Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

506. országos ülés Í90k november 3-án, csütörtökön. 377 vétlenséggel találkozott, mint én, kivéve az én ellenzéki bajtársaimat. Mi már hozzá vagyunk szokva, hogy önöket csak az érdekli, ha holnap behoznak ide egy indítványt, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) hogy az ellenzéki képviselő­ket ki lehessen tolonczolni és ha néhány in­kompatibilitási esetet hozunk ide. (Ugy van! a baloldalon.) Gr. Bethlen Balázs: Ez nem nagyon si­került. Rakovszky István: Bocsásson meg a t. kép­viselőtársam, ne kapassa el magát oly annyira azon egyetlen siker által, melyet elért e ház­ban, mikor Gabányi t. képviselőtársammal vitat­kozott. Gr. Bethlen Balázs: Ez még nevetségesebb. Rakovszky István: Lehet. Vannak azonban vig és szomorú bohóczok. Gr. Bethlen Balázs: Mind a kettő egy sze­mélyben. (Mozgás.) Rakovszky István: És most ráeresztem újra a Rába vizét közbeszólt t. képviselőtársamra (Derültség bal felöl.) és folytatom annak felolvasá­sával, a mit a kormánybiztosa Rábaszabályozás ügyében tett felterjesztésében mondott (olvassa): » Nagyméltóságú miniszter ur! Megvallom őszin­tén, hogy akkor, midőn Győr sz. kir. város és Győrsziget árvédelmi munkálatait, melyeket az 1885: XV. t.-cz. szinte felölelt, az arra kijelölt határidőn belül és néhány ezer forint megtaka­rítás elérésével befejeztem, a leghatározottabban reméltem, miszerint a vállalatba adásnál elért kedvező árak mellett nemcsak a Hanság-csa­tornának a pomogyi útig leendő megépítésére szükséges 6,600.000 forint számszerűsítésénél a törvényhozás elé terjesztett kimutatásból téve­désből kimaradt összegeket fogom fedezhetni, de bíztam olynemű többmunkálatokat is keresztül­vihetni, melyeket a Rába és mellékfolyóinak, ezen nagy közgazdasági kulturvállalatnak telje­sen kifogástalan befejezéséhez mindjárt kezdet­ben szükségesnek láttam, de a melyekről a tör­vényjavaslat elkészítésénél megfeledkeztek vagy részben későbbre halasztani gondoltak. Minél tovább haladt az építkezés, ezen feltevéseim és reményeim oszlani kezdettek, mert mindjárt az első évben a tények begyőzték, hogy az építke­zésnek terep- és talajviszonyai előzetes fúrások alkalmazásával kellőképen nem voltak tanul­mányozva, tapasztalnom kellett, hogy a vezeté­sem alatt álló társulat által még önkormányzati idejében összeállított költségvetés és építkezési előirányzat inkább csak feltevéseken készült, mintsem a tényleges viszonyoknak, körülmények­nek komoly mérlegelésével és ismeretével.« Erre azt vagyok bátor felelni, hogy ez az önkormányzat idejében történt, s a kormányhoz fel lett terjesztve a Meissner-féle tervezet és az a kormány által jóváhagyatott. Meissner nem is dolgozott oly rosszul; ismerte jól nemcsak a körülményeket, de az embereket is, mert kerek 14,000.000 forintra irányozta elő a költségeket, KÉPYHt NAPLÓ. 1901 —1906. XXIX, KÖTET. és a mint látjuk, annyiba is kerül. A kormány akkor ezen beterjesztett terv költségeit leszállí­totta körülbelül másfél millió forinttal. így tehát az önkormányzatot nem terheli semmi, hanem a kormányt, a mely a terveket felül­vizsgálta és helybenhagyta (olvassa): »Bár ma­guk a kisajátítási árak a társulat által átlago­san kat. holdankint 160 — 190 forintra voltak előirányozva, míg tényleg a kisajátítási bírósá­gok majdnem minden esetben ennek kétszeresét állapították meg. Hiányzók voltak az anyag­elosztási tervek, a vállalati szerződéshez csatolt munkasorrendben nem a tényleges viszonyoknak megfelelőleg volt kimutatva a szárazon és víz alatt teljesítendő munka mennyisége, sőt ez ugy annyira elütött és ellentétes volt a kivitelnél talált állapotokkal, hogy a Rábczánál és a Mar­czalnál kimutatva volt munkakülönbözetek majd­nem megfordított arányban állottak.« »De hozzájárult, Nagyméltóságú Miniszter Ur, a majdnem folytonossá vált akadályok elő­idézéséhez a szerződés mellékleteit képező feltét­füzeteknek a túlságig vitt bősége, illetve részle­tessége és komplikált rendelkezése, az egyes szakaszoknak igen sok esetben nem eléggé vilá­gos és ellenmondó határozmányai, melyeket a vállalat — a mint Nagyméltóságod bölcsen méltóztatik tudni — igen gyakori esetben a maga érdekéből igénybe vett és hogy a társu­lat hosszabb kimenetelű és kétséges perektől megóvassék, a kincstári jogügyek igazgatójá­nak jogi véleménye alapján a társulat érdekeit a feltétfüzetek ujabb kölcsönös magyarázatával pótszerződések kötésével kellett megóvni.« Ez mind a kormánybiztosság alatt történt. »Hogy a sok közül többet ne említsek, jelzem a vízzel borí­tott területeken való építkezést, az átmetszetek ­nek mélyebb méretekre való kiemelését, a homo­kos és kavicsos talajból épült töltéseknek jó földdel való borítását stb. stb., már maguk több százezer forintot, s a szerződési áraktól elütő magasabb díjazást igényeltek. Az általam annak idején felterjesztett szerződés és az ahhoz csatolt feltétfüzet, egysze­rűbb, rövidebb, könnyen áttekinthető szerkezetű volt, és nem lóvén annyira részletezett, mint a melyen a volt Nagyméltóságú közmunka- ós közlekedésügyi Miniszter által rendelkezésemre bocsáttatott, őszintén sajnálnom kell, hogy az visszautasittatott. De nem hallgathatom el akkor, a midőn a felmerült több, és előre nem látott költsége­ket rövideden indokolom, hogy meg ne említ­sem, miszerint az építési vonalak által közvet­lenül érintett parti ártérbirtokosság, — tekintet­tel, hogy azoknak egy része az ármentesitést egyáltalán nem kívánta, — a mint megtudta és látta, hogy mind a két oldali töltés és a meder építése birtoktestét fogja eldarabolni és ebből folyólag a legtöbb esetben a legméltánytalanabb túlzásig vitt igényekkel és követelésekkel lépett fel, és emelte ezáltal legtöbb esetben birói be­43

Next

/
Thumbnails
Contents