Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

90 493. országos ülés 190Í október 15-én, szombaton. dapesten leszek és 3—4 nap alatt, a mennyire csak lehet, eljárok az ügyében. Most a t. képviselőház tudomására hozom, hogy milyen ott az eljárás. Fölolvasom, hogy kérvényére egy évvel ezelőtt mit válaszoltak. (Olvassa): »A honvédmenház felügyelő-bizottság elnökétől VIII. Práter-u. 19. sz.401/f. b. sz. Szatmárnémeti város tekintetes polgármesteri hivatalának Szatmár-Németi. Grád Flórián nyugdíjas 1848 — 1849-iki honvéd tizedes Szatmár-Németi lakos folyamodványa, melyben a honvédmenházba való felvételét kérelmezi, a folyó évi szeptember hó 23-án tartott honvédmenház felügyelő-bizottsági tárgyaláson I. osztályzatot nyervén — szíveskedjék a tekintetes polgármesteri hivatal erről nevezettet azon hozzáadással értesíteni, hogy annak idején, midőn a sor rá kerül, a honvédmenházba leendő bevonulásra fel fog hivatni. Addig pedig türelmes várakozásra utaltatik, mert az esetleges sürgetés figyelembe vétetni nem fog.« stb. Kezembe vettem ezt a dolgot. Azt hittem, talán megfeledkeztek róla. Tegnapelőtt elmentem a honvédmenházba, a hol a parancsnokság közölte velem, hogy 150 emberre van hely; most két hely van üresedésben, tehát még' 148-an vannak. Kiírtam ott, hogy folyamodó volt: 1900-ban 67, 1901-ben 41, 1902-ben 70, 1903-ban 49, 1904-ben pedig 73. Az illetőnek tehát várnia kell, mert előbb az 1900 évieket hívják be. Egyéb felvilágosítást nem kaptam. Elmentem ezután a práter-utczai irodába, a hol egy öreg szabadságharczos az irodavezető, a kinek egy dijnoka is van. Az felvilágosított, hogy mikor a két üresedés bekövetkezett, az 1900-ból való 69 folyamodót felhívták, hogy élnek-e? Erre nézve levelet intéztek hozzájuk. Negyvenhatra nézve az a válasz jött az elöljáróságtól vagy a hozzátartozóktól, hogy meghaltak. 25-en azonban még élnek. Azok közül, a kik 1900-ban folyamodtak, kiválasztottak egy hadnagyot meg egy tizedest és közölték velük, hogy a mennyiben üresedés van, jöjjenek, még pedig a saját költségükön, mert útiköltséget nem adnak. Erre aztán nagyBokára az egyikre nézve az a válasz jött, hogy időközben meghalt, A másiktól az a hír érkezett, hogy nagyon súlyos beteg, nincs többé szüksége menházra. Azt mondta nekem az irodavezető ur a Práterutczában, hogy ők nem tehetnek semmit, mert még sokan vannak az illető előtt, a mint felolvastam: 1900-ból 21, 1901-ből 41, 1902-ből 70, 1903-ból 49, 1904-ből 73. De tanácsolta, hogy csak menjek el Csatáry Lajos államvasuti főorvoshoz, a menház elnökéhez, még pedig Andrássy-ut 86. III. em. 1. szám. Odamentem. Elmondtam neki, hogy miképen áll a dolog, hogy az illető már 77 éves, és kértem, hogy vegye fel védenczemet, mert a mint láthatja, az 1900-ban folyamodók közül 46-an már meghaltak, hiszen hiába hívják be azt, a ki meghalt. Csatáry ur volt is kegyes annyit megígérni, hogy az elhunyt honvéd helyére ezt az egyet soron kivül beveszi és ráirta a kérvényre, hogy Grrád Flórián tizedes az elhalt helyett felveendő. Erre elmentem az irodába és ezt bejelentettem. Itt megtudtam, hogy 32.000-en voltak a legutóbbi kimutatás szerint, a kik a szabadságharczban részt vettek. Ezek folytonosan halnak és nem hiszem, hogy közülök volna segítségre szüksége többnek, mint két-három ezernek. Nekünk mindenre telnek a milliók, csak a szegény honvédekre nem telik, hogy részükre még ágyakat állítsunk fel valamely épületben. Ez például három korona nyugdijat huz havonkint, 10 fillér esik tehát egy napra. E borzasztó drágaságban ezért annyi kenyeret kap csak, hogy egyszer sem lakik jól. Elmondta, hogy Aranyos-Medgyesen lakott az egyik fiánál, a ki napszámos ember, de az iszonyú drágaság miatt nem tarthatta. Eljutott Szatmár-Németibe a leányához, a ki ott napszámos embernél van férjnél, de ez sem tarthatja, mert Szatmáron is iszonyú a drágaság. Ha telik 467 millió holmi ringy-rongy bronzagyukra, — mert hogy az, azt onnan tudom, mert az aczélágyu a jó — ha telik 328 millió olyan haszontalan befektetésre, mint pl. az ungi vasút, mely stratégiai szempontból szükséges és a melyet Ausztriával közösen kellett volna a quóta arányában kiépíteni; ha telik 65 millió a tisztviselők és a jegyzők fizetésjavitására, vagy ha telik Egri volt honvédelmi miniszter urnak . . . (Derültség.) pardon, Kolossváry miniszternek, aki három hónapig volt miniszter és a kinek kipótolják az altábornagyi fizetéséhez a miniszteri fizetést, és ha telik pl. a t. erőszakos alelnök urnak . . . Elnök: Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Gabányi Miklós : Pardon, elszóltam magam ! (Derültség.) Ha telik az alelnök uraknak, a kiknek fizetésük nem volt eddig, a kiknek nincs is több dolguk, mint nekem, a kiknek most van 12.000 koronájuk csak azért, hogy csengetnek, . . . (Derültség.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnöki teendőkről nagyobb és megfelelő tisztelettel beszéljen és hogy ne tessék elfelejteni, hogy interpelláczió tótele alkalmával is a magyar képviselőházban van. (Helyeslés jobbfelbí.) Gabányi Miklős: .. . . akkor teljék csak pár százezer korona ezen szabadságharczos öreg honvédeknek, hogy legalább az eresz alatt éhen vagy megfagyva ne haljanak el. A menházban 150-en vannak, 800 koronába kerül egynek ellátása, tehát 120.000 koronát ad az ország ezen szerencsétlen, öreg harczosoknak, a kik mind hősök voltak 48-ban. Ezért az a tiszeletteljes kérésem a miniszterelnök úrhoz és a honvédelmi miniszter úrhoz egyetemlegesen, de sietősen, hogy állítsanak fel