Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

5lí országos ülés 190í november 12-én, szombaton. 13í» gázolni, csakhogy a rögeszmét megvalósítsa. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nessi Pá!: Éretlen ember kormányozza az országot! Sághy Gyula: Vagy ha ez nem, még egy másik lehetőség van, tertium non datur: egy bécsi parancs, a melynek végrehajtására a miniszterelnök ur nem kap további halasztást. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Ez alól nincsen kitérés, mert józan észszel nem lehet más okot találni. És hogy a kormánypárt ennek daczára vakon követi vezérét ezen rögeszme megvalósításának kierőszakolásában, azt nem tudom másnak tulajdonítani, mint ideges századunkban a, szuggesztió nagyon messze menő hatásának. Őszintén megvallva, nem tudok erre más okot találni, mint a szuggesztiót. Ha pedig, t. képviselőház, veszszük azt a módot, azt az eljárást, melylyel a miniszterelnök ur ezen kezdeményezését a parlamentbe bedobta, ha veszszük ezt a durva hangot, . . . Nessi Pál (a jobboldalról): Ugy van! Igaz! Pap Zoltán (a jobboldalról): Igaz! Ez áll! (Derültség. Elnök csenget.) Sághy Gyula: . . . — hogy a miniszterelnök ur legsajátosabb kifejezésével éljek — ha veszszük azt a provokatív hangot, meljlyel ugrai levelében az ellenzéket vérig sértette; hát ha keresve-kereste volna is az akadályokat, melyeket ezzel javaslata elfogadására ellenébe maga gördített, keresve sem talált volna nagyobbakat, mint a minőket sajátszerű eljárásával előidézett. Nessi Pál (a jobboldalról): Ugy van! Ugy van! Rákosi Viktor : Élénk helyeslés a jobboldalon. (Derültséa.) Tessék beirni, gyorsíró urak! Elnök: Csendet kérek ! Sághy Gyula: T. képviselőház! Én ezt az eljárását nem tekinthetem másnak, mint hogy a miniszterelnök ur azért, hogy ürügyet keressen javaslatának keresztülvitelére, fel akarta izgatni az ellenzéki kedélyeket épen ugy, mint a hogy az ellenzékről sporadikusan megnyilvánuló hangokat, a melyek időnkint obstrukczióval fenyegettek, szintén nagy zajjal felfújták, bár komolyan e hangokat senki sem vette, az ellenzék egy árnyalatánál sem találtak azok visszhangot, mégis felfújta azokat a kormány sajtója, és pedig vagy azért, hogy a miniszterelnök ur ürügyeket kereshessen indítványa megtételére, vagy hogy megijesztve a kormánypártot, azt tömörülésre birják, mint a hogy a kis gyermekeket, ha rosszalkodnak, szokták a mumussal ijeszteni. És most, t. képviselőház, ha tekintjük azt a remekírók keretébe tartozó parlamenti szótárát a miniszterelnök urnak, a melyet itt a parlamentben alkalmazni szokott, ennek legékesebb virágai a következők (olvassa): »Zabot hegyezni! Szájhősök! Hitvány, silány, lealázó, durva, gaz stb.« Rákosi Viktor: Tisza István illemtanár! Elnök: Csendet kérek! Sághy Gyula: Ezek a kifejezések szintén nem nagyon mozdíthatják elő a parlamenti békés együttműködést ós különösen nem igen mozdíthatják elő a miniszterelnök ur indítványának elfogadását. Csak egy kis képet kívánok bemutatni ebből a szótárból, midőn kérdem a t. házat, miképen hangzanék, ha az ellenzéki oldalon azt találnák mondani, hogy a parlamenti szájhősök egyik legelseje maga a t. miniszterelnök ur, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szelsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon) a ki ugyan szájjal hirdeti a nemzeti politikát, de tetteiben annak ép ellenkezőjét cselekszi, vagy ha az ellenzék oldaláról rá visszafordítva, azt mondanák, hogy hitvány és silány az a politika, a melyet a miniszterelnök ur űz, a mely nem a nemzeti erők fejlesztésére, hanem a nemzeti aspirácziók letörésére van'folytonosan irányozva... (Elénk lielyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Mégrendreutasitásban is részesülne az illető. Elnök: Csendet kérek, t. ház! Pap Zoltán: Ezen az oldalon nem utasítanak rendre. Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és a tárgyalások komolyságát megőrizni. Sághy Gyula: . . , vagy azt mondanák, hogy azok a törvénysértések, a melyeket a miniszterelnök ur egymásután elkövet, képezik azt a parlamenti gazt, a melyet legelőször kellene innen kisöprüzni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mit szólana a miniszterelnök ur, ha azt mondaná az ellenzék, hogy az a lealázó, hogy a miniszterelnöki székből a nemzeti politikát lealacsonyító r tanok és durva provokácziók hangzanak el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez alacsonyítja le nemcsak a miniszterelnöki állást, hanem magát a parlamentet is. B. Kaas Ivor: így (Jabányi is miniszterelnök lehetne! Gabányi Miklós: Én nem tudok goromba lenni! Sághy Gyula: De én nem akarom mindezeket a t. miniszterelnök úrra visszafordítani, én ezek elmondásával csak egy tükröt akartam a miniszterelnök ur elé tartani, hogy gyönyörködhessék legsajátabb parlamenti modorának visszatükrözésében és meg akartam mutatni, hogy a miniszterelnök ur panaszának nincsen alapja. A miniszterelnök urnak nincs joga. panaszkodni, ha ezeket neki ellenzéki oldalról esetleg kamatostól visszaadják, mert a miniszterelnök urnak magának kellene először az illemtant megtanulnia, megtanulni az állásához és a parlament méltóságához illő modort és illedelmes hangot. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.)