Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-494
í9í. országos ülés 1904 T. ház! Én ezen javaslat bírálatával két szempontból akarok röviden foglalkozni. Az egyik a közjogi, a másik a közgazdasági szempont. A közjogi szempontot gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam kifejtette, nem akarok sokat rekapitulálni, nem akarok sok közjogi velleitással előállani, hanem egyet kénytelen vagyok mégis felhozni és ez az, hogy ebben a törvényjavaslatban az 1899 : XXX. törvényczikknek legnagyobb garancziáját látom megsértve. (Igazi Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az 1899 : XXX, törvényczikknek legfőbb vívmánya az volt, hogy e szerint a törvény szerint az Ausztriával kötendő vámszövetség lejárati ideje és a külföldi szerződések lejárati ideje egybeesik s ezzel visszaadta a nemzetnek materialiter is azt a jogát, hogy ha kell, esetleg Ausztriától függetlenül is rendezhesse a külällamokkal való gazdasági viszonyát. Azonban jelenleg Ausztriával nincs uj vámszövetségünk s a régi lejár 1907-ben. A rendelettel életbeléptetett uj ideiglenes olasz szerződés pedig 1905 deczember 31-íg marad érvényben, az uj végleges szerződés pedig már 1906 január 1-én lépne életbe, tehát akkor, a mikor Magyarország még Ausztriával vámszövetségben van; minélfogva látszólag nem egy időre esik a külföldi szerződések és Ausztriával való szövetségünk lejárati ideje, ez pedig illuzóriussá teszi az 1867. évi XII. és az 1899. évi XXX. törvényczikkben megerősített jogainkat a külön vámterülethez, (Igaz! Ugy van! a baloldalon,) Épen azért fenekestül felforgatva látom az 1899. évi XXX. törvényczikk legfőbb vívmányát s azért ezt a törvényjavaslatot közjogi szempontból el nem fogadhatom. (Élén! helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, nekem nemcsak közjogi aggályaim vannak, hanem vannak közgazdasági aggályaim is. A mikor ezen javaslat bírálatánál annak közgazdasági oldalára térek rá, azt látom, hogy a kormány megóvta ugyan, a menynyire lehetett, a bortermelőknek erdekeit; azonban hogy ha összehasonlítom ezt azzal, hogy mit kellett nekünk rekompenzáczióképen adnunk, akkor azt látom, hogy nekünk a jubilálásra okunk sincs; mert ha azt látom, hogy gyümölcstermésünk teljesen tönkretétetík a déligyümölcs behozatala által; ha azt látom, hogy lótenyésztésünk tönkre tétetik az által, hogy lókivitelünket megnehezítettük a javaslatban foglalt magas vámok által; ha azt látom, hogy a főzelékféléknek a vámmentesség megadása tönkreteszi egész kerti gazdaságunkat: akkor én sok előnyt látni nem tudok abban, hogy ebből a javaslatból a borvámklauzula kimaradt. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) S hogy van az, hogy a mikor ilyen, az agrár érdekeket annyira érintő javaslatok vannak napirenden, akkor az u n. agrárista urak ismét csak hallgatnak és nem szólnak semmit? Az agrár urak akkor, (Zaj a jobboldalon. Halioktóber 17-én, hétfőn. 93 juh ! Halljuk! balfelöl.) a mikor esetleg a kormánynak kellemességet tudnak csinálni, beszélnek, de a mikor esetleg ez kellemetlen volna a kormányra nézve, akkor az agrárius urak hallgatnak ; pedig a ki akkor, a mikor beszélnie kellene, hallgat, az vétkezik. (Helyeslés.) Itt van Rubinek Gyula képviselőtársamnak kitűnő nagy munkája, a melyben kifejti, hogy az uj vámtarifában legalább is 60 korona vám kell hogy vettessék a mandulára s legalább 40 korona a főzelékekre. Ebben a javaslatban pedig épen a mandulának a vámja eltöröltetik s a főzelékek is vámmentessé tétetnek és mégis az agráristák vezérfórfiainak semmi kifogásuk ez ellen nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, nemcsak az a baj közgazdasági érdekeinkre nézve, hogy az országon belül nem találnak kellő védelemre, de baj az is, hogy ott, a hol a nemzetnek közgazdasági érdekét legjobban meg kellene védelmezni, t, i. a diplomácziánál, a magyar nemzetnek érdeke semmi védelemben nem részesül. A mi diplomácziánknak ebben a tekintetben való tájékozatlansága az egész világon ismeretes. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én nem tudom, értesült-e róla a t. ház, de hiszen nyílt titok, hogy akkor, a mikor az olasz kereskedelmi szerződés lejárt, a mikor tehát Ausztria és Magyarország kereskedelmi érdekeit meg kellett volna védelmeznünk, ottani külügyi képviselőnk, Passetti azt mondotta, hogy magát gyengének érzi erre a feladatra s igy épen akkor, a mikor meg kellett volna védelmezni a monarchia érdekét, ment el onnan s kineveztek oda egy urat, gróf Lützowot azért, hogy helyet csináljon a külügyminisztériumban egy más magas állású diplomatának, s gróf Lützow, mivel Olaszországban ismeretlen volt, tájékozatlan volt, monarchiánk érdekét kellőleg megvédeni nem tudta. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi bajunk abban áll, hogy a mi diplomácziánk a közgazdasági kérdésekkel egyáltalában nem foglalkozik. (Ugy van! balfelöl.) Diplomatáink nagy része csak azt tudja, hogy Burgundi Mária nagyanyjának nővére ki volt. Vizsgát tesznek a geneologiából, de hogy a külkereskedelmi szerződésekből milyen előnyök vagy hátrányok háramolhatnak egy országra, erről a legkevesebbnek van tiszta képe. (Ugy van! balfelöl.) Szomorúan kell konstatálnunk, hogy az egész világon az osztrák-magyar monarchia követei tudják legjobban meghajtani magukat, ők tudják a legfényesebb bálokat adni. de ők tudják államuk érdekét legkevésbbé megvédeni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kifogásom van ez ellen a javaslat ellen még az államrezon szempontjából is. Midőn a külfölddel kötendő szerződések tárgyalásának kellő közepén állunk, midőn Németországgal és más hatalmakkal szerződnünk kell és van egy projektált vámtarifánk minimális tételekkel, a
