Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

505. országos ülés 190b oklober 29-én, szombaton. 359 Ajánlja mindenkinek ingyen a birtokot, azt a 800 ölet. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Átveszem ! Molnár János: Szaván fogom a miniszter urat, szívesen adja oda az illető. Meg is irom neki. Nemcsak ő, hanem más is ingyen kínálja ott a birtokát és nagyon sok birtokot szerezhetne ott így a miniszter ur. Odaadják bárkinek, de senki sem akarja elvállalni. A t, miniszter ur azt hiszi, hogy vagy tréfálok, vagy túlozok, mikor ezeket mondom. Bocsánatot kérek, a szó szoros értelmében igaz mindez, meggyőzödhetik róla. De, t. ház, mi történik máshol ilyen esetekben? A Répcze vidéke be van osztályozva. Fizet körülbelül 400.000 koronát évenkint szabályozási költségek czimén. Másutt az osztályozott terület töltéseinek fentartása a Rábaszabályozó-társulat kötelessége. Ha a partokat a társulat átvenni nem akarta, a miniszter kényszeritette arra. így 1895-ben 85.152. szám alatt a földmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy a Lajta partjának gondozása a társulatot illeti. 1896 február 11-dikén 6892. sz. alatt és 1897ben 23.722. sz. alatt kötelességévé tette a a miniszter a társulatnak, hogy a Marczal partjainak fen tartását vegye át. Á Eépcze partjainak érdekében az érdekeltek és magam is kérelmeztem ezt a miniszter urnái. Beszédben is felszólaltam e házban és a miniszter ur elődje meg is igérte, hogy ugy jár el, mint a védelmi terület többi részein, vagyis kötelezi majd a társulatot arra, hogy a Répcze töltéseinek javítását átvegye. És mi történt? Négy esztendő múlt el és még mindig nem parancsolt rá a miniszter ur a társulatra, hanem csupán azt tette a t. miniszter ur elődje, hogy 2000 koronát utalványozott ki nagy kegyesen erre a czélra, a mi azonban nem segítség, mert nem 2000 koronára, hanem tízezrekre volna szükség. És most levonom a következtetéseket a mondottam^ dolgokból, s rámutatok arra, mi hát a teendő. Én azt hiszem, hogy a józan ész, a logika azt hozza magával, hogy ott kell a legsürgősebben intézkedni, a hol a baj a legnagyobb. Ezt, azt hiszem, a t. miniszter ur sem képes megczáfolni. Már pedig az egész Rába-társulatban, illetőleg a Rába-társulat érdekeltjei között nincsen semmiféle vidék, a mely annyira ki volna téve a folytonos veszélynek és a szakadatlan károsodásnak, mint épen a Répcze vidéke. Én tehát azt vélem, hogy ugyanezen józan okosság és logika azt követelné, hogy legelső sorban a Répczeszabályozást kezdjük meg. Azonban ugy látom, hogy ez nem fog megtörténni. Rendelkezésre állana a törvényjavaslat 4. §-ának első bekezdése alapján 801.232 korona 57 fillér, a 2. és 5. bekezdés szerint felveendő kölcsön legalább 1,780.000 korona, a melyből a jövő évben megkezdhetnék a Rába partjainak emelését és a Répcze árapasztó csatornájának előmunkálatait. Azonban ugy vagyok értesülve, hogy nem itt, a legnagyobb szükség kielégítésével és nem a legnagyobb károk elhárításával, hanem másutt kezdik meg ezt az egész szabályozási munkát. Ugy vagyok értesülve — lehet, hogy rosszul . . . Tallián Béla földmivelésügy! miniszter: Határozottan rosszul! Molnár János:. .. hogy a keszegéri vizszerkezet fogja a munkálatok legelsejét képezni, a mely nem az árvizek elhárítására, hanem inkább gazdasági előnyök elérésére szolgálna és a Répczeszabályozást csak 1909-ben kezdenék meg. Én két dolgot kérek itt a t. miniszter úrtól és majd határozati javaslat alakjában is előterjesztem ez iránti kérelmemet. Az első az, hogy a Répczeszabályozás képezze a Rábaszabályozás első munkálatát. Ezt azért kívánnám és azért sem szeretném, ha csakugyan teljesülne az, a miről értesültem, hogy t. i. ezt a keszegéri vizszerkezetet óhajtják elsősorban létesíteni, nehogy valamilyen protekcziő gyanúja merüljön fel . . . Tallián Béla fbldmivelésügyi miniszter: Egész nyugodt lehet, nincs semmiféle protekcziő! Molnár János: . . . mert ebből a vizszerkezetből elsősorban Borsody Géza urnak, a társulat volt igazgatójának birtokára hárulna a legnagyobb haszon. Ismétlem tehát, hogy már ezért se méltóztassék ezzel a vizszerkezettel, hanem a Répczeazabályozással kezdeni a munkálatokat. Ha ez nem történhetnék meg, nem tudom micsoda technikai vagy másféle okokból, akkor másodszor arra kérném a t. miniszter urat, hogy legalább azt rendelje el, hogy a Répczetöltés javításának költségeit ne az egyes földtulajdonosok, hanem a Rába-társulat fedezze, ugy a mint az a Lajtánál és a Marczal partjánál történik. Még egy kérdésem is volta a t. miniszter úrhoz. A törvényjavaslat 10. §-a szerint az állami segély 1907 és 1909 között lesz folyósítandó, tehát a munkálatok a három utolsó évben fognak legnagyobb részt foganatosíttatni. A 13. §. mégis kimondja, hogy az osztályozás alapján már 1910 január elsején lesznek a járulékok megállapítva. De hát, t. ház, osztályozást csak a munkálatok, a szabályozás után lehetne készíteni. Ugyebár, t. miniszter ur? Ha tehát ez áll, akkor hogyan lehetséges ez ? Hiszen az az osztályozás olyan nagy munka, hogy annak költségét az indokolás 26. lapján 410.000 koronára teszi és a mely legalább is két évet igényel. Hogyan lehet tehát akkor már 1910-ben készen ez az egész dolog? Erre adjon majd választ a t. miniszter ur! Végül még két községemnek érdekében kell felszólalnom. Himod és Hövej községek roppant sokat szenvednek a Répczétől. A Répcze levezetésére árapasztó csatorna van tervezve a mostani törvényjavaslatban. A törvényjavaslat indokolása ezen árapasztó csatornára vonatkozólag azt