Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

509. országos ülés 190í tási reform, a mely még demokratikusabb alapokra fektette Angliának egész parlamenti képviseletét. (TJgy van! balfelöl.) És mi történt, t. ház, 1893-ban Gladstone kormánya alatt? Az, hogy a házszabályszigoritást, a melyet a legnagyobb szigorral alkalmaztak az irek ellen . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Az irek ellen ? Günther Antal . . . Előzetesen és korábban igenis az irek ellen, s megtörtént azután az, hogy a midőn Gladstone az irek támogatásával kormányra jutott és igy többséget tudott magának szerezni, akkor Gladstone az írekkel szövetségben a toryk ellen alkalmazta a szólásszabadságot korlátozó rendszabályokat. így áll a dolog, t. miniszterelnök ur, csakhogy annak a példának, a melyet felidézni méltóztatott, itt egy előfeltétele hiányzik. Hiányzik az a lehetőség, hogy a midőn ily megtorló, megszorító rendszabályok alkalmaztatnak a rövid időn át uralkodó többség által az ellenzékkel szemben, az ellenzék kormányra jutván, kormánypadokon ismét a régi kormánypárt ellen, a mely az ellenzék padjaira került, alkalmazza ugyanezen rendszabályokat, (Ugy van! TJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Ez, t. ház, a parlamenti váltógazdaság, és a hol ez megvan, ott minden veszély nélküli ily korlátoló intézkedés, mert van ennek egy fékje, a mely minden bajt elhárít, minden veszélyt kiegyenlít; a mely kölcsönös óvatosságra inti az embereket, mert: »Ma nekem, holnap neked.« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azonban megfordítva alkalmazza a parlamentarizmus életében elfogadott ezt a maximát, midőn ugy tartja: a korlátolást és megrendszabályozást mindig nektek, a hatalmat mindig nekünk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. ház, hogy a magyar alkotmány annyi veszedelem és vihar után egészen a mai napig fennáll és hogy nem voltak képesek megrendíteni az ezen alkotmányban fekvő biztosítékokat legalább állandóan, s nem voltak képesek eltemetni azt, annak titka a mi alkotmánytörténelmünknek egy nagy gondolatában nyilatkozik, abban, hogy midőn baj volt, akkor a szabadságnak nagyobb biztosítására, a népjogok nagyobb érvényesülésére fektette a törvényhozás a súlyt. És a mit a szocziologusok csak később abban a tételben fejtettek ki, hogy mikor a kezdődő társadalmakban a szabad ember lemondott a maga egyéni szabadságáról és társadalmi kötelékbe lépett, ezt nem azért tette, hogy jogail elveszítse, hanem azért, hogy az a társadalom és annak nagyobb és felsőbb alakulata, az az állam védje meg a maga nagyobb hatalmával azokat az egyéni jogokat, a melyeket a haza közjavára igy értékesíthet, ez a tétel, ez a gondolat már a mi aranybullánkban megvan. Ott van kimondva az az elv, a mely a mi alkotnovember 7-én, hétfőn. 7 mányunknak egyik nagy kincsét képezi, midőn ennek az aranybullának 2. §-ában ezt olvassuk: »A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is Szent István királytól szerzett szabadságát némely királyok, hol tulajdon haragjuk boszujából, hol gonosz avagy önnön hasznukat szerető emberek hamis tanácsadásából sok pontban hatalmasul megrontották vala, azért a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk való királyai fiilét az ország állapotának megjobbitásáről. Mi tehát az ő kérelmöknek mindenben eleget akarván tenni, kivel tartozunk is jelesben azért, mert ez okon vélek már gyakoriabb nem kicsiny keserűségre jutott ügyünk, a mit a királyi tisztesség tökéletes megtartásáért eltávoztatnunk illik, ez pedig senki más által nem lehet inkább, mint ő általok, megadjuk mind nekik, mind országunk többi lakosainak azt a szabadságot, melyet a szent király adott.« Igenis, t. ház, a jogok tiszteletben tartása, a szabadság biztosítása minden baj orvoslásának egyedüli titka. A nemzeti jogok érvényesülése és az alkotmány biztosítása minden veszedelem ellen a legbiztosabb orvosszer. És ha a t. miniszterelnök ur nem tud más orvosságot, mint a szólásszabadság megszorítását, (L'gy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) a nemzeti jogok minél szűkebbre való korlátolását, a többség hatalmának módnélküli kiterjesztését, a helyett, hogy létrehozná azokat a reformokat, a melyekkel ez az ország képes lenne ellenállni a kormány önkényének, vagy máshonnan fenyegető veszély áramlatainak, akkor előveszszük alkotmánytörténelmünknek már az aranybullában lefektetett nagy elvét, s e nemzet jogainak respektálását követeljük, ugy ezen a párton, mint a többi ellenzék soraiban, azt mondván: létesítse előbb a kormány a választási reformot, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) lehetővé tévén ez által a belügyi reformokat, s biztosítván itt a valódi alkotmányos szabad életet a rideg párturalom helyett. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Midőn a mi viszonyainkon végignézek, előttem lebeg Lengyelország példája. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Lengyelországnak példája lebeg előttem azért, mert hiszen ott a liberum vető volt az, a mi megakasztotta az ország egész belügyi fejlődését és lehetetlenné tette boldogulását. De ez a liberum vető az alkotmányából kitöröltetett és 1791-ben Potoczky és Kollontay megalkották Lengyelország uj alkotmányát. Azt az alkotmányt, melyről Pitt ós^ Bürke a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Es mi történt ? A kívülről fenyegető veszedelmek hatása alatt három csoport alakult a lengyel parlamentben: azoknak a jóhiszeműeknek csoportja, a kik az idegen hatalom túlsúlyától félve, megszorították a lengyel alkotmányt; a másik csoport volt azoknak a pártja, a kik idegen pénzen éltek; (Halljuk!