Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-514
5íí. országos ülés IdOk- november l c 2-én, szombaton. 145 azoknak a zavaroknak, a melyek a főszolgabírót arra késztették, hogy a gyűlés megtartására az engedélyt megtagadja. (Az elnöM széket b. Feílitzsch Arthur foglalja el.) Még a múlt évben interpellácziót intéztem hasonló tárgyban a miniszterelnök úrhoz és akkor adott válasza még emlékezetemben van. Nem akarom azt felolvasni, de a miniszterelnök ur világosan kijelentette, hogy ő a szabad gyülekezésnek hive és csakis ott érzi magát jogosítva ezt korlátozni, a hol esetleg államellenes mozgalmak vagy nemzetiségi mozgalmak azt megengedhetővé nem teszik. Tekintve azt, hogy a Csallóköz tisztán magyar vidék, tekintve azt, hogy a szocziálista tanok, hála Istennek, még nem terjedtek el, nem értem, mi indíthatta a főszolgabírót arra, hogy ezt az engedélyt megtagadja, ha csak nem az, hogy a miniszterelnök urnak akkoriban kiadott rendeletét helytelenül értelmezte. A keresztény munkásoknak vezetése hazafias kötelesség és mindenki, a ki e tekintetben társadalmi téren sikra száll, hazafias kötelességének tesz eleget és azért ebben nem korlátozni, de támogatni volna kötelessége a kormánynak az illetőket. (TJgy van! a néppárton.) tízen keresztény munkásirányitás hivatva érzi magát arra, hogy a szocziális kérdéseket helyes irányban, az állam érdekében oldja meg. (Ugy van! a néppárton.) En tehát a következő interpellácziót intézem a miniszterelnök úrhoz mint belügyminiszterhez (olvassa): » Van-e tudomása a balügyminiszter urnak arról, hogy folyó hó 6-ára Illésházára tervezett nyilvános népgyűlést a somorjai főszolgabíró nem engedélyezte ? 2. Ezen engedély megtagadása a miniszter ur akaratának felel-e meg? 3. Mivel indokolja a miniszter ur a gyülekezési jognak ekként való korlátozását ?« Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Ha gróf Zichy Aladár t. barátom oly szives lett volna, hogy velem ezt az esetet, mielőtt interpelláczió tárgyává tette, közölte volna, akkor én mindenesetre gondoskodtam volna arról, hogy máig megismerjem a tényállást és érdemleges választ adhassak. Miután ezt t. barátom — a mihez különben teljes joga volt — nem tette, én most a tényállást nem ismervén, csak ideiglenes választ adhatok, illetőleg csak ideiglenesen nyilatkozhatom, a nélkül, hogy ezt válasznak tekinteném, s a nélkül, hogy a ház nyilatkozatát provokálnám. Nagyon természetesen most csak azt mondhatom, hogy a gyülekezési jogra vonatkozó álláspontom egyáltalában nem változott. Mindenesetre sürgősen fogok meggyőződóst szerezni arról, hogy miben áll a dolog, s ha azt látnám, hogy az illető helyi hatóság tévesen fogta fel e KÉFVH. NAPLÓ. 190] 1906. XXX. KÖTET. tekintetben feladatát, nemcsak ki fogom e tekintetben tanítani, de gondoskodni is fogok arról, hogy a népgyűlés a lehető legrövidebb idő alatt megtartható legyen. (Helyeslés,) Érdemleges válaszomat különben akkorra tartom fenn, a mikor az ügyet ismerem és megmondhatom, hogy ezt az utat választottam-e," vagy forgott-e fenn valamely olyan körülmény, a melyet most nem ismerek és a mely esetleg a helyi hatóság eljárását indokolttá tette? (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Gr. Zichy Aladár kíván nyilatkozni. Gr. Zichy Aladár: A miniszterelnök urnak mint belügyminiszternek ezen dologra adott válaszát én tudomásul veszem. A mi pedig azt illeti, hogy én miért hoztam ezt az ügyet nyilvánosságra és miért nem kívántam azt a miniszterelnök úrral privátim elintézni, ennek az az oka, mert azt akartam, hogy erre nézve az ország kompetens helyről szerezzen magának informálást. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Hogy a kérdésnek ezen részével is tisztába jöjjünk, csak azt kívánom megjegyezni, hogy én abban a véleményben vagyok, hogy az interpelláczió jogának ugy kell gyakoroltatni, hogy az ilyen konkrét ügy először a maga rendes utján menjen fel a maga illetékes felsőbb hatóságához és csak, ha ez a hatóság nem jár el helyesen valamely képviselő felfogása szerint, akkor tegye azt interpelláczió tárgyává, (Helyeslés a jobboldalon.) különben — méltóztassék nekem megengedni, — egyfelől az interpellálási jognak komoly fegyvere válik a megszokottság által hatálytalanná, ha minden folyamatban lévő konkrét ügy, legyen az akár csekély, akár nem, ide hozatik; (Ugy van! jobbfelöl.) másfelől nem volna soha helyes a kormány részéről olyan választ adni, a mely az illető konkrét ügyre vonatkozólag bármilyen tekintetben prejudikálna, vagy akár elitélést, akár pedig helyeslést foglalna magában egy hatóság eljárásával szemben, mielőtt az illető miniszter a tényállást valóban ismerné. Nekem tehát egész tisztelettel tiltakoznom kell az ellen, hogy mostani válaszomból bárminő oly következtetés vonassák le, mintha én az illető főszolgabíró eljárását itt helytelenítettem volna. Meg fogom ezt tenni akkor, ha arról győződöm meg, hogy az eljárás nem volt helyes; de ma nem ismervén az ügyet, sem helyeslőleg, sem helytelenitőleg nem nyilatkozhatom. (Helyeslés a jobboldalon.) Annak idején tehát, a mikor az ügynek minden oldalát ismerem, egészen nyíltan vagy meg fogom védeni a főszolgabírót a támadások ellen, vagy kifejezésre fogom juttatni azt, hogy eljárása helytelen és téves volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Most pedig nagyon kérem a t. házat, hogy válaszomat se méltóztassék olyannak tekinteni, mintha az az ügynek bármi módon is prejudikálna. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur válasza érdemlegesnek nem lévén tekinthető, az interpelláczió 19
