Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-514
140 5Í4. országos ülés Í90'i november 1%-én, szombaton. selhetetlen teherrel a társadalomra nem járnak. (Zaj a bal- és a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget) Azzal a körülménynyel mindenkinek, a ki katonai kérdésekkel egyáltalában foglalkozik, számolnia kell, hogy a három évi szolgálatról a kétévi szolgálatra való átmenetnél az ujon üzletszámnak emelkednie kell; (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ahá! Felkiáltások jóbbfelH: Természeten! A gyerek is tudja! Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) emelkednie kell azon körülménynél fogva, hogy a keretek betöltésére nem három, hanem csak két korosztály áll rendelkezésre. (Felkiáltások jobb felöl: Természetes! Matematikai dolog!) Nessi Pál: Kisebb kereteket kell csinálni! (Zaj a bal- és szélsöbáloldalon. Halljuk! Hadijuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A benyuj tandó törvényjavaslat annak idején meg fogja győzni a t. házat arról, hogy az az emelés, a mely az ujonczlétszámnál mutatkozik, főleg, majdnem azt mondhatnám kizárólag, ebben a körülményben találja magyarázatát; a mi nagyon természetes is, mert a hadsereg legfőbb fegyvernemei közül sem a gyalogságnál, sem a lovasságnál uj formácziók felállítása, (Mozgás a balés a szélsöbáloldalon.) tehát a hadseregnek extenzív fejlesztése és szaporítása nincs tervbe véve. A gyalogságnál is a századoknak békelétszáma oly minimális mennyiségben lesz megállapítva, a mely a többi elsőrendű nagy hadseregek békelétszámának alatta áll, (Mozgás a bal- és a szélsöbáloldalon.) s uj szervezés, uj organizatórius tervezés, olyan, a mely bizonyos számszerű emelkedésével is járna a haderőnek, a főfegyvernemek közül kizárólag a tüzérségnél van kontemplálva, a tüzérségnél, a melyről igen jól tudja mindenki, a ki foglalkozik a kérdés sel, hogy nem csak ágyúinknak ma már elavult rendszerénél fogva, de számszerű nagyság tekintetében is a többi nagy hadsereg tüzérségének alatta marad és nem képes azt a barczászati és hadászati funkcziót teljesíteni, a melyet a haderők mai szervezése mellett a tüzérségnek teljesítenie kell; így tehát szükségessé vált a tüzérségi formáczióknak számszerű szaporítása is. És ezen kérdés megoldásába belejátszott egy másik, nagyon fontos katonai szempont is; (Halljuk! Halljuk!) t. i. mind jobban és jobban kidomborodik a modern háborúkban az, hogy a haderő igazi taktikai egységét a gyalogsági hadosztályok képezik, hogy a gyalogsági hadosztályokat kell lehetőleg erős szervezettel ellátni, lehetőleg ugy ellátni, hogy azok, mint egyes kövei az egész hadseregnek, önállóan mozgósíthatók és magukban egységesek maradhassanak. Ebből következik az a törekvés, hogy a gyalog hadosztály már béke idejében szerves kapcsolatba hozassák azon tüzérséggel, a mely hozzá beosztva lesz; (Zaj. Halljuk! Halljak!) mert óriási előnynyel jár katonai szempontból az, — hogy egyfelől a mozgósításnál és az ellenség előtt álló haderő pótlásánál és kiegészítésénél, de másfelől a csata pillanataiban a vezetésnél is, — ha azok a csapatok, a melyeknek olyan előnyös kontaktusban és olyan teljes összhangban kell állaniok, mint a gyalog hadosztály és a mellé beosztott tüzérezred, ha ezek a csapatok már béke idején szerves, állandó kapcsolatba hozatnak. Nessi Pál: Mi mindig mondtuk ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez az indok volt döntő abban a tekintetben, hogy a honvédség is hadosztály-tüzérezredekkel ruháztassák fel. (Hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj és felkiál fások a szélsőbaloldalon: Hát nem kellett az obstrukczió ?) Bakonyi Samu: Hát az obstrukczió mégis csak ért valamit,! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Önök sürgették, hát örüljenek most!) Ballagi Géza: Harmincz évig kívánták, most nem kell? Thaly Ferencz: Timeo Danaos et dona ferentes! (Zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Telegdi József: Hát örüljenek legalább! (Folytonos zaj.) Gajáry Géza: Most nem tetszik?(Folytonos zaj. Elnök csenget.) Nessi Pál: Végre belátták, hogy igazunk van! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon. Nessié az érdem !) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot csendben meghallgatni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek a fontos katonai szempontok domborodtak ki azokban a beható tárgyalásokban, a melyek a kérdésben huzamosabb időn keresztül folytak és indították a közös hadügyminiszter urat arra, hogy még ez év nyarán kelt hivatalos átiratában, a melyhez természetesen a magyar kormány teljes odaadással és teljes készséggel csatlakozott, arra az álláspontra helyezkedjék, hogy a honvédségnél és az osztrák Landwehrnél a hadosztályok tüzérségi szolgálatának ellátása végett (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) annyi hadosztály-tüzérezred állíttassák fel, a hány hadosztályt a honvédség képez. Ugron Gábor: Honvédtüzérek ? Gróf Tisza István miniszterelnök! Honvédtüzérség, igen. (Hosszan tartó élénk éljenzés a jobboldalon.) T. ház! Én ebben olyan nagy dolgot nem látok. (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Pedig a háta mögött nagy dolgot látnak benne! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Igen örvendetes és fontos előrelépést látok ebben, a mely, a nélkül, hogy a 67-es alapot bármi tekintetben érintené, vagy a közös hadsereg viszonyait bármi tekintetben megingatná, igenis fontos és jelentékeny lépés abban az irányban, hogy a magyar honvédség mindazon kellékekkel felszereltessék, a melyek annak harczképességéhez szükségesek,