Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-507

396 5(/7. országos ülés 1904- november k-én, pénteken. melyekkel kimutatta, hogy más társulatok sokkal nagyobb mérvben vannak hold-számszerint megterhelve. Megvallom, hogy első hallásra igen tetszetősnek és elfogadhatónak látszik ez az érvelés, azonban én egy kérdéssel bátorkodom a t. miniszter úrhoz mint földbirtokoshoz és gazdaemberhez fordulni. Azt kérdem én, hogy mi károsabb akármelyik földbirtokosra nézve: vájjon az-e, ha holdankint például ötven koronás beruházást csinál, a mely azután 10°/

0 hasznot hoz, avagy az, ha holdankint 20 korona beruházást eszközöl, a mely azonban neki 10% kárt okoz? Azt hiszem, hogy mindenesetre kész örömmel fog belemenni az illető az 50 korona beruházásba, a mely hasznothajtó lesz, mig ellenben azt a gazdatisztet, a ki a másik beruházást tenné meg, egyszerűen elcsapná. így áll a kérdés a vizszabályozásoknál is. Nem az a döntő, hogy mennyi költség esik egyegy holdra, hanem az, hogy mennyi haszna van az ártéri birtokosságnak a beruházásból. Merem állítani, hogy a Rábaszabályozó-társulat érdekeltségének egy tekintélyes része — és itt első sorban a Fertő érdekeltségére utalok — azon beruházások, azon költségek és terhek fejében, a melyeket reájuk róttak, megfelelő ellenértéket, hasznot nem nyert és sohasem fog nyerni. Ezért áll a Rábaszabályozó-társulat sokkal rosszabbul, és minthogy az államhatalom teremtette ezt a helyzetet, azért kívánom és azt hiszem, jogosan kívánjuk, hogy az állam tetemes támogatásában részesítse az érdekelteket. A t. miniszter ur még felemiitette Rakovszky István t. barátommal szemben, hogy a közvélemény igenis helyesli a törvényjavaslat intenczióit. és nem áll az, hogy az érdekeltség körében nagy antagonizmus uralkodnék e javaslattal szemben. E tekintetben hivatkozhatom a magam vidékére. A midőn két év előtt a volt minisztérium három tagjánál tisztelgett a Fertő érdekeltsége, a többi között a következőket kérte: A kérelem szavait idézem (olvassa): »Kéri "a Fertő érdekeltségének a Rábaszabályozó-társulat kebeléből való kivonását, és a Fertő érdekeltségének az önkormányzati jogokba való visszahelyezését.* . . . »Kéri végül, hogy a rába szabályozó-társulati érdekeltség lehetőleg megszabadittassék az 1885-ki törvény alapján felvett kölcsön terhei alól, egészben vagy legalább felében.« Bocsánatot kérek, a midőn egy nagy érdekeltség ezeket kéri, és ezzel szemben a törvényjavaslat nemcsak hogy e kívánságokat nem teljesiti, hanem ujabb terheket ró azon érdekeltségre, akkor egyáltalán lehetetlen logikusan elképzelni azt, hogy az az érdekeltség e törvényjavaslattal meg lehessen elégedve. Az érdekeltség ez esetben olyan inkonzekvencziát követne el, a melynek feltételezése ellen tiltakoznom kellene. Különben volt alkalmam a napokban épen a Fertő mentén egy nagyon érdekelt községben, Nezsideren az érdekeltséggel érintkezni és ott arra kértek engem, hogy tegyek meg mindent, hogy a törvényjavaslat ebben a formában törvényerőre ne emeltessék. Különben, t. ház, Sopron vármegyére hivatkoznak. Hát épen véletlenül egy sopronmegyei község közönsége irt hozzám egy hivatalos levelet — megjegyzem, hogy sohasem voltam ott — a melyben határozati javaslatomért, különösen pedig a Fertő-érdekeltségnek a Rábaszabályozó-társulat kötelékéből való kikapcsolását sürgető részeért, mint létkérdésükbe vágó ténykedésért, hálás köszönetet szavaz és azt mondja, hogy egyúttal felhívja Bolgár Ferencz t. képviselő urat, hogy intenczióimat támogassa. (Derültség balfelöl.) Hát ez megint bizonyíték arra, hogy az érdekeltek körében az a lelkesedés, a melyet, ha jól tudom, Sopron vármegye törvényhatósága dokumentált, az érdekeltség körében fenn nem áll. Hogy pedig valami nagyobb mozgalom nem történt ebben a dologban, azt méltóztassék nekünk tulajdonítani, a kik ennek az ügynek élén állottunk és a kik nem tettük azt, a mit pedig talán kötelességünk lett volna megtenni, hogy t. i. ezen törvényjavaslatot az érdekeltség elé vigyük, azt megmagyarázzuk és ellene mozgalmat indítsunk. Nem tettük ezt, mert nem akartuk felizgatni a közvéleményt. Azonban ebből azt a következtetést vonni, hogy az érdekeltség megelégedett a törvényjavaslattal, abszolúte nem lehet. Még csak két momentumot legyen szabad kiemelnem. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) A miniszter ur felemlítette a Hanság-csatornának meghosszabbítását és azt méltóztatott mondani, hogy erre szükség van egyrészt a Fertő körüli községek belvizeinek levezetésére, azután a Fertővidék felesleges vizeinek levezetésére és a Fertőbe való bevezetésére. Hát engedelmet kérek, voltam bátor már egy sokkal czélszerűbb módot ajánlani, s ez a Lajta felesleges vizének bevezetése. Ez nem kerülne százezrekbe, megmentené a Lajta vidékét a vízkároktól és sokkal inkább megfelelne a Fertő-érdekeltség érdekeinek. Nem feszegetem ezt a kérdést tovább. Egyszerűen csak bátor vagyok itt a házban óvást emelni az ellen, hogy bármikor későbbi időkben ne történjék ugyanaz, ami most a Hanság-csatorna költségeivel történt, hogy tudniillik a Fertő érdekeltségére akarják «:zen csatorna bővítési, kiépítési költségeit ráróni, mintha az a Fertőérdekeltség érdekében történt volna. Ez ellen kell nekem tiltakoznom — utalhatnék az 1893-iki tárgyalásokra — és ismételnem azt, hogyha hibák történtek a Fertő-érdekeltség körében is bizonyos munkálatok körül, a Fertő-érdekeltség megfizette már ezt busásan; és ha a törvény elrendeli a csatornának meghosszabbítását, ezt semmi körülmények közt se méltóztassék a Fertőérdekeltség rovására irni. Végül, t. ház, még egy momentumra kell kiterjeszkednem és ez az, hogy a miniszter ur szerint a Fertő-érdekeltség maga kívánta a lecsapolást. Megvallom, fel volt ez nálam jegyezve, hogy