Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-508

402 508. országos ülés 190!I november 5-én, szombaton. JJe abban a bizottságban, ámbár megfeszítettük miDden erőnket és érvényesítettük legjobb tudásunkat arra nézve, hogy felderítsük azt a kérdést, az mégis csak egyoldalúan világíttatott meg előttünk. Ez volt az oka annak, hogy én, bár kellőleg megvilágítva nem láttam a kérdést, mégis jóindulat által vezéreltetve, a mikor láttam egy vidéknek ezt az óriási megterbeltetését és mindazonáltal nem láttam érdekeit kielégítve, és láttam azt, hogy milyen óriási károkat idézett elő arra a vidékre nézve ez a szabályozás, természetszerűleg örömmel mentem bele abba, hogy ez a kérdés egyszer már végleg rendeztessék és a javaslat elfogadását ajánlottam. Később azonban, a mikor azt láttam, hogy hiszen az az érdekeltség ezt nem akarja, hogy a terheket nem bírhatja el, a mint nem bírta el a múltban sem, és hogy ezt csak a kormány akarja ráoktrojálni arra a vidékre — a miről különösen gr. Batthyány Tivadar, a ki iránt nagy köszönettel tartozom, világosított fel bennünket — akkor én bűnbánóan pártom elé járultam és megmondtam, hogy uraim, én titeket félrevezettelek, mikor azt mondtam, hogy fogadjátok el ezt a törvényjavaslatot, és ajánlottam pártomnak, hogy ne fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, változtassuk meg határozatunkat. Én mindig azon az állásponton vagyok, hogy ha jobb meggyőződést szerzek és biztosabban tudom azt, a mit tudnom kell, akkor én szívesen megváltoztatom nézetemet a szerint, a mint azt az ország érdeke megkívánja. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) És ha, t. képviselőház, inkonzekvencziáról van szó, én is gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársammal tartok, s azt hiszem, hogy nem jártam el rossz utón akkor, a mikor tegnap gr. Batthyány Tivadarnak helyeseltem, mert Bolgár Ferencz t. képviselőtársam mai állásfoglalása a szőnyegen lévő kérdésben csak inkonzekvenczia lehet, (Helyeslés a bed- és a szélsöbalóldalon.) Elnök: Gr. Batthyány Tivadar képviselő ur kivan szólni. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előre megjegyzem, hogy a törvényjavaslat 4-ik §-ához Rakovszky István t. képviselőtársam által beadott indítványt elfogadom, ahhoz hozzájárulok és pedig azon alapon, a mely alapon már két ízben is volt szerencsém itt e kérdést fejtegetni, s a mely állásfoglalásomnak kiindulási pontja, alapja és lényege az, hogy arra az érdekeltségre nagyobb terheket róni nem lehel, nem szabad, tehát az államnak kötelessége viselni azt a pluszt, a mely az érdekeltségre annak hibáján kivül háramlik. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Ezt kívántam megjegyezni magára a szakaszra nézve. A mi már most Bolgár Ferencz t. képviselőtársam felszólalását illeti, legyen szabad elsősorban is köszönetemet kifejezni t. barátomnak azért, hogy alkalmat szolgáltatott azok elmondására, a miket e helyről most elmondani kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Két dologra legyen szabad elsősorban figyelmeztetnem t. képviselőtársamat. Ha jól értettem Bolgár t. képviselőtársam felszólalásának első részét, ő azt állítja rólam, hogy én a t. Kossuthpártot tudatlansággal vádoltam. Engedelmet kérek, ez tévedés. (Bolgár Ferencz közbeszól.) Hát, bocsánatot kérek, distingváljunk egy kissé. Különbség van tudatlanság és egy igen komplikált szakszerű kérdés nem teljes részletes ismerése között. A mikor tehát én azt mondottam, — a mint ezt elismerte a t. Kossuth-párt is — hogy az azon oldalon ülő képviselő urak ezen szakszerű kérdést részleteiben nem ismerték, — a mint nem is ismerhették — akkor én nem vádoltam és nem is vádolhattam a Kossuth-pártot egyszerűen tudatlansággal, mert akkor igazságtalan lettem volna. Én ezt nem tettem, e tekintetben Bolgár Ferencz t. képviselőtársam beszédemet határozottan félreértette. Azt mondja továbbá t. képviselőtársam, hogy én őt hazabeszéléssel vádoltam. Végtelenül sajnálom, hogy a képviselő ur nem volt kegyes beszédemnek egyik mondatát elolvasni. Én — hivatkozással Belitska Béni képviselő ur egyik közbeszólására — a következőket mondottam (olvassa): »Ha történt valami hazabeszélés-féle, — én nem állítom, — . . .« — ezt mondottam,— »...ugy az Bolgár Ferencz t. képviselőtársam egy alternatív javaslatának első része, a mely szerint . . . stb.« Azt hiszem, hogy ebben én a képviselő urat direkt hazabeszéléssel nem vádoltam. Hanem engedjen meg nekem t. képviselőtársam, hogyha ő támadja a Kossuth-pártot tudatlansággal, a dolgok nem ismerésével . . . Bolgár Ferencz: JSTem támadtam! Gr. Batthyány Tivadar: . .. és ugyanakkor t. képviselőtársam, a ki évek hosszú sora óta képviselője a Fertő-érdekeltségnek, s a ki ezen mozgalmakban igen élénk részt vett, azt mondja, hogy ő csak a saját hét községének viszonyait ismeri, a többi községekét pedig nem: hát, engedelmet kérek, itten megint inkonzekvencziára kell utalnom, hogyha t. képviselőtársam, a ki évek hosszú sora óta ott él, azon vidéket képviseli, csak hét községet ismer, a többit nem, de ugyanakkor ő egy pártot, a melynek pedig egyik képviselője sem való arról a vidékről, e tárgyban való tudatlansággal vádol. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) Bolgár Ferencz: Nem tudatlansággal! Itt szakszerű dolgokról van szó! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, nem is azon fordul meg a dolog, hogy jártak-e ott a képviselő urak az összes 24 vagy 25 Fertő-melléki községben, hanem arról van szó,hogy ismerik-e ezek az urak a Rábaszabályozás összes apró csinját-binját, a mely körül forog az egész dolog, és hiba-e, hogy nem ismerik, vagy nagyobb