Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-503

október Yí-én, csütörtökön. 320 503. országos ülés 190í < Kossuth Ferencz képviselő által indítványozott toldást nem fogadta el. Miután a tövényjavaslat részleteiben is letárgyaltatott, javaslom, hogy annak harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzessék ki. Hozzájárul ehhez a ház? (Helyeslés.) t

Ezt tehát mint a ház határozatát kijelentem. Napirend szerint következik most a Rábaszabályozó-társulat vízrendezési munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyainak rendezéséről a földmivelésügyi miniszter törvényjavaslata (írom. 667, 671). (Felkiáltások a szélsobálóldahn : Holnap! Holnap! Felkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur kivan szólni. Heltai Ferencz, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Az 1885: XV. t.-czikk felhatalmazta az akkori közmunka- és közlekedésügyi minisztert, hogy a Rábát és mellékvizeit a Rábaszabályoző-tárBulat által kidolgozott terv alapján 6 év alatt 13,200.000 korona költséggel szabályozza. Egyúttal a pénzügyminiszter is felhatalmazta, hogy ezen művelet költségeinek fedezésére kölcsönt vehessen fel. A törvényhozás 1885-ben nem fogadta el azon eredetileg készült tervet, a mely a Rába egész szabályozását és közben a Fertő lecsapolását is felölelte; az eredetileg kidolgozott terv 10,800.000 korona költséget igénylő részének kivitele a törvényhozás határozata szerint későbbre halasztatott. Az eredetileg elfogadott terv sem volt azonban az előre látott időre és az előre látott költséggel befejezhető, és ezért az 1893. évi XVII. törvényczikk újból 3,520.000 koronát szavazott meg a hátralevő munkára. Azonban az ekként megszavazott összeggel sem volt a Rábaszabályozás teljesen befejezhető, miért is a törvényhozás az 1895. évi XIII. törvényczikkel a Rábaszabályozás további költségeire ujabb 1,700.000 koronát engedélyezett. E három törvény alapján a Rábaszabályozás költségeire tényleg kiadatott 17,826.188 korona 78 fillér. A Rábaszabályozó-társulat, a melynek autonómiája a szabályozás elkészülte után visszaállíttatott, azóta saját inicziativájából és évi költségvetések alapján a Rábaszabályozás folytatására ujabb 1,161.416 korona 89 fillért fordított. E szerint tehát a Rábaszabályozás költségeire eddig összesen 18,987.605 korona 67 fillér adatott ki. A Rábaszabályozás azonban még ezen költséggel sem volt teljesen befejezhető. A társaság pénzügyei pedig a legnagyobb zavarba jutottak, mert daczára annak, hogy az érdekeltség igenis súlyos terheket viselt az utolsó esztendőkben, ezen terheket egész összegükben fedezni képes nem volt. A társaság nem vethette ki — én feltételezem, hogy miután nem vetette ki, nem is vethette ki •— a kölcsön-annuitások teljes fedezésére szükséges összeget, ugy hogy ezen összegeket a fennálló kötelmi viszonynál fogva a pénzügyminiszternek kellett előlegeznie. Időközben a társaság elkészítette a Rábaszabályozás végleges befejezésére szolgáló tervezetet, a melyet a társaság közgyűlése 1901 május havában kivitelre elfogadott. A munka végrehajtására szükséges költséget azonban meg nem szavazták. A társulati érdekeltség körében fennálló ellentétek oly nagy fokra jutottak, hogy már-már a társulati érdekeltségnek egy társulat kötelékében való működése is lehetetlennek látszott és ezért az ellentétek lehető kiegyenlítése czéljából a földmivelésügyi miniszter ur 1903-ban egy értekezletet hivott össze, a mely értekezleten a társaság különböző tényezői képviseletében egyértelmű megállapodásra jutottak abban a tekintetben, hogy a társulat által elkészített terv a végrehajtás alapjául elfogadtassák, egyúttal módok kerestessenek arra, hogy ezen munkálatok végrehajtásával járó költségek egy részét az állam vállalja magára. Ezen módozatokat azon jóindulatnál fogva, a melyet a kormány a kérdéssel szemben tanúsítót, sikerült is megtalálni akként, hogy megállapittatott, hogy a társulati érdekeltség egy része a hetvenes évek végén és a nyolczvanas évek elején elmulasztotta a társulati ártér egy jelentékeny részét a földadó likvidácziójánál bejelenteni. Megállapittatott a végzett kutatások alapján, hogy a társulati ártér egy részének 189.025 K adó visszatérítésére van igénye és pedig a munkálatok befejezésétől 1896-tól 1904. év végéig. Ez képvisel 801.231 K-át. Ezen adóvisszaténtési összegnek a jövendőre való lekötésével lehet 1,780.000 K-ás kölcsönt kötni. Ezen adóvisszatéritési összegek tőkésítésével megtaláltatott a fedezet egy része azon munkálatokra, a melyelmek összköltsége 8,354.528 K-val van előirányozva, a melyből 8,301.528 K esik a régi árterületre és 53.000 K a duna-lajtai árterületre. A költség többi része akként teremtetik elő, hogy a hiányzó összeget az állam a végrehajtás utolsó három esztendejében kamatmentes előlegképen fogja a társaság rendelkezésére bocsátani, és pedig 5,273.000 koronát. Ha most azt a kérdést vizsgáljuk, hogy mennyire rug az a segedelem, a melyet a társulati érdekeltség részben közvetve, t. i. az 500,000 korona állami segedelem utján, részben közvetlenül, t. i. az adóvisszatéritések alakjában kap az államtól, elismerem, hogy ez jogczim, de nem terheli az érdekeltséget. E jogczimnél fogva jár neki az állam részéről; de nem képez érdekeltségi terhet, s akkor a következő eredményre jutunk: az 1896. évtől 1904. évig terjedő adóvisszatéritésképen a társulat kap 801.231 koronát. Ezen adóvisszatérités alapján felveendő kölcsön kitesz 1,780.000 koronát, a közvetlen állami segedelem képvisel 500.000 koronát. Ha a munkálatok be fognak fejeztetni, a társulatnak ujabb adóvisszatéritésre lesz joga, a mely kalkulálható körülbelül 86.000 koronára. Ha ez tőkésittetik, a minthogy a társaság által, illető-