Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

49í. országos ülés 190k október l2-én, szerdán. 33 séget az osztrák nemzet nevében az osztrák törvényhozás nem vállalt volna? Én azt hiszem, hogy ilyen viszonyok között és miután teljes bizonyossággal . • . (Nagy zaj a szélsobaloläalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Miért szegezte a vámszövetséghez a nemzetet ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Én azt hiszem, hogy ily viszonyok között és miután teljes bizonyossággal tudtuk, hogy Ausztriával nem jöhet létre egy bárminő tartalmú határozat, nem tehettünk egyebet épen a magyar nemzet érdekében, és épen azért, hogy a magyar törvényhozást egyoldalú kötelezettségbe bele ne vigyük, mint hogy magunkra vállaljuk az általunk követett eljárásért a felelőséget. Ezek után még csak egy rövid megjegyzésem van. Mindaz, a mi az utolsó években Ausztriában történik, szorosan az osztrák alkotmány határozmányai szerint, annak keretén belül történik. Ugron Gábor: Nem áll! (Zaj a szélsobaloläalon. Halljuk! Halljuk ! jobbról-.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mi tehát abszolúte semmi kifogást az ellen, hogy ott az osztrák kormány az osztrák alkotmány keretén belül teljesen jogszerű és^ törvényes módon eljárjon, nem emelhetünk. És engedelmet kérek, az ellen a durva hang ellen pedig, a melylyel egymás, velünk nemcsak barátságban, de állandó szövetségben . . . (Zajos felkiáltások a szélsöbaJ,oldalon : Ellenség! Hosszas nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról. Az elnök csenget.) Eitner Zsigmond: Ne leczkéztessen ! Zboray Miklós: Hiszen az előkelő idegen! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az ellen a durva hang ellen tiltakoznom kell, a melylyel egy velünk állandó szövetségben álló más állam kormányáról itt némely képviselő urak beszélnek. (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloläalon. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy az ottani állapotok az alkotmányosságnak igazi ideálját megütik-e vagy sem, arra nézve megvan nekem is a magam véleménye és nagyon sajnálom, mélyen sajnálom Ausztria érdekében is, a mienkben is, — mert én erős és akczióképes szövetségest szeretnék a magunk számára — hogy a viszonyok ott ugy elfajultak; de azt csodálom, hogy épen azok kifogásolják itt e viszonyokat, a kik az obstrukczió nemzeti intézményében valami palládiumot látnak, (Derültség és helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsobaloläalon.) Hiszen az az alkotmányos élet, a melyet Ausztriában látunk, épen a sarkalatos nemzeti intézménynyé vált obstrukczió eredményét tünteti fel. Kérem a t. házat, hogy az előterjesztett jelentéseket tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsobaloläalon.) KÉPVH. NAPLÓ 1901—1906. XXIX. KÖTET. Elnök : Rakovszky István képviselő ur szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. Rakovszky István: T. képviselőház! Félremagyarázott szavaim helyes értelmének helyreigazítása czéljából kérek szót. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! A t. miniszterelnök ur engem félreértett akkor, a mikor azt mondotta, hogy én azt állítottam volna, hogy ha a két törvényhozás bármely okból megegyezni nem tudna, akkor a királyi döntésnek helye van. Igenis, én ezt igy mondottam, hivatkozva az 1867: XII. t.-czikk 20. és 21. szakaszaira. Ha a törvénynek csak a 21. §-a állana fenn és a törvény 20. §-a nem lenne ugy megszerkesztve, a mint van, a t. miniszterelnök ur az én szavaimat hiven adta volna vissza és akkor talán igaza lenne. Mert a törvény 21. §-a ekként szól (olvassa): »Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni: mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni: akkor a kérdést,, az előterjesztett adatok alapján, ő Felsége fogja eldönteni.* De. t. képviselőház, a törvénynek 20-ik §-a mást mond; az arról szól, hogy hogyan kell ezen javaslatokat tárgyalniuk az országgyűléseknek. A 20-ik §. ezt mondja (olvassa): »E javaslatot mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi . . .« — ennek meg kell történni — , . . »hol az rendesen tárgyalandó.* (Felkiáltások a szélsobaloläalon: Mikor tárgyaltuk?) Ugron Gábor: Mikor tárgyaltuk rendesen? (Zaj balról és a szélsobaloläalon.) Rakovszky István: Ehhez tehát hozzá kell szólni . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Rakovszky István: . . . határozatot kell hozni, a mely vagy megegyező a két országgyűlés között, vagy nem egyezik össze. A 20 ik §. folytatólag ezt mondja (olvassa): »Mindenik országgyűlés az illető minisztériumok utján közlendi határozatait a másik országgyűléssel . ..« — tehát ennek is meg kell történni, akár van megegyezés, akár nincs — »s a két félnek ilyen módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felságe elé fognak terjesztetni,« Kijelentettem, t. ház, hogy mindezen stádiumokon keresztül kell menni ezen quótabizottsági javaslatoknak, és csak akkor terjeszthetők királyi döntés alá, hogy ha a megegyezés a két országgyűlés között nem jött volna létre. Ez volt szavaimnak igazi értelme. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. ház! A tanácskozás be lévén fejezve, következik a határozathozatal. A kérdés az: tudomásul veszi-e a ház a két miniszterelnöki átiratot, igen vagy nem ? (Felkiáltások a baloldalon: Nem! A jobboldalon: Igen!) 5