottan, konkrét alak­ban fel vannak vetve azok a pontok, a melyek alapján a mi házszabályunkat megváltoztatni és pedig gyökeresen megváltoztatni akarják. (TJgy van! Ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Igaza van tehát gr. Apponyi Albertnek abban, hogy a Tisza-féle indítvány formai természetű, mig a Dániel Gábor indítványa lényegbevágó, (hgy van! Ugy van! a bal- és a szélsösaloldalon.) a mennyiben házszabályaink módosítására nem egy előkészítő bizottság kiküldését czélozza csupán, hanem konkrét javaslatokat vet fel, a melyek alapján ez a jelenlegi érvényes házszabály megváltoztattassák. (Helyeslés balról.) Kétségtelen, — abban egyetértek az elnök úrral — hogy a képviselő urnak is, mint min­den képviselőnek joga volt bárminő indítvány­hoz határozati javaslatot benyújtani, volt légyen az akár házszabály módosítási indítvány. A kép­viselő ur tehát jogával ólt, s a háznak is joga van többségének, alkotmányos utón történt szavazatának alapján az ő házszabályának mó­dosításához. De nem itt van a kérdés lényege; nem az a sérelem oka, a melyre az elnök ur rámutatni méltóztatott, hogy itt joga van min­den képviselőnek határozati javaslatot benyúj­tani, tehát nem vonhatjuk el egy képviselőtől sem ezt a jogot. Hanem a sérelem abban áll, hogy nekünk az 1848 : IV. t.-czikk, ezen alkotmányjogi törvényünk 15. §-a, valamint a mi házszabályainknak 319. §-a, mely ezt az alkotmánytörvényt megeWísiti, körülírja és nyíltan kimondja, hogy házszabályaink, — pedig azt vi­lágosan, szabatosan és határozottan kimondja — csak akkor módosíthatók, ha minden egyéb törvényjavaslat vagy indítvány a ház asztaláról visszavonatik és csak maga a házszabály módosí­tása fekszik a törvényhozás előtt. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Nagy és fontos oka volt erre a mi tör­vényhozásunknak, és nagyon bölcsen cselekedett egykor, hogy igy rendelte ezt az 1848: IV. t.-cz. 15, §-a. A magyar törvényhozás provideálni akart ezzel, előzetesen gátat vetni olyan törvényhozási visszaéléseknek, a mikor a megtévesztett több­ség a hatalom mámorában esetleg olyan alkot­mány- és nemzetellenes törvényeket akar hozni és ezekhez képest esetről esetre a házszabályo­kat módosítani, a melyek a mi alkotmányos életünket alapjában megtámadják. Tehát, hogy alkotmányjogunk nekünk ilyen erőszakos vissza­élések ellen teljes biztosítékot nyújtson, ezért történik, hogy a magyar törvényhozás a ház­szabályok módosítására mindig külön törvény­hozási eljárást irt elő és ennek betartásában okvetlenül szükséges, hogy minden törvényjavas­lat, a mely a ház asztalán fekszik, visszavonas­sák. Szerény nézetem szerint most azzal az in­tézkedéssel, hogy a házszabályok csak egyedül­állóan módosíthatók itt e házban, a mi alkot­mányos életünk minden kormány visszaélései ellen biztosítva van; de ki biztosithatja ezt az országot, hogy a nemzeti közszellemnek és a vele járó alkotmányos ellenálló erőnek gyengülésével, másrészt a czentralista iránynak, a melyre lá­tunk már bizonyos törekvéseket, erősödésével, nem olvasztják-e be lassankint a reális unió kötelékével hazánkat a birodalmi egységbe? (Igaz! TJgy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Ma még ellenállhatunk, mert a házszabály al­kalmat nyújt nekünk, hogy megakadályozzunk minden nemzetellenes kísérletet, (TJgy van ! bal­felöl.)'de ha ezt az egyetlen fegyvert, a mely­lyel egy lelkiismeretes, kötelességtudó ellenzék meg tudja óvni nemzeti életünket, kezünkből ki­csavarni engedjük, akkor nem lesz a nemzetnek jogos önvédelmi harczában egyetlen védő esz­köze sem. A házszabályoknak 319-ik §-a tehát alkot­mánybiztositék az országra nézve, a melyet párthatalmi mérkőzések pillanatnyi sikereért senki fel nem adhat. Ezt az alkot mánybiztosi­tékot a többség elve sem pótolhatja, mert, t. miniszterelnök ur, ma önök a többség és én felteszem önökről, hogy ha el is mennek a túl­zás bizonyos határáig a vezérük iránti lelkese­désben, de nyilt, nemzetellenes, a nemzet jogait áruba bocsátható politikára kaphatók nem vol­28*

Next

/
Thumbnails
Contents