Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-507

396 5(/7. országos ülés 1904- november k-én, pénteken. melyekkel kimutatta, hogy más társulatok sokkal nagyobb mérvben vannak hold-számszerint meg­terhelve. Megvallom, hogy első hallásra igen tetszetősnek és elfogadhatónak látszik ez az ér­velés, azonban én egy kérdéssel bátorkodom a t. miniszter úrhoz mint földbirtokoshoz és gazda­emberhez fordulni. Azt kérdem én, hogy mi károsabb akármelyik földbirtokosra nézve: vájjon az-e, ha holdankint például ötven koronás beruházást csinál, a mely azután 10°/ 0 hasznot hoz, avagy az, ha holdankint 20 korona beruhá­zást eszközöl, a mely azonban neki 10% kárt okoz? Azt hiszem, hogy mindenesetre kész örömmel fog belemenni az illető az 50 korona beruházásba, a mely hasznothajtó lesz, mig ellenben azt a gazdatisztet, a ki a másik be­ruházást tenné meg, egyszerűen elcsapná. így áll a kérdés a vizszabályozásoknál is. Nem az a döntő, hogy mennyi költség esik egy­egy holdra, hanem az, hogy mennyi haszna van az ártéri birtokosságnak a beruházásból. Merem állítani, hogy a Rábaszabályozó-társulat érdekelt­ségének egy tekintélyes része — és itt első sorban a Fertő érdekeltségére utalok — azon beruházások, azon költségek és terhek fejében, a melyeket reájuk róttak, megfelelő ellenértéket, hasznot nem nyert és sohasem fog nyerni. Ezért áll a Rábaszabályozó-társulat sokkal rosszab­bul, és minthogy az államhatalom teremtette ezt a helyzetet, azért kívánom és azt hiszem, jogosan kívánjuk, hogy az állam tetemes támo­gatásában részesítse az érdekelteket. A t. miniszter ur még felemiitette Rakovszky István t. barátommal szemben, hogy a közvéle­mény igenis helyesli a törvényjavaslat intenczióit. és nem áll az, hogy az érdekeltség körében nagy antagonizmus uralkodnék e javaslattal szemben. E tekintetben hivatkozhatom a magam vidékére. A midőn két év előtt a volt minisztérium három tagjánál tisztelgett a Fertő érdekeltsége, a többi között a következőket kérte: A kérelem szavait idézem (olvassa): »Kéri "a Fertő érdekeltségé­nek a Rábaszabályozó-társulat kebeléből való kivonását, és a Fertő érdekeltségének az önkor­mányzati jogokba való visszahelyezését.* . . . »Kéri végül, hogy a rába szabályozó-társulati érdekeltség lehetőleg megszabadittassék az 1885-ki törvény alapján felvett kölcsön terhei alól, egész­ben vagy legalább felében.« Bocsánatot kérek, a midőn egy nagy érdekeltség ezeket kéri, és ezzel szemben a törvényjavaslat nemcsak hogy e kívánságokat nem teljesiti, hanem ujabb terhe­ket ró azon érdekeltségre, akkor egyáltalán lehe­tetlen logikusan elképzelni azt, hogy az az érde­keltség e törvényjavaslattal meg lehessen elégedve. Az érdekeltség ez esetben olyan inkonzekvencziát követne el, a melynek feltételezése ellen tilta­koznom kellene. Különben volt alkalmam a napokban épen a Fertő mentén egy nagyon érdekelt községben, Nezsideren az érdekeltséggel érintkezni és ott arra kértek engem, hogy tegyek meg mindent, hogy a törvényjavaslat ebben a formában tör­vényerőre ne emeltessék. Különben, t. ház, Sopron vármegyére hi­vatkoznak. Hát épen véletlenül egy sopron­megyei község közönsége irt hozzám egy hivatalos levelet — megjegyzem, hogy sohasem voltam ott — a melyben határozati javaslatomért, kü­lönösen pedig a Fertő-érdekeltségnek a Rába­szabályozó-társulat kötelékéből való kikapcsolását sürgető részeért, mint létkérdésükbe vágó tény­kedésért, hálás köszönetet szavaz és azt mondja, hogy egyúttal felhívja Bolgár Ferencz t. kép­viselő urat, hogy intenczióimat támogassa. (De­rültség balfelöl.) Hát ez megint bizonyíték arra, hogy az érdekeltek körében az a lelkesedés, a melyet, ha jól tudom, Sopron vármegye törvény­hatósága dokumentált, az érdekeltség körében fenn nem áll. Hogy pedig valami nagyobb moz­galom nem történt ebben a dologban, azt mél­tóztassék nekünk tulajdonítani, a kik ennek az ügynek élén állottunk és a kik nem tettük azt, a mit pedig talán kötelességünk lett volna meg­tenni, hogy t. i. ezen törvényjavaslatot az érde­keltség elé vigyük, azt megmagyarázzuk és el­lene mozgalmat indítsunk. Nem tettük ezt, mert nem akartuk felizgatni a közvéleményt. Azon­ban ebből azt a következtetést vonni, hogy az érdekeltség megelégedett a törvényjavaslattal, abszolúte nem lehet. Még csak két momentumot legyen szabad kiemelnem. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) A miniszter ur felemlítette a Hanság-csatornának meghosszabbítását és azt méltóztatott mondani, hogy erre szükség van egyrészt a Fertő körüli községek belvizeinek levezetésére, azután a Fertő­vidék felesleges vizeinek levezetésére és a Fer­tőbe való bevezetésére. Hát engedelmet kérek, voltam bátor már egy sokkal czélszerűbb módot ajánlani, s ez a Lajta felesleges vizének beve­zetése. Ez nem kerülne százezrekbe, megmentené a Lajta vidékét a vízkároktól és sokkal inkább megfelelne a Fertő-érdekeltség érdekeinek. Nem feszegetem ezt a kérdést tovább. Egyszerűen csak bátor vagyok itt a házban óvást emelni az ellen, hogy bármikor későbbi időkben ne történjék ugyanaz, ami most a Hanság-csatorna költségeivel történt, hogy tudniillik a Fertő érdekeltségére akarják «:zen csatorna bővítési, kiépítési költségeit ráróni, mintha az a Fertő­érdekeltség érdekében történt volna. Ez ellen kell nekem tiltakoznom — utalhatnék az 1893-iki tárgyalásokra — és ismételnem azt, hogyha hibák történtek a Fertő-érdekeltség körében is bizonyos munkálatok körül, a Fertő-érdekeltség megfizette már ezt busásan; és ha a törvény elrendeli a csatornának meghosszabbítását, ezt semmi körülmények közt se méltóztassék a Fertő­érdekeltség rovására irni. Végül, t. ház, még egy momentumra kell kiterjeszkednem és ez az, hogy a miniszter ur sze­rint a Fertő-érdekeltség maga kívánta a lecsapolást. Megvallom, fel volt ez nálam jegyezve, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents