Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-492
50 4-U2. országos ülés 190'í összes rendelkezéseivel teljesen változatlanul meghosszabbíttatott, kivéve egyet, hogy t. i. az a mindnyájunk előtt ismeretes, a zárjegyzőkönyvben III. 5. szám alatt foglalt u. n. borvámzáradék megszűnt. Az 1904. év január 1-től kezdve szeptember 30-ig érvényben lévő szerződés értelmében tehát borvámzáradék és ebben nyújtott borvámkedvezmény nem volt. Hogy azonban ezt elérhessük, a folyamatban lévő üzleteknek könnyebb lebonyolíthatása érdekében is, egy konczessziót tellett tennünk, ez pedig az volt, hogy megengedtetett, hogy azon borok, a melyek 1904. év január elsejét megelőzőleg hajóztattak be egy olasz kikötőbe, de még az eredeti szerződés lejárta előtt a mi vámterületünkre nem érkeztek és azon borok, a melyek egy előzetesen kötött szerződés alapján voltak szállitandók, a mennyiben ez a szerződés kompetens hatóság által január 20-ig láttamoztatott, mondom, hogy ezek a borok, a mennyiben 1903 január 31-ig a vámhatárhoz érkeznek, az eredeti szerződésben megállapított kedvezményes, azaz 3 írt 20 krajczáros vám mellett lesznek behozhatok. Polónyi Géza: Ki jogosította fel erre a kormányt ? Endrey Gyula: A császár! Rosenberg Gyula előadó: A kormány erre nézve egy törvényjavaslatot terjesztett a t. ház elé . . . (Zaj a szélsobaloldalon.) Gabányi Miklós: Nagyhatalmi őrültség i (Derültség ) Polónyi Géza: Tessék megmondani, hogy ki jogosította fel erre a kormányt. Rosenberg Gyula előadó: Kérem, t. képviselő ur, maradjunk most a dolog érdeménél. Majd erre a kérdésre is 'rá fogok térni. Ma már ennek a kedvezménynek számszerinti hatása is előttünk fekszik, hisz előttünk feküdt már akkor is, mikor ezt a bizottságban tárgyaltuk, és az egész bor, a mely ez alapon ilyen kedvezményes vám mellett bejött, 59.700 egynéhány hektoliter volt; a mi pedig a marsalai borra nézve nyújtott kedvezményes engedmény alapján bejött, az mindössze 1344 hektoliter volt. Méltóztatik tehát látni, hogy az aránylag oly csekély . . . (Zaj a szélsobaloldalon.) Nem értem. Én igen szívesen felelek a közbeszólásokra, ha olyanok, hogy érdemes rájuk felelni és ha meghallom őket. Endrey Gyula: Arra nem felelt, hogy ki jogosította fel a kormányt, pedig hangosan volt mondva. Rosenberg Gyula előadó: Ez az egyezmény, a mint volt szerencsém előadni . .. (Egy hang a szélsobaloldalon: Ez is szerencse?) Igen, ez szerencse, mert az gazdasági érdekeink szempontjából igen kedvező egyezmény. Nessi Pál: És alkotmányjogi szempontból ? Rosenberg Gyula előadó: Ez az egyezmény az 1904. évi szeptember 30-án járt le. A kormány ugyancsak már az előbb előadott indooktóber lh-én, pénteken. kok folytán, ha csak nem akarta, hogy épen akkor, mikor az egész középeurópai szerződéses vámrendszer megújul, mi annak egy fontos lánczszemét széjjeltörjük az által, hogy Olaszországgal szerződésen kívüli állapotba jussunk, kötelessége volt ezen szerződésnek további megújításáról gondoskodni. Ezt az ezen czélból eszközölt megállapodást tartalmazza a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, a melynek dispozicziói tekintetében a következőket tartom különösen kiemelendőknek. Az uj provizórium nem szeptember 30-án kezdődik, a mikor a régi lejárt, hanem csak október 15-én. Ez a két időpont közti idő a régi provizóriumnak október 15-éig történt meghosszabbítása által töltetett ki. Az indokát ennek a magam részéről kettőben látom, Az egyik az, hogy ez által mód nyujtassék arra, hogy még ennek tényleges életbeléptetése, vagyis október 15-ike előtt a törvényhozás foglalkozhassak ezzel a kérdéssel, a másik pedig egy gazdasági érdek, hogy azon kedvezmény, a mely, miként később látni fogjuk, a borra nézve időlegesen adatott, egy időbelileg is szűkebbre határolt időre nyujtassék. A mi már most a szerződés tartamát illeti, (Halljulc! Halljuh! jobb felöl.) a szerződés nem egy meghatározott időre lett kötve, a mennyiben lejárta nem egy fix terminusra esik, hanem megállapittatott, hogy az esetleg kötendő végleges szerződés hatályba léptéig marad érvényben, azzal a kikötésssel azonban , . . Polónyi Géza: Be van jelentve, hogy meg van kötve a szerződés! (Zaj a szélsobaloldalon.) Rosenberg Gyula előadó: Majd beszélünk erről is, t. képviselő ur! Én most a kérdés gazdasági részével foglalkozom és majd előadásom végén fogok annak kö/jogi részére és az 1899-ik évi XXX. t. czikkel való kapcsolatára rátérni. Polónyi Géza: Most ténybelileg sem mondott helyeset, mert azt tetszett mondani, hogy a megkötendő szerződésről van szó, pedig az már megköttetett! Már meg van kötve a szerződés! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Tessék a képviselő uraknak azután megtenni a megjegyzéseiket. Ne zavarják most a szónokot előadásában. Rosenberg Gyula előadó: Nagyon köszönöm, hogy a t. képviselő ur ezt a megjegyzést tette, mert ez által alkalmat adott nekem, hogy egy lapszusát, a melyet a pártkonferencziában tett és a mely azután minden lapban benne volt, helyreigazítsam. A képviselő ur ugyanis azt olvassa, hogy a megállapított pontozatok, a melyek a szerződés megkötésére vezettek — az eredeti franczia szöveg kifejezését használom — sparaphíé« lettek. Magyarul ezt nem lehet másképen visszaadni, minthogy »kézjegy gyei« lettek ellátva. Kossuth Ferencz: Paraphé!