Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

50 4-U2. országos ülés 190'í összes rendelkezéseivel teljesen változatlanul meghosszabbíttatott, kivéve egyet, hogy t. i. az a mindnyájunk előtt ismeretes, a zárjegyzőkönyv­ben III. 5. szám alatt foglalt u. n. borvám­záradék megszűnt. Az 1904. év január 1-től kezdve szeptember 30-ig érvényben lévő szerző­dés értelmében tehát borvámzáradék és ebben nyújtott borvámkedvezmény nem volt. Hogy azonban ezt elérhessük, a folyamat­ban lévő üzleteknek könnyebb lebonyolíthatása érdekében is, egy konczessziót tellett tennünk, ez pedig az volt, hogy megengedtetett, hogy azon borok, a melyek 1904. év január elsejét meg­előzőleg hajóztattak be egy olasz kikötőbe, de még az eredeti szerződés lejárta előtt a mi vám­területünkre nem érkeztek és azon borok, a me­lyek egy előzetesen kötött szerződés alapján voltak szállitandók, a mennyiben ez a szerződés kompetens hatóság által január 20-ig láttamoz­tatott, mondom, hogy ezek a borok, a mennyi­ben 1903 január 31-ig a vámhatárhoz érkeznek, az eredeti szerződésben megállapított kedvez­ményes, azaz 3 írt 20 krajczáros vám mellett lesznek behozhatok. Polónyi Géza: Ki jogosította fel erre a kormányt ? Endrey Gyula: A császár! Rosenberg Gyula előadó: A kormány erre nézve egy törvényjavaslatot terjesztett a t. ház elé . . . (Zaj a szélsobaloldalon.) Gabányi Miklós: Nagyhatalmi őrültség i (Derültség ) Polónyi Géza: Tessék megmondani, hogy ki jogosította fel erre a kormányt. Rosenberg Gyula előadó: Kérem, t. képviselő ur, maradjunk most a dolog érdeménél. Majd erre a kérdésre is 'rá fogok térni. Ma már ennek a kedvezménynek számsze­rinti hatása is előttünk fekszik, hisz előttünk feküdt már akkor is, mikor ezt a bizottságban tárgyaltuk, és az egész bor, a mely ez alapon ilyen kedvezményes vám mellett bejött, 59.700 egynéhány hektoliter volt; a mi pedig a marsalai borra nézve nyújtott kedvezményes engedmény alapján bejött, az mindössze 1344 hektoliter volt. Méltóztatik tehát látni, hogy az aránylag oly csekély . . . (Zaj a szélsobaloldalon.) Nem értem. Én igen szívesen felelek a közbeszólásokra, ha olyanok, hogy érdemes rájuk felelni és ha meg­hallom őket. Endrey Gyula: Arra nem felelt, hogy ki jogosította fel a kormányt, pedig hangosan volt mondva. Rosenberg Gyula előadó: Ez az egyezmény, a mint volt szerencsém előadni . .. (Egy hang a szélsobaloldalon: Ez is szerencse?) Igen, ez szerencse, mert az gazdasági érdekeink szem­pontjából igen kedvező egyezmény. Nessi Pál: És alkotmányjogi szempontból ? Rosenberg Gyula előadó: Ez az egyezmény az 1904. évi szeptember 30-án járt le. A kor­mány ugyancsak már az előbb előadott indo­október lh-én, pénteken. kok folytán, ha csak nem akarta, hogy épen akkor, mikor az egész középeurópai szerződéses vámrendszer megújul, mi annak egy fontos lánczszemét széjjeltörjük az által, hogy Olasz­országgal szerződésen kívüli állapotba jussunk, kötelessége volt ezen szerződésnek további meg­újításáról gondoskodni. Ezt az ezen czélból eszközölt megállapodást tartalmazza a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, a melynek dispozi­cziói tekintetében a következőket tartom külö­nösen kiemelendőknek. Az uj provizórium nem szeptember 30-án kezdődik, a mikor a régi lejárt, hanem csak október 15-én. Ez a két időpont közti idő a régi provizóriumnak október 15-éig történt meghosszabbítása által töltetett ki. Az indokát ennek a magam részéről kettőben látom, Az egyik az, hogy ez által mód nyujtassék arra, hogy még ennek tényleges életbeléptetése, vagyis október 15-ike előtt a törvényhozás foglalkoz­hassak ezzel a kérdéssel, a másik pedig egy gazdasági érdek, hogy azon kedvezmény, a mely, miként később látni fogjuk, a borra nézve idő­legesen adatott, egy időbelileg is szűkebbre ha­tárolt időre nyujtassék. A mi már most a szerződés tartamát illeti, (Halljulc! Halljuh! jobb felöl.) a szerződés nem egy meghatározott időre lett kötve, a mennyi­ben lejárta nem egy fix terminusra esik, hanem megállapittatott, hogy az esetleg kötendő vég­leges szerződés hatályba léptéig marad érvény­ben, azzal a kikötésssel azonban , . . Polónyi Géza: Be van jelentve, hogy meg van kötve a szerződés! (Zaj a szélsobaloldalon.) Rosenberg Gyula előadó: Majd beszélünk erről is, t. képviselő ur! Én most a kérdés gazdasági részével foglalkozom és majd elő­adásom végén fogok annak kö/jogi részére és az 1899-ik évi XXX. t. czikkel való kapcsola­tára rátérni. Polónyi Géza: Most ténybelileg sem mon­dott helyeset, mert azt tetszett mondani, hogy a megkötendő szerződésről van szó, pedig az már megköttetett! Már meg van kötve a szerződés! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Tessék a képviselő uraknak azután megtenni a megjegy­zéseiket. Ne zavarják most a szónokot elő­adásában. Rosenberg Gyula előadó: Nagyon köszönöm, hogy a t. képviselő ur ezt a megjegyzést tette, mert ez által alkalmat adott nekem, hogy egy lapszusát, a melyet a pártkonferencziában tett és a mely azután minden lapban benne volt, helyreigazítsam. A képviselő ur ugyanis azt olvassa, hogy a megállapított pontozatok, a melyek a szerződés megkötésére vezettek — az eredeti franczia szöveg kifejezését használom — sparaphíé« lettek. Magyarul ezt nem lehet más­képen visszaadni, minthogy »kézjegy gyei« lettek ellátva. Kossuth Ferencz: Paraphé!

Next

/
Thumbnails
Contents