Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-515
154 515. országos ülés 1904 A te csontjaidat hűségesen megőrizték a St. Benőit - kolostor derék szerzetesei, de a te szellemed, a te lelked helyét e hazában már rég elfoglalta az aranyborjú. És mig a fejedelmi kegy folytán a te csontjaid jobb helyet fognak találni a kassai dóm szarkofágjában, addig a te váraidnak, városaidnak, falvaidnak népe százezrével vándorol ki a szabad, független Amerikába; oda, a hol nem egyért dolgoznak a milliók, a hol a munka becsületben és tiszteletben részesül és a hol a munkás becsületes munkája után a kenyér mellett a szabadságot is megkapja. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) De hát, t. ház, hagyjuk az elégikus hangulatot, hagyjuk az elégikus motivumokat, hiszen a t. túloldal azt talán meg sem érti vagy legalább nem is akarja megérteni. Hanem vizsgáljuk és nézzük a t. kormányelnök ur által beadott javaslatot a maga prózai egyszerű meztelenségében. Vizsgáljuk eló'ször is, hogy az igen t. miniszterelnök ur, midó'n ezen javaslatát beadta, milyen czélt akart elérni, mi czélból tette azt, hogy, mint pajkos csinytevő gyermek, beledobja a kútba a mérges anyagot, hogy kárt tegyen embertársainak, vagy hogy miért tette a tüzes csóvát a ház eresze alá. T, ház! Ha egy csinytevő gyermek teszi ezt, megverik, ha pedig egy öntudatos, önakaratának és eszének hatalmában lévő felnőtt férfiú teszi, nagyon természetesen és jogosan ráhúzzák a büntetőtörvénykönyv illető paragrafusát. S midőn a magyar miniszterelnök, gr. Tisza István teszi ugyanezt, akkor látunk egy óriási tapsoló, ujjongó és vihogó tömeget . . Gabányi Miklős: Vesztüket érzik! Heilebronth Géza: . . . látjuk a nagy műlelkesedést és valóban látnunk kellett már holmi bikaviadali jeleneteket. Molnár Jenő: Most készülnek rá! Holnap kezdődik a czirkusz! Heilebronth Géza i A t. kormányelnök ur ominózus és vészteljes javaslatának beterjesztése iránt nem sokáig hagyott bennünket kétségben, jelezte ezt azon levelében, a melyet jónak látott megírni Geszten és a melyet jónak látott ugrai választóihoz adresszálni. A miniszterelnök ur ezen leveléből a czél határozottan kitűnik, a midőn a levél egyik passzusában a következőket mondja (olvassa): » Bűnös könnyelműség és kötelességeinkről való gyáva megfeledkezés volna, ha fel nem használnók a helyreállott első nyugodt időszakot arra, hogy megszerezzük a magyar alkotmányos élet állandó biztosítékait,* Nagyon szép kifejezések ezek, az eleje azonban kissé erős. Hozzáteszi a miniszterelnök ur, hogy végszükség esetén a szólásszabadságot és a parlamenti viták utján való küzdelmet is korlátozni szabad. És mindjárt azt is elárulja a miniszterelnök ur, hogy e korlátozásra miért van szükség, és hogy az a végszükség, a melyre beszédében utal, nem is olyan november Ik-én, hétfőn. távol van, hanem nagyon is közel. Azt mondja ugyanis folytatólag (olvassa) : »Katonai és egyéb téren nagy reformok várnak megoldásra.« Tehát itt van a lóláb. A katonai követeléseket kell mindenáron biztosítani és azért kell behozni a szájkosarat, azért kell a szólásszabadságot a nemzet képviselőitől megvonni, hogy a mérhetetlen és telhetetlen katonai követelések kielégítése lehetővé váljék. A miniszterelnök ur levelében bölcsen hallgat arról, hogy mit ért azon egyéb téren megoldandó reformok alatt. A ki azonban figyelemmel kisérte a miniszterelnök ur eddigi működését, a ki figyelemmel kísérte az ő nyilatkozatait, cselekvését, egész felfogását, egész érzületét, bizony az, ha elfogulatlanul itól a t. miniszterelnök ur gondolkozása és meggyőződése felett, nagyon hamar és nagyon könnyen tisztában lehet azzal, hogy ezen egyéb téren megvalósítandó reformok alatt mit ért a t, miniszterelnök ur? mert bizony nem fogja érteni az egyéb téren létesítendő reformok alatt sem a választói jog kiterjesztését, sem a véghetetlenül rossz választási törvények reformját, sem a választás tisztaságát, becsületességét, függetlenségét biztosító intézmények megalkotását és nem fogja érteni ez alatt semmiesetre sem a nagy szocziális intézmények nemzeti és humánus irányban való megvalósítását (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem ezeket értette tehát az igen t. kormányelnök ur, hanem értette az Ausztriával való kiegyezés nagy kérdéseit, a melyekben nyilatkozatai folytán tudjuk, hogy nem lehet más az ő állásfoglalása, mint az, hogy biztosítsa az Ausztriával való közösség örök fentartását, hogy megkösse az Ausztriával való gazdasági egyezséget ugy, hogy továbbra is, ha lehet, örökre, le legyünk kötve, hogy tehát az összbirodalmi egységnek ezt a két legnagyobb támaszát: a katonai és gazdasági egységet ajándékul oda tehesse az osztrák császár lábaihoz. Ezt érthette a -t. miniszterelnök ur az egyéb téren létesítendő reformok alatt. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. kormányelnök ur nagyon finom nevelésben részesült. Ugron Gábor: Nem látszik, mert duhaj nagyon! Molnár Jenő: A jó magyar Debreczenben nevelkedett. Heilebronth Géza: Sokat tanult és tapasztalt már kora ifjúságában is. Hiszen már zsenge korában előtte állott fényes követendő példaképen ősz atyja, Magyarország teljhatalmú minisztere. A családi politika, a családi tradiczió biztosítására és megerősítésére, azt hiszem, nagyon bő utasításokat találhatott a híres bihari adminisztrátor memoárjaiban. Ilyen nevelési rendszer mellett nem csoda, ha a t. kormányelnök ur olyan eszméket hirdet, a milyeneket hirdetett szintén golyó és akasztófa kíséretében herczeg Windischgrätz, Schmerling, Bach, Metternich, Haynau és Karafia. S hogy nemcsak
