Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

515. országos ülés 190b biztosítani, hatályon kivül helyezte. Igen jól méltóztatik emlékezni, hogy a mikor a legutóbbi házszabály revízió volt, az a megállapodás jött létre a pártok közt, hogy szankczióval — a mint gróf Tisza István és báró Fejérváry kívánták — egyes intézkedéseket nem latnakéi, hanem a pártok erkölcsi presztízsének védelme alá helyezik azokat, kötelezik a pártokat, hogy a párt iránt tartozó hűségből eleget_ tegyenek a házszabályok intézkedésének. És ki volt a legelső, a ki ezeket a megállapodásokat eltávolította? Gróf Tisza István miniszterelnök, a mikor azt mondotta, hogy a paktumnak semmi hatálya, semmi ereje, ő nem törődik vele, őt az nem kötelezi többé. Ha őt neai kötelezi, akkor mást sem, de akkor ne panaszkodjék a t. miniszterelnök ur, hogy a házszabályok gyengék, midőn ily lényeges pártközi megállapodását a házszabályoknak ő maga helyezi hatályon kivüh Mit akar a t. miniszterelnök ur? Szavaiból tiszta képet alkothatunk. Azt kívánja, hogy ha az elnök valakit rendreutasít és esetét a mentelmi bizottsághoz utasítja, akkor a mentelmi bizottság az illető képviselőt hosszabbrövidebb időre kizárja. Azt hiszik, hogy ez alkalmas a szivek megnyugtatására, a parlamenti nyugodt tanácskozás megállapítására? Ellenkezőleg, napirenden volnának a legnagyobb kellemetlenségek, legnagyobb zavarok é3 viharok. Gabányí Miklős: Franczia módon pofozkodás! (Derültség.) Kecskeméthy Ferencz: Minden parlamentben verekednek már! Messi Pál: Azt csak nem méltóztatik hinni, hogy akár engem, akár mást az elnök igazságtalanul, a nélkül, hogy arra okot adtunk volna, kivezettethessen, vagy hogy mi majd az elnöki felszólításnak engedünk és a házat, a hová a választók küldtek, elhagynék ? Mert elnöki parancsra innen eltávolítani nem lehet engem soha, mert engem a választók küldtek ide, hogy résztvegyek a tanácskozásokban. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És másnak, mint erőszaknak én soha engedni nem fogok, és azt hiszem, azok, kik velem egy padon ülnek, szintén így gondolkoznak. Rákosi Viktor: Hozzák a darabantokat! Nessi Pál: Akkor megnyugvásról nem lehet szó; ez nem egyéb, mint a parlament abnormális állapotainak állandósítása, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nyugodt lélekkel és teljes meggyőződéssel mondom, hogy a miniszterelnök ur akkor, a mikor az obstrukcziótól félt, rémképeket látott; ugy járt, mint az az orosz admirális, a ki mindenütt a japán torpedók üldözését látta, és nyugodt, csendes, békés polgári foglalkozást üző embereket ölt meg. Rákosi Viktor: Békés 48-as halászokat! Nessi Pál: Kétségtelen és örök igazság, hogy minden akczió reakcziót szül. Az obstrukczió nagy akczió volt, a mely után bekövetkezett november 1'4-én, hétfőn. 163 olyan reakczió, hogy a legfontosabb javaslatok csak a legszükségesebb tárgyalásban részesültek, a nélkül, hogy a legkevesebb fölösleges szószaporítás törtónt volna. De a t. miniszterelnök ur ugy látszik, nem is attól fél, hanem tudja már, hogy mit szándékozik beterjeszteni ós tudja, hogy azokat a javaslatokat, a miket betér jeszteni^ szándékozik, normális viszonyok közt, s a jelenlegi házszabályok alkalmazásával ebben a parlamentben keresztülvinni nem lehet, mert a nemzetnek oly megterheltetését pénzben és vérben kívánná, a mit a hazafias ellenzék kötelességének fog ismerni megakadályozni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Mi tisztában vagyunk azzal, hogy nekünk hivatásunk a nemzeti érzelmet kifejezésre juttatni és minden kérdésben választóinknak igaz akaratát tolmácsolni és nem hivatásunk normális körülmények között a tanácskozásokat megakadályozni, a kormányt oly javaslatok keresztülvitelében megakadályozni, a melyeket a saját maga és pártja felelőségére keresztülvisz. De midőn abnormis javaslatokkal jönnek, midőn meg vagyunk győződve arról, hogy e pénz- és véráldozatot e nemzet ki nem birja, vagy midőn alkotmányunkat támadja meg: akkor igenis kötelességünk nemcsak tanácskozni, hanem megakadályozni a javaslatot minden tőlünk telhető erővel és tehetséggel. A miniszterelnök ur azt mondta már több ízben, hogy a szólásszabadságot korlátozni nem kívánja, mégis azt mondta, hogy vannak oly javaslatok, a melyeknek tárgyalását időhöz kívánja kötni és különlegesen megemlítette, mint ilyent, a költségvetési törvényt, valamint az ujonczmegajánlási javaslatot. Az utóbbitól elállott, nem ugyan hivatalosan itt a házban, hanem egy banketten, mert ugy látszik, neki jobban esik abban a környezetben nyilatkozni fontos közjogi kérdésekről. Fentartotta azonban még most is a költségvetési törvény tárgyalásának időhöz kötöttségét. Ismervén a miniszterelnök urnak taktikáját, nagyon könnyen meglehet, hogy még ezt is elengedi, mert ő ugy tesz, mint az uzsorás, hogy magas összegen kezdi, de lehet vele beszólni, lehet vele alkudni. Az én véleményem is az, hogy a költségvetési törvénynek sem beterjesztése, sem tárgyalási módja ma nem helyes és nagyon jó volna, ha közakarattal, a pártok megegyezése alapján azon változtatni lehetne; a tárgyalások időhöz kötését azonban a legnagyobb erővel mindenkor ellenezném. Abszurd állapot az, hogy a t. kormány mindig indemnitással kénytelen dolgozni, mert soha kellő időben nem terjeszti be a költségvetést és nem ad a háznak módot arra, hogy azt kellő gonddal, a mi ilyen fontos javaslatnál szükséges, letárgyalhassa. Most október végén terjesztette be a miniszterelnök ur a költségvetési törvényjavaslatot, a bizottság még nem is kezdte meg tárgyalását, épen csak az előadók vannak kiküldve. Hogy lehet azt kívánni 31*