Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

lovember l2-én, szombaton. 138 üti. országos ülés Í90í r, állású alkalmazottaknál hét órai éjszakai munkaidő már 24 órának számit, 12 óra egy perez pedig másfél vagy egy és háromnegyed napnak számit. A nyugbér ügyét ugy tüntették fel, hogy az ezeken az állapotokon segit és ezeknek az embereknek jövőjét valamelyes módon és mértékben biztosítja. Ha pedig alaposabban megvizsgáljuk a dolgot, kitűnik, hogy ez is csak az emberuzsorát nagyobbítja, mert ezektől az alkalmazottaktól levonnak egy és fél vagy két koronát havonkint a 26 koronás jövedelemből is a nyugbórpénztár javára, ezenkívül levonnak a valóságos jövedelemből 2%-ot a betegsegélyzőpénztár javára. A nyugbérpénztár azonban nem ad a levonási összegnek megfelelő nyugbért, hanem ad pl. a harmadik nyugbérosztályban 10 évi szolgálat után 100 koronát, 40 évi tagság után 400 koronát. Én ugyan még olyan kisegítő fékezőt nem láttam a világon, a ki 40 esztendeig ebben az állapotban kibírta volna, de ha negyven esztendeig kibirnä is, akkor is aránytalan ez a dolog, mert ez az összeg nem felel meg az általa befizetett bérösszegnek. Igen röviden foglalkozom ezzel a kérdéssel és csak arra mutatok rá interpelláczióm befejezéseképen, hogy nézzen szét az igen t. miniszter ur az államvasutak üzleti forgalmában és ügykezelésében. Nem is hivatkozom a beszerzésre, a tarifális dolgokra, a refakeziákra, a vaggonkölcsönzés dolgaira, nem hivatkozom a fiumei raktárvállalatra és egyéb dolgokra, a hol az állam pénzéből milliókat és milliókat dobnak el évenkint olyan dolgokra, a melyekre semmi szükség sincs és lentartanak embereket és vállalatokat, a melyektől egyszerűen meg kellene szabadítani az államvasutakat; csak azokra a szerződésekre hivatkozom, a melyeket a t. miniszter urnak a minisztersége alatt megkötöttek, azokra a botrányos szerződésekre, a hol egyikmásik czégnek, vállalatnak minden ellenszolgáltatás nélkül 20—30—50—100—200.000 koronát és még nagyobb pausálókat fizettek különböző czimeken, a mely szerződéseket itt bemutatni sem a hely, sem az idő nem engedi, de majd alkalmat veszek magamnak ezeket beszerezni, a hol milliókat és milliókat juttatnak kortes ezé lókra és egyébként politikai és más embereknek, és a szegény embereket valóságos páriákként kezelik és olyan szégyenletes emberuzsorát űz velük az államvasút, a melyet nem hiszem, hogy a világ egyetlen vállalatánál is fel lehetne találni, nem pedig ilyen nagy intézménynél, a mely a legnagyobbak egyike az egész világon ós a mely az állam czégét viseli. Ezeknek előrebocsátásával bátor vagyok a t. miniszter úrhoz egy rövid interpellácziót intézni azon kérelemmel, hogy fontolja meg a t. miniszter ur ezt az állapotot, nézzen szét a vasutak igazgatási körében és segítsen rajtuk, mert ezek az emberek nehéz, életveszélyes, becsületes munkát végeznek és nem lehet őket arra kényszeríteni, hogy tovább is nyomorogjanak, kínlódjanak helyzetük javulásának minden reménysége nélkül. Intetpelläczióm a következő (olvassa): ^Megismervén a Máv. szolgálatában álló kisegítő fékezők nyomorúságos helyzetét, hajlandó-e a miniszter ur rövid idő alatt ezen az állapoton segíteni, a mostani, az államra szégyenletes ember uzsorát megszüntetni ?« (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi miniszternek. Következnék most gróf Apponyi Albert bejelentett interpellácziója. Gróf Apponyi Albert azonban jövő szerdára kívánja interpelláczióját átvitetni. (Helyeslés.) A ház hozzájárul. Következik Bolgár Ferencz képviselő ur interpellácziója az uj véderőtörvény ügyében a miniszterelnökhöz és a honvédelmi miniszterhez. (Halljuk! Halljuk!) Bolgár Ferencz: T. képviselőház! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Bolgár Ferencz: T. képviselőház! A honvédelmi miniszter ur által a tegnapi napon beterjesztett törvényjavaslatok egyikének értelmében az 1889-ik évi véderőtörvény és az 1893-iki ujonczmegajánlási törvényben 43.889 emberben megállapított magyar ujonczjutalék a közös hadsereg számára és az 1890-iki honvédtörvényben 12.500 főben megállapított ujonczjutalék a a ni. kir. honvédségnek ismét egy esztendőre, 1905. év végéig, tehát már hetedizben prolongáltatik. Miután, mint méltóztatik tudni, az ujonczjutalék magassága a védtörvény 14. §-ában csak 10 évre lett megállapítva, a szakasz hatálya 1898 ban már lejárt és a védtörvény revíziója nem történhetvén meg, a kormány kényszerítve volt az ujonczjutalék magasságát évrőlévre meghatároztatni. Tekintettel;— bogy ha szabad magamat így kifejeznem — az ujabb prolongáczióra, egészen jogos az a kérdés: vájjon megakadtak-e a védtörvény reformjára vonatkozó tárgyalások ? - annál jogosabb, miután mindenki abban a hiszemben volt, hogy az uj védtörvény előterjesztése máiküszöbön áll és én magam is azt hittem, hogy ezen prolongáczionális javaslat helyett a védtörvény fog előterjesztetni. Annál is inkább, mert ennek tárgyalása lesz az alkalom arra, hogy a katonai kérdést, a mely jelenleg ugyan nem aktuális, (Zaj a baloldalon.) de mindenesetre a kedélyeket foglalkoztatja és a politikai helyzet alakulására befolyással bir, végleges megoldás elé vigyük. Hock János: Szívesen tárgyaljuk, csak vonják vissza a házszabályreviziót. Bolgár Ferencz: Nézetem szerint, eltekintve attól, hogy az uj védtörvény megalkotása nagy érdekében van a hadseregnek, itt oly fontos politikai kérdésről van szó, a melynek megoldá-