Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

382 506. országos ülés Í90k november i-án, csütörtökön. vereség daczára óriási vérontást vinni véghez a a győztes csapatoknak soraiban és képes volt lehetetlenné tenni azt, hogy a győzelem üldözéssel kiaknáztassék, sőt rövid idő múlva teljesen harczképesen állt meg ismét a véghetetlen vitézséggel küzdő japáni hadsereggel szemben. T. ház! Ha mindezt tekintetbe veszszük, lehetetlen, hogy arra a meggyőződésre ne jussunk, hogy az orosz népben az orosz katonai tulajdonságoknak oly óriási ereje rejlik, a mely ránk nézve és minden európai nemzetre nézve veszélyes. Mert megtörténhetik az — hiszen ez csak a véletlennek a műve lenne — hogy Oroszországban is találkoznék valamikor egy ügyesebb hadvezér és akkor Oroszország katonai ereje maga előtt elseperhetné a vele szomszédos országok hadseregét, kivált egy olyan birodalomnak hadseregét, a melyben nincs sem nemzetiségi szellem, sem az anyanyelvvel teremtett együttérzés, sem nemzeti lelkesedés lehetősége, mint a hogy a mi közös hadseregünkben nincs, a mely hadseregből annak daczára, hogy néphadsereg, mégis száműzve van maga a nép. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miért hoztam fel azt, hogy a mostani háború Oroszországnak félelmetességét bizonyította be? Azért, hogy rámutassak arra a tényre, hogy bár Oroszország ebben a háborúban sok vereséget szenvedett, mégis oly magasan tartotta fenn a katonai dicsőségnek zászlaját, hogy épenséggel nem lenne megaláztatás Oroszországra nézve az, hogyha hajlandó lenne a külällamok békeszerző közbenjárására hallgatni; a mi pedig Japánt illeti, annak dicsősége példátlan, s ezzel meg is elégedhetik. Azt szokták mondani, hogy a sárga veszély is fenyegeti Európát. Megvallom, én ezt nem látom. En más sárga veszélyt nem látok, mint azt, hogyha majd egyszer Kin a is felébred, ugy mint a hogy Japán is felébredt, a czivilizáczióra, akkor a kinai munka ugy el fogja önteni Európát és Amerikát, még pedig olyan olcsón, hogy azok a munkástömegek, a melyek Európában és Amerikában nagyon hozzászoktak már ahhoz, hogy sztrájkoljanak csak azért, hogy munkabér-növekedést kapjanak, valószínűleg igen meg lesznek károsítva. Tudjuk azt, hogy az amerikai Egyesült-Államok területükről kitiltották a kinai munkást. Miért? Mert oly versenyt tartott fenn a kinai munkás az amerikai munkásokkal szemben, hogy ezek ezt a versenyt ki nem bírták és a munkabér rendkívül csökkent. De azt is látjuk, t. ház, hogy ott, a hol munkára van szükség, pl. az angol Oapelandban és speczialiter Randnál, épen most szerződtettek 35-000 kínai munkást betelepítésre. Hát ez az egyetlen sárga veszedelem, a mely minket fenyeget. Justh Gyula: Ennél nagyobb a feketesárga veszedelem! Kossuth Ferencz: Azt hiszem, t, képviselőház, hogy mellőzve azt a nagyon, találó de tréfás megjegyzést, a melyet Justh G-yula t. barátom tett . . . Justh Gyula: Bárcsak tréfa volna! Madarász József: Valóság! Kossuth Ferencz: . . . mellőzve tehát, minthogy Justhnak igaza van, a feketesárga veszedelmet, mely minket erősen fenyeget, attól nincs okunk tartani, hogy Japán ide fog jönni valamikor Magyarországot elfoglalni; Magyarország tehát semmiképen nincs érdekelve a nagy keleti háború okaiban és czéljaiban, tehát egyike azoknak az államoknak, a melyek hivatva vannak arra, hogy az amerikai békeakeziót támogassák, vagy pedig, hogy ha azok a híresztelések tévesek lennének, a melyek szerint ez az amerikai békeakezió már megindult, akkor Magyarország volna hivatva a békeakeziót maga megindítani. Kétségtelen tény az, hogy a békeakezió megindítása méltán illetné meg a világnak legöregebb uralkodóját. Magyarország királya iránt a külföldi udvaroknál nagy tisztelettel viseltetnek. Az ő kora, s e tisztelet olyan, hogy teljes mértékben igazolná azt, hogy ő legyen a békeakezió megindítója, a mivel magának, koronájának, a magyar nemzetnek dicsőséget szerezne. És minthogy Magyarországnak kétségtelen joga van befolyni a külügyek intézésére és minthogy nemesebb alkalmat aligha lehetne találni, mint azt, hogy a világ békéjét, s most közvetlenül két erős nagyhatalomnak békéjét állítsa helyre, s a kegyetlen vérontás folytatásának elejét venni segítsen, ezért voltam bátor indítványomat megtenni, és megindokolni, mint a hogy indokoltam és arra kérni a t. házat, hogy legyen kegyes azt megvitatás végett napirendre tűzni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a hal- és a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Kizárólag a beterjesztett indítvány tartalmára kívánok szorítkozni és nem fogom követni t barátomat azon történelmi vagy közgazdasági fejtegetésekben, a melyeket indokolása során felhozni szives volt. A mi magát az indítvány meritumát illeti, azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájan csak elismeréssel lehetünk az iránt az intenczió iránt, a mely az indítványt sugalmazta, (Ugy van! a jobboldalon.) mert, azt hiszem, mindnyájan pártkülönbség nélkül elszomorodva látjuk azt, hogy, igaz ugyan, tőlünk távol eső ponton, de mégis oly borzasztó kegyetlen hadjárat pusztítja az emberiséget. Ha tehát bárminő olyan akczió meginditásáról volna szó, a mely kilátást nyújtana sikerre a tekintetben, hogy e mészárlás korlátoltassék vagy annak vége vettessék, a kormány volna az első, a mely ilyen akcziőhoz teljes készséggel csatlakoznék. Én azonban azt hiszem, t. képviselőház, hogy semleges államoknak intervencziója csak akkor vezethet békés czéljához, ha a helyzet