Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-503

október 27-én, csütörtökön. 30.1 503. országos ülés WOí sara, hogy a külföld diplomácziája, in specie most az olasz kormány külügyi képviselete teljes tájékozatlanságot árul el Magyarországnak közjogi s közgazdasági viszonyai tekintetében és olyan szerződések megkötésére vállalkozik, a melyek más államoknak, in specie a magyar államnak egyenesen világos törvényeibe és alkotmányába ütköznek, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) ennek folytán teljesen efemer értékűek és jelentőségűek. Mert nyomban azon esetre, a mint egy, magát a törvény fölé helyező kormány megbukik és helyébe uj kormány lép, a mely a törvény megtartását tűzi ki programmja gyanánt, ez a szerződés világos törvényeink alapján nyomban hatályát vesztette. Ugy hogy nekünk kötelességünk a külföldet erről a a helyről figyelmeztetni, hogy azon szerződéskötések, a melyek most folyamatban vannak, egy kizárólag most uralmon lévő kormánynak és többségnek megnyilatkozásai és alkotmány szegessel keresztülvitt szerződések, a melyeknél tudni kell a külföldnek azt, hogy egy parlamenti válság esetében a magyar nemzet azokkal magát obiigóban lenni nem érezheti. (Ugyvan! a szélsobaloldalon.) Alkotmányszegéssel létrejött, bármiféle többséggel megszavazott törvények, javaslatok a nemzetet az ő alaptörvényei okából nem kötelezhetik. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ennek a kérdésnek gyökeres megoldását kívánom felszólalásomban tárgyalni és ha lehet, eredménynyel be is fejezni. A részletes vita során, parlamenti tradiczióink szerint teljesen jogosult az első részletkérdésnél reflektálni a lefolyt általános vitának eredményeire. Én azonban ezzel, a parlamentekben elfogadott tradiczionális joggal nem szándékozom élni, hanem ki akarom mutatni magából az előttünk lévő javaslati részletből, hogy mily nagy tévedésben vannak azok, a kik azt hitték és azt hiszik, hogy itt csak a Széll Kálmán-féle hagyatéknak likvidácziójáról és az 1899: XXX. t.-czikk átlyukasztásáról volt és van szó. Xagy tévedésben vannak azok, akik azt hiszik, hogy most csupán arról van szó, hogy a kormány az 1899 : XXX. t.-cz, 4. §-ában foglalt azoa tilalom alól disponálta magát, a mely szerint neki tárgyalnia a külfölddel nem volt szabad, mielőtt az uj tarifa törvényhozásilag megállapítva nincs. (Hátijuk! a szélsőbaloldalon.) Mert, t. képviselőház, ezen felül és kivül itt, a mint azt nyomban bemutatom és bizonyitom, az egész 1867: XII. t,-czikknek a gazdasági Önállóság fentartására vonatkozó része van kijátszva, meghamisitva és közjogi helyzetünk és államjogi viszonyunk a külfölddel szemben ugy odaállítva, hogy nemcsak törvényszegés, de botrányos kijátszása éä megbamisitása közjogi viszonyainknak. ((Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) A részletes tárgyalás mostani anyagát, szubstrátumát, a praeambulum képezi, vagyis a törvényjavaslatnak felolvasott ama bevezető része, a mely a következő deklarácziónak tulajdonképen csak mintegy — mint mondom — praeambuluma. Itt találkozunk már ebben a praeambulumban egy kifejezéssel, a mely mindnyájunk éber figyelmét kell, hogy magára vonja. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Találkozunk mindjárt kezdetén azzal a kifejezéssel, hogy AusztriaMagyarország és Olaszország. Ez az Ausztria-Magyarország nem véletlen ebben a törvényjavaslatban, hanem egy egész rendszer. Méltóztassék kezükbe venni a törvényjavaslatot és engem ellenőrizni; e szó: AusztriaMagyarország, nem egyszer fordul elő ebben a javaslatban, hanem egyrészt az államjogi individualitás szempontjából ez kumulative használt kifejezés ott, a hol a szerződő felek egyedisége és közjogi egyénisége kell, hogy emanáltassók, másrészt használtatik e kifejezés ott is, a hol a terület kérdéséről van szó, a behozatalnál, hogy mily területre szólnak a behozatalok, használtatik a szerződós összes részleteiben. Felolvasom. Végezetül pedig használtatik ez az AusztriaMagyarország a javaslat legveszedelmesebb részében, t. i. ott, a hol a szerződést a diplomáczia képviselője, Lützow: aláirja. A tények ezek. Ez a szó: Ausztria-Magyarország, nemcsak ebben az első pontban, hanem a mint mondom, végig használtatik az egész javaslatban. A bekezdésről nem kell külön felemlitenem, mert felolvastatott. Kezdődik ugy, hogy: »Az AusztriaMagyarország és Olaszország között« stb. Megállapítja tehát az első bekezdés, hogy Auszti'iaMagyarország az egyik conipaciscens, a másik compaciscens Olaszország. A szerződő felek individualitását állapítja meg az első bekezdés. Ott találjuk a javaslatnak többi helyén is. A negyedik bekezdésben azt mondja: >... a legnagyobb kedvezményt élvező nemzetet megillető elbánásra jogosult országokból származnak és Ausztria-Magyarországba az 1904. évi stb, behozatalra a következő előnyök és kedvezményes vám engedélyeztetnek.« Itt már AusztriaMagyarország területéről van szó, a hová azok behozattak. Figyelmeztetem a t. házat és a t. előadó urat, a kitől én még felvilágosítást is kérek e kérdésben, hogy tendencziózusan nem használtatik még az az »és« szócska sem, a melyet pedig, gondolom, a Bánffy-kormány idejében mint rettentő nagy nemzeti vívmányt hoztak ide. Annál inkább meglepő ez, mert ha méltóztatnak az 1892 : VI. törvényezikkben foglalt olasz kereskedelmi szerződést megnézni, ott a többi közt. azt a furcsaságot találjuk, hogy ott beszélnek ugyan osztrák-magyar alattvalókról, de ott még megtaláljuk legalább azt a distinkeziót: »osztrák és magyar« alattvalók. Tovább megyek. Itt van a javaslatnak hatodik bekezdése, a mely azt mondja: »a marsala-bor hordókban legfeljebb 4000 q. (teljsuly) mennyiségben az Ausztria-Magyarországba való behozatalnál stb.* Következik a rákövetkező bekezdésben: »bármely minőségű minden egyéb