Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-516
516. országos ülés ÍÍJOb ne törhetne s nincsen olyan házszabály, a melyet, ha tisztességesen és rendesen kezelnek, annak erein át keresztül ne lüktessen a nemzeti törekvés vére. (Igazi TJgy van! Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) T. ház! Én ezeket a házszabályokra való hivatkozással azért mondtam el, mert házszabálysértésnek, törvénytelenségnek tartom, bogy egész más tárgy felett megindult vita nyomán, a mely vita csak bizottság kiküldése körül forog, per incisum benyújtott határozati javaslat alakjában a szólásszabadságnak, az egyéni szabadságnak, a képviselői meggyőződés szabad megnyílván itásának bármily kis mértékű akadályai is gördittessenek az útjába. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hogy mily mértékűek azok, arról más alkalommal leszek bátor bővebben szólni. Ezúttal a házszabályokra való hivatkozással tiltakozom, hogy ennek a határozati javaslatnak, mint egészen önálló indítványnak, önálló intézkedést tartalmazó javaslatnak tárgyalása összeköttessék a miniszterelnök ur indítványának tárgyalásával. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Mindenekelőtt egy megjegyzéssel tartozom a most elhangzott beszédre. Az én t. képviselőtársam felsorolja azokat a nagy áldozatokat, a melyeket a kormány hoz a házszabályok módosítása érdekében. Hát szó sincs róla, én nagyon óhajtottam volna azt, hogy megválasztatván a házszabályok kidolgozásával megbízandó bizottság, az dolgozza ki nyugodtan és alaposan a maga tervezetét és ez alatt a ház más hasznos törvényjavaslatokat tárgyaljon. Szatmári Mór: Igen, késsel a torkán! Gr. Tisza István miniszterelnök: Kétségtelen tehát, hogy igenis veszteséggel — legalább időveszteséggel — jár az országra nézve az a szituáczió, a melyet bizonyára nem mi idéztünk fel, hogy most a helyett, hogy ezen igen egyszerű, igen természetes, normális útját választottuk volna a parlamenti tevékenységnek, egy minden házszabályreform ellen a limine induló obstrukczióval kell először megküzdenünk. Ennyi áldozat igenis van tehát a dologban. De olyan áldozatot, hogy mi bármit is azon javaslatokból, azok tartalmából és azokból a politikai czélokból, a melyek ott alakot öltenek, feláldoztunk volna, olyan áldozatot nem hoztunk, mert utóvégre is ez az egész visszavonása a javaslatoknak csak formai okokból történik, azért, hogy a házszabály módosításával a ház foglalkozhassak, de nem jelenti a kormány álláspontjának bárminő irányú megváltoztatását; (Igaz! Ugyvan! a jobbóldalon.) nem jelenti egyik javaslatnak sem, de különösen nem a népiskolai javaslatnak elejtését, (ügy van! TJgy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) a melyet a jövő ülésszak elején KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXX. KÖTET. november 15-én, kedden. 193 változatlanul szándékozik a kormány újból beterjeszteni. B. KaaS Ivor: De az mind törvénytelenül lesz elintézve! (Zaj. Halljuk! jobbról.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezután igazán rövidre szeretném szabni felszólalásomat, mert magát a kérdést nem most fogjuk a házszabályok körüli vita keretében megvitatni, erre, azt hiszem, lesz időnk, módunk és alkalmunk. De a mi azt illeti, hogy t. barátom azt is kifogásolja, és meglehetős éles színekkel ecseteli, hogy itt a szabadelvű párt elnöksége nyújtott be egy indítványt, kijelentem, hogy azt az indítványt a háznak négy tagja nyújtotta be, olyan négy tagja, a kikből egyúttal a szabadelvű pártnak elnöksége is áll. Az, hogy az én t. barátom, Dániel Grábor azt mondta, hogy ő a szabadelvű párt elnöksége nevében nyújtja be (Felkiáltások bal felöl: Megbízásából!) — vagy megbízásából — szeretném tudni, hogy miért inkább jogsérelem ez, mint hogyha valaki azt mondja, hogy a függetlenségi párt vagy a néppárt nevében és megbízásból nyújt be indítványt. (Zaj balfelöl. Felkiáltások : De nem az elnökség nevében!) Az a formai különbség egészen irreleváns. Mert a közjog nem ismer sem pártelnökségeket, sem pártokat ; mindkét esetben gyűjtőnévről van szó, a melyet használunk azért, mert szokásban van, de a melynek közjogi tartalmat csak azon tény adhat, hogy az illető személyek tagjai a képviselőháznak és képviselői minőségükben járnak el. (TJgy van! Úgy van!) Azt pedig az én t. barátom nem fogja bebizonyíthatni, hogy ezen határozati javaslatnak ily módon való benyújtása a házszabályok bárminő dispozicziójába ütközik. En hozzáteszem mindjárt azt is, — mert szeretem a kérdéseket, legalább, a hogy én megítélem őket, teljes nyíltsággal exponálni — hozzáteszem mindjárt azt is, hogy én elismerem, hogy rendes körülmények között czélszerűbb egy olyan javaslatot, a mely rendelkezéseket tartalmaz, a rendelkezéseknek megfelelően széttagolni, széttagolt törvényjavaslatot, vagy azzal analóg házszabályjavaslatot benyújtani; elismerem, hogy rendes körülmények között, midőn az embernek semmi egyébre tekintenie nem kell, mint arra, hogy a ház működésében lehetőleg czélszerűen és előzékenyen járjon el, hogy akkor ez a czélszerűbb, ez a helyesebb eljárás, de hát már most bocsánatot kérek, itt hallottuk azt a kifejezést is, hogy a mi eljárásunk a parlamenti vitatkozás természetével és czéljával ellenkezik. Szabad legyen nekem megkérdeznem: megegyezik-e a parlamenti vitatkozás természetével és czéljával, hogy akkor, a mikor a többség napirendre kíván egy ügyet tűzni, már az előkészítő bizottság megválasztását mesterséges utón megakadályozzák? (Ugy van! TJgy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) Megegyezik-e az a parlamentarizmus czéljaival és a parlamenti viták eredményes vezetésével, hogy a képviselő urak az obstrukczió fegyverét szegÖ5