Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-508
406 508. országos ülés 1904 november 5-én, szombaton. san beszélnek, közbeszólnak. Én kifogásoltam, hogy ily közbeszólások történnek, az urak pedig ellenkezőleg ez alkalorcmal helyeslik. Ezt a jövőre tudomásul veszem. A mi Bolgár képviselő urnak felszólalását illeti, nincs jogom, nincs is szándékom az egész felszólalásra reflektálni, hiszen ismétlésekbe kellene bocsátkoznom. Egyszerűen csak két dologra legyen szabad reflektálnom. A képviselő ur egyrészt elismeri, hogy én mindig meggyőződésem szerint jártam el, másrészt nagy mosakodásnak nevezi a beszédemet. Engedje meg t. képviselőtársam, ha ennek a háznak egy tagja feláll és engem ugy megtámad konkrét formában, mint a képviselő ur tette, hogy én azzal szemben ismertetem a házzal véleményemet, álláspontomat, ez, azt hiszem, magammal szemben egyszerűen kötelesség. A mi pedig a bujkálás szót illeti, a melyet a t. képviselő ur kifogásolt és, ugy látszik, magára vett, az én gyarlóságomban fog valószínűleg rejleni, de teljesen félreértett a képviselő ur. Én a bujkálást magamra értettem, hogy én nem akarok bujkálni. Ezt mondtam, ezt ismétlem is, de a t. képviselő úrra a bujkálást már logikusan sem érthettem, mert hiszen leginkább azt kifogásoltam, hogy a t. képviselő ur tegnap nemcsak hogy nem bujkált, hanem nyíltan szavazott itt egy álláspont mellett, a mely ellen foglalt állást annak idején. A bujkálás szót tehát félreértette t. képviselőtársam, mint egyebeket is. A mi a Nagy Ferencz lakásán történteket illeti, emlékeztetem, hogy mikor gróf Tisza István akkori képviselő ur a kabinetalakitási előzetes megbízatással lejött, szóba hozta Ivánka Oszkár képviselő ur a szabadelvű körben, hogy a házszabályok bizonyos rendelkezéseit mikép értelmezi. Gróf Tisza István egész nyíltan utalt arra, hogy ő az 1848-iki törvény alapján a nemzetőrséget véli igénybevehetőnek, illetve mint ennek utódját a honvédséget. Ezzel a hírrel, hogy a deszignält miniszterelnök így fogja fel a 48-iki törvénynek a házszabályra vonatkozó intézkedéseit stb„ jött Ivánka Oszkár hozzánk. Mármost Nagy Ferencz képviselő ur lakásán vagy a *Bristol«-ban történt-e az összejövetel, az a dolgon nem változtat. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Attól fogva, valahányszor összejöttünk, ez a kérdés: az erőszak alkalmazása — mindig indignáczió és megbeszélés tárgyát képezte közöttünk, erre méltóztassék visszaemlékezni. Hogy erre egyszerűen nem emlékszik a t. képviselő ur, azt érthetetlennek tartom. (Zaj balfelöl.) Azt nem mondtam, hogy csak ezért léptem ki. Dehogy. Nem is erről volt szó. Hanem azt mondtam, hogy a t. képviselő ur inkonzekvencziáját ebben a kérdésben látom fenforogni. Én azt hiszem, még egyszer megköszönhetem a képviselő urnak, hogy alkalmat adott arra, hogy ezeket a t. ház előtt elmondhassam. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem: kivan-e valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter ur kivan szólni. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Azt hiszem, a t. ház osztozik azon nézetemben, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a medréből kicsapott vitát ismét vissza kell vezetni oda, ahonnan kiindultunk, a napirendre tűzött tárgyhoz. (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak társalgásaikat künn a folyosón végezni! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Csak néhány rövid megjegyzést kívánok tenni Rakovszky t. képviselőtársam határozati javaslatával szemben. Azt hiszem, volt szerencsém már a tegnapi és tegnapelőtti vita folyamán kimutatni azt, hogy a most kontemplált törvényjavaslatban előirt munkálatoknál, a melyek 8,354.528 koronába kerülnek, az államkincstár részint tőkében, részint kamatokban a társulatnak 3,900.000 korona támogatást ad. Azt hiszem, kimutattam azt is, hogy az 1885 : XV. t.-czikkben fennálló követelések tekintetében nem ugy áll a kérdés, a mint azt a t. képviselő ur szíves volt felhozni. Itt is az állam körülbelül 2,100.000 koronát meghaladó segítséggel támogatta a társulatot. Kimutattam azt is, hogy a Rábaszabályozótársulat, szemben a többi dunai és tiszai társulattal, nem áll oly rosszul, mint a hogy azt a t. képviselő ur felhozta. Figyelmeztetem a t. házat azokra a konzekvenciákra is, a melyek abból folynának, ha az összes kiadásokat az állam a saját terhére venné át. Ez a konzekvenczia az lenne, hogy az összes társulatok hasonló igényekkel lépnének fel; már pedig az ország polgárainak nagy része, mely a szabályozásnál nincs érdekelve, ezt joggal kifogásolhatná. Ezt sem jogosnak, sem méltányosnak nem tartanám, a mikor az állam a méltányosságnak legvégső határáig úgyis elment. Kimutattam, hogy az egész tervszerűleg ugy van felépítve, hogy az 1910-ig terjedő munkában a 4. §-ba felvett 1,780.000 K-nak felvétele elkerülhetlenül szükséges, mert különben a munka megakadna, s nem lehetne azt folytatni; s hogy itt megadatik a felhatalmazás arra, hogy ha a társulat megtagadná a kölcsön felvételét, — amint különben meg vagyok győződve, hogy nem fogja megtagadni, — de ha mégis megtagadná, akkor a kölcsönt a pénzügyminiszter felvehesse. Ennek következtében egyrészt azon indokokból, a melyeket volt szerencsém felhozni, másrészt, hogy a munka teljes befejezését nyerhesse, kérem az eredeti törvényszakasz fentartását és a határozati javaslat mellőzését. (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. 20 képviselő ur a szakaszra nézve és illetőleg Rakovszky István
