Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-508
508. országos ülés 1904- november 5-én, szombaton. 417 lejtsük el, hogy épen parlamentáris kormányforma mellett azok a férfiak, a kik ő Felségének tanácsot adnak, egyúttal a r ház többsége bizalmának is a letéteményesei, (Elénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és a szélsöbalóldalon.) A parlamentarizmus hazájában, Angliában . .. (Félkiáltások balfelől: Ne beszéljen erről!) Abban már igazuk van, hogy kellemetlen az uraknak az angol példára való hivatkozás, ezt már elhiszem. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szatmári Mór: Az angol nemzet önálló nemzet! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mondom, épen Angliábau ez annyira kidomborodik, hogy a miniszterelnök, vagy ha a miniszterelnök a felsőház tagja, a kormánynak valamely más, az alsóházban ülő tagja egyenesen, kifejezetten az alsóház vezetésével bizatik meg. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbalóldalon.) Vészi József: Ez igy van! Lovászy Márton: Ott nem a király választja a többséget! (Zaj:) Zboray Miklós: Vészi! Vészi! Vészi József: Ez igy van! (Hosszantartó nagy zaj a baloldalon és a középen.) Ezt Angliában minden gyerek tudja! Lovászy Márton: Az 1899: XXX. törvényczikk hol van? (Zaj.) Rákosi Viktor: Széll Kálmán szelleme megjelent. (Folytontartó 'nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Igazán azt hiszik a képviselő urak, hogy az ilyen jelenetek becsületet szereznek a magyar parlamentnek? (Nagy zaj a bal- és a szélsöbalóldalon. Zajos helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: A magyar parlamentnek nem kell megszerezni a becsületét, az megvan! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én el fogom ugyan a magamét mondani, de készséggel elismerem, hogy a képviselő urak most is sokkal ékesebben szóló érveket szolgáltatnak, mint a milyeneket én felhozhatnék. (Nagy zaj a szélsöbalóldalon. Elénk helyeslés jobbfelől.) Zboray Miklós: Egész nyáron csend volt! Gr. Tisza István miniszterelnök: Szemben egy baráti megkérdezéssel most is azt mondom, a mint végignézek a képviselő urakon, hogy arczkifejezésükről megmondhatja mindenki: ki az, a ki a komolyabb elemek közé tartozik. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbalóldalon. Zajos helyeslés jobb felöl.) Ugron Gábor: Nevezze ki! Ön nevezze ki a komolyabb elemeket. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismét szemtől-szemben megkérdezem azokat a képviselő urakat: gyönyörködnek-e ezekben a jelenetekben, helyeseknek tartják-e ezeket? (Nagy zaj a baloldalon.) Hiszik-e, hogy akkor szolgáljuk a nemzeti politikát, akkor emeljük a magyar nemzetKÉPVH. WAPLÓ. 1901 1906. XXIX. KÖTET. nek súlyát és hatalmát, ha a magyar parlamentet ilyen jelenetek színhelyévé teszszük? (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ha a képviselő urak ezt nemzeti politikának tartják és nevezik, ám tartsák meg maguknak. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbalóldalon.) Én is azt tartom, hogy a nemzeti politikának egyik kardinális feladata, hogy az ilyen lealázó, jelenetektől szabadítsuk meg a parlamentet. (Éljenzés és taps jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Menjünk csak vissza a kérdés lényegére. (Halljuk! Halljuk!) Az én t. barátom azt mondta, hogy ezen kezdeményezésre semmi alkalom és semmi ok nem forgott fenn. Éu nagyon sajnálom, hogy ebben a tekintetben eklatáns czáfolatban részesült t. barátom egy olyan politikus részérő], a kit, bocsásson meg nekem t, barátom, Kossuth Ferenc?, ebben a kérdésben, — mert világért sem minden kérdésben — ő nála sokkal kompetensebb és autentikusabb embernek tartok. Beszéde folyamán hallottuk ezen parlamenti akczió egyik vezérfórfiáuak azt a közbeszólását, hogy most már nyilvános obstrukczió lesz. (Zaj.) Ha ez jelent valamit, pedig értelmetlenséget bizonyára nem akart mondani, ugy csak azt jelentheti, hogy a lappangó obstrukczió megvolt. (Ugy van! jobbfclol. Zaj a szélsöbalóldalon.) Megjegyzem, hogy ezzel nem is mondott újságot ránk nézve, nemcsak azért nem, mert előttünk voltak mindazok a szervezkedési kísérletek még a nyáron által, a melyek a téli obstrukczióra gyűjtötték az ádáz honfiakat, (Mozgás balfelöl.) hanem azért sem, mert, ha visszagondolunk a közelmúltra, láthatjuk azt, hogy 1899-től fogva a magyar parlamentben csak kétféle epizód volt: a nyilvános obstrukcziónak és a lappangó obstrukcziőnak epizódja. (Igaz! Ugy van! jobbról és a középen. Zaj a szélszóbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) 1899-től fogva, a Széll-kormány mézesheteit leszámítva, lappangó obstrukczió volt; az obstrukczióval való fenyegetés és az obstrukczió veszélye ólomsulyljal nehezedett a parlamentre. (Igaz! Ugy van! jobbról és a középen.) Pozsgay Miklós: Már bejutott a miniszteri székbe, hát nem kell obstrukczió! (Zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Tehát egyáltalában nincs szükség arra, hogy ezen kezdeményezésre bárminő alkalmat, vagy okot keressünk : ez már megérlelt közszükséget képez. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelöl. Felkiáltások: Rögeszme!] Polczner Jenő: Önre képez szükséget, másnak nincs szüksége rá ! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha én hivatásomat olyan frivol módon fognám fel, hogy csak azt tekinteném, mikor és hogyan maradhatok tovább e helyen, bizonyára nem nyúltam volna hozzá ehhez a kérdéshez. (Ugy van! a jobboldalon.) Hozzányúltam azért ós hozzá fogok nyúlni, s vagy meg fogom oldani, 5H
