Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

513. országos ülés 1904 november 11-én, pénteken. 115 hogy a legutóbbi paktum következtében, a melyre annyiszor történt hivatkozás, egy igazán istentelen sérelem orvosoltatott, értve ez alatt azt, hogy az a törvényes intézkedés, a mely azon szegény polgártársainktól, kik nem voltak képeeek anyagi sanyaruság folytán adójukat pontosan lefizetni, a szavazati jogot elvette, a törvényhozás által meg lett változtatva, mondom, midőn ez országban semmi más haladás nem történt a választói jog kiterjesztése terén, és midó'n ép ma hallottuk Polónyi képviselőtársunktól a miniszterelnök urnak a választójog kiterjesztésére nézve tett igéretét, akkor nézetem szerint normális parlamentáris viszonyok között kérdés tárgyát sem képezheti: sürgős-e a választójog kiterjesztése, vagy sem? (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A választói jog kiterjesztésére nézve sok argumentumot hoztak fel t. képviselőtársaim. Én csak egyre hivom fel t. képviselőtársaim figyelmét. Ha mi ebben a házban elveszítjük a nexust az ország népeinek nagy tömegével és itt fent a magasban holmi felsőbb tízezrek politikáját csináljuk a nélkül, hogy ennek gyökere a nép nagy rétegeiben találna talajra, akkor el fog következni nem nagyon messze időben egy oly óriási vihar, a mely azután sokkal messzebb fog bennünket ragadni, mint azt az ország fokozatos haladása érdekében szükségesnek tartanok. (Élénk helyeslés bal felöl.) Prévoir et prévenir. Előre kell látni és az eseményeknek elébe kell vágni, Ezek tények, az országban bizonyos forrongás van, a mit mindenki ismer, a ki mint magam, nem röstelli, (Helyeslés a baloldalon.) hanem eljár a nép közé és leül a kurta korcsmában is beszélgetni azzal a polgárral, akár választó az illető, akár nem, Mi, a kik elmegyünk egyszer-máskor a népgyűlésre is, még ha meg is róják érte az embert, mint a hogy velem történt, meggyőződhetünk igen könnyen arról, hogy odalent az alsó rétegek nagy tömegében bizonyos elégedetlenség, forrongás van. (Halljuk ! Halljuk!) És engedjék meg, t. uraim, hogyha azon a gőzgépen a biztosító szellentyüket elzárják, egy ideig tarthat még a forrongás, elzárhatják a gőzt baj nélkül, de azután a helyett, hogy a gőznek egy bizonyos természetes eltávolodása, elvesztése állna be, robbanás következik. Emlékeztetek itt egy tényre, t. ház, a mely csak nagyon rövid idő előtt történt, és a melynek analógiája igenis ráillik a választói jog kérdésére. A vasutasok mozgalma hónapokon át tartott és többen figyelmeztettük a t. kormányt, hogy vigyázzon, ne játszszék a tűzzel, mert ott nagy bajok vannak, nagy az elégületlenség és ha elejét nem veszi kellő bölcs gondoskodással és intézkedésekkel, ebből egy explózió fog keletkezni. Erre azt felelték, hogy mi, a kik figyelmeztettük a kormányt, heczczelünk; hogy mi csináljuk a forrongást. S a midőn kiütött a vasúti sztrájk, a tények, sajnos, nekünk adtak igazat. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szäsöbaloldalon.) Ugyanez áll még sokkal nagyobb mértékben a választói kérdés tekintetében is, mert míg ott csak körülbelül 30—40 ezer C3alád sorsáról volt szó: itt százezrek és milliók sor.m forog koczkán. A bölcsen előrelátó politika igenis azt parancsolja nekünk, hogy ne kövessük el azt a sötétbe való ugrást, a melyet Széll Kálmán t. képviselőtársunk a miniszterelnöki székben emiitett, hanem hogy fokozatosan haladjunk előre, s hogy fokö2atosan terjeszszük ki azon jog határát, a melynek élvezetébe mindinkább több és több erre megérett és alkalmas elemet kell bevonnunk ebben az országban. (Helyeslés a bal- és a széls'úbahldalon.) A parlamenti reformnak első, s mindenesetre legfontosabb problémája a választói jog kérdése. A második, a mely azonban nem kevésbbé fontos, s a mely egy olyan szembeötlő igazságtalanságot kivan orvosolni, a melynek szanálásával egy napig sem volna szabad késnie annak a kormánynak, a mely legújabban a nemzeti politika jelszavát is kisajátította magának: a választói kerületek kiigazításának kérdése. Nem szándékozom itt arról deklamálni, hogy a legnagyobb abszurdum és nevetséges dolog, hogy az egyik választókerületben 70—80 vagy 90 ember számára — a kiknek talán több mint fele a kormány közvetlen rendelkezése alatt álló ember — nevezzen ki a kormány kívánsága szerint képviselőt, a másik oldalon pedig van olyan kerület, a melyben tiz-tizenkét ezer választóra esik egy képviselő. Hogy itt bizonyos kiegyenlítésre feltétlenül szükség van, ahhoz szó nem férhet. Elismerik ezt a túloldalon ülő t. képviselőtársaink is, mert hiszen volt nemzeti párti t. képviselőtársaim már körülbelül tiz évvel ezelőtt is zajosan helyeseltek, midőn ezen kérdéseket a régi házban fejtegettem. De mit használ a helyeslés, ha az intézmény megalkotására egy lépést sem tesznek. De — és ezt kötelességem bizonyítani — a nemzeti politika szempontjából is igen fontos, hogy a kerületek kiigazítása megtörténjék és pedig azért, hogy épen a t. többség részéről felhangzott azon aggályok tekintetében is meggyugtatás nyújtassák, a melyek arra vonatkoznak, hogy ha a választói jogot kiterjesztjük, akkor majd a nemzetiségek, nem tudom, micsoda veszélybe fogják ezt az országot sodorni, mert ugyebár, ki akarjuk terjeszteni a választói jogot, több embernek akarjuk megadni a választói jogot, ennélfogva igen természetesen több nemzetiségi választó is fog ezen alkotmányos jogával élhetni? Másrészt azonban ugyancsak konczedálta már az igen t. miniszterelnök ur a községénkinti vagy körjegyzőségenkinti választást. Ez igen helyes, magam is kívánom bizonyos feltételek biztosítása esetén. Mihelyt azonban községenkint vagy körjegyzőségenkint választunk, mihelyt megszűnik a distancziáknak kérdése, megszűnik az a szükség is, hogy a kerületeket 15*