Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

80 Wl. országos ülés 190b október 12-én, szerdán. hattak és bizonyára nem is álltak rendelkezésére, s nem a törvényhozás, hanem a kormány egyoldalii informácziójára történt a királyi döntés s az a törvénynyel és az anyagi igazsággal is ellenkezik, annak tudomásulvételét a ház által mellőztetni kérem. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Rakovszky István!, Rakovszky István: T. képviselőház! Én ugyan nem azon a közjogi alapon állok, mint a t. előttem szóló képviselő ur, de indokolásának nagy részét mégis magamévá teszem. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867 : XII. t.-cz. 20. és 21. §-ában egész határozottan kinyilatkoztatja, és perernptoricze rendelkezik az iránt, hogy a királyi döntésnek egyesegyedül akkor van helye, ha a javaslatok a két országgyűlés elé terjesztettek. Miután a kormány között és a bizottságok között megállapodások történtek, kell, hogy ezek a két országgyűlés elé jöjjenek. Ha a két országgyűlés mint alkotmányos faktorok eziránt megegyezni bármily okból nem tudnak, akkor királyi döntésnek van helye, és akkor a királyi döntés előtt kötelességszerűen meg kell hajolni. De hogy évek hosszú során át az a szokás kapjon lábra (Igaz! ügy van! balfelöl.), hogy beterjesztik a javaslatokat a bizottságokhoz, beterjesztik az országgyűlésekhez, de azokat sem itt, sem Ausztriában nem tárgyaltatják és azután ezen szurrogátum által kielégitettnek vélik az 1867 : XII. t.-cz. 20, és 21. §-ának rendelkezését, ez ellen azoknak is, kik a 67-es alapon állanak és a kik szivükön hordják azt, hogy ezen alap fennálljon, tiltakozniuk kell, mert ilyen, a törvény kijátszására irányuló ténykedések ezt a nagy művet csak diszkreditálni képesek. Én ezen okból nem veszem tudomásul a miniszterelnök ur átiratát s abban a meggyőződésben vagyok, hogy a királyi döntés ebben a két tárgyban törvénytelen. (Elénk helyeslés a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Az abszolutizmus térfoglalása ! Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ugron Gábor: T. ház ! Csatlakozom mindkét előttem szólónak nézetéhez és indítványához. Azonban lehetetlen, hogy ez alkalommal észrevételt ne tegyek az iránt, hogy itten az 1867-iki törvények alapján olyan országlási rendszer tartatik fenn Ausztriában és Magyarországon, mely országlási rendszer törvények alapján, törvényes intézkedések szerint végre nem hajtható már évek óta. (Igaz! Ugy van! » szélsöbaloldalon.) Magyarország az 1867 : XII. t.-cz. 25. §-a értelmében azon feltétellel kötötte meg ezen szerződést, hogy Ausztriában teljes alkotmányosságnak kell lenni. A teljes alkotmányosság feltételéhez kötötte azt, hogy Magyarországon ez a törvény hatályba léphessen, mert a czél az volt, hogy az alkotmányosan szervezett két országnak két országgyűlése egymással érintkezzék és mindkét független, önálló államnak törvényhozőtestületei egyetértés utján intézzék el azokat az ügyeket, melyeket a közös kezelésben hagytak. Az a kérdés először: van-e Ausztriában teljes alkotmányosság, olyan, amilyen 67-ben nem volt. A második kérdés az, hogy a törvényhozások egyetértése ezen közösügyi intézkedések eldöntésére és elhatározására nézve tényleg létrejött-e, avagy nem jött létre ? Ámítani lehet mindenkinek magát, ámítani lehet az országot is egy rövid ideig, de évek sorozatán keresztül azzal ámítani az országot, hogy Ausztriában alkotmányosság van, nem lehet. Mert az alkotmányosság nem abból áll, hogy legyen egy törvényhozási testület törvényben megalkotva, hanem abból áll, hogy az a törvényhozási testület a maga feladatait ugyanoly szabályok szerint, amint azt a törvények előírják, végezze és teljesítse. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az az országgyűlés Ausztriában törvényhozási feladatait azon ügyekre nézve is, a melyek Magyarország és Ausztria között közösek, nem teljesiti, teljesíteni nem is akarja, az osztrák kormány pedig meg sem kísérli, hogy az osztrák Reichsratliot a teljesítésre rábírja, hanem tudatában annak, hogy többséggel nem rendelkezik, hogy azok a a megegyezések, melyek az osztrák kormány és a magyar kormány közt létrejöttek, az osztrák országgyűlésen keresztül nem vihetők, ott a többség hozzájárulása azokhoz meg nem nyerhető: egy hamis, csalfa eszközhöz nyúl, ahhoz, hogy az osztrák alkotmányosság gúnyjára kijátszsza a törvényt, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) alakoskodásokkal, álokostodásokkaí és Ausztriában nincs erő és mód, mert az osztrák országgyűlésen nem adnak alkalmat arra, hogy ezen törvények kijátszásáért a törvényhozás a kormányt felelőségre vonhassa, a magyar kormány pedig az osztrák kormányt ebben a gyalázatos munkájában támogatja. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsöbaloldalon.) A magyar országgyűlés akkor, midőn azon törvénytelen módon létrejött, vagy a törvényeknek hamis, ferdítő ós gonosz magyarázatával létrejött osztrák intézkedéseket itt a magyar országgyűlésen elfogadja és szentesíti: hozzájárul ahhoz, hogy az osztrák nép ne tudja a maga alkotmányát ép ugy, miként törvényeiben meg van irva, használni; hozzájárul ahhoz, hogy az osztrák törvényhozást az ő kormánya kijátszhassa; hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország törvényeinek meg nem felelő módon, a Magyarország törvényeiben foglalt szellemmel ellenkezőképen történjék az Ausztriával való megegyezéseket tartalmazó törvényeknek elintézése. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ezt a csúf, ezt a gyűlöletes szerepet, hogy másoknak törvényhozási szuverenitását, jogkörét megtámadó kormányt segítünk és támogatunk éhben a munkájában, itt, ebben a törvényhozásban indokolni, elfogadhatóvá tenni nem